Hasznos-e az izomláz?

Ismét egy örökzöld kérdés, amit sokan sokféleképpen válaszolnak meg. Először is érdemes tisztázni, hogy a legújabb kutatási eredmények szerint mi is az az izomláz? Korábban úgy gondolták, hogy a tejsav és bomlástermékei okozzák az égető fájdalmat az izmokban egy erőteljesebb edzésterhelés másnapján-harmadnapján, de a modern álláspont szerint a szervezet pár perc alatt eltakarítja a tejsavat az izmokból, így legfeljebb egy hosszabban tartó feladat közben szoktuk érezni, hogy elkezd égni az izom a felgyülemlett tejsavtól.

Azonban az izom erőteljes terhelése során valóban keletkeznek mindenféle anyagcsere-termékek benne, és elhasználódnak az izom működése szempontjából fontos tápanyagok és energiahordozók. Az izomsejtek falaiban ilyenkor mikroszakadások keletkeznek, hogy az izom hamarabb tudja pótolni az elhasznált tápanyagokat és kiüríteni a bomlástermékeket. Ez okozza az izomláznak nevezett fájdalmat.

Ez nem tévesztendő össze a kisebb húzódásokkal vagy izomszakadásokkal, ami már a sérülés kategóriájába tartozik. Vagyis az izomláz nem jelent automatikusan sérülést, hanem egy természetes regenerációs jelenség. Tehát önmagában nem káros. Egy olyan sportoló, aki a teljesítménye fokozására törekszik, néha fog érezni izomlázat, de nem minden edzés után és nem mindenhol. A regenerációs időnek természetesen a terheléshez kell illeszkednie.

Mondjuk, ha 90%-os terheléssel végeztél el egy lábedzést, akkor esélyes, hogy a következő két napban a lábizmaid ólmosak lesznek, csökken a mobilitásuk, és egyes mozdulatoknál fájdalmat fogsz érezni. De ennek nem szabad minden edzés után bekövetkeznie, mert akkor esélyes, hogy túledzed magadat, és a fejlődésed megreked egy bizonyos szinten. Általában három edzés közül egy lehet magas intenzitású, egy közepes és egy könnyű.

Ha viszont mindig csak a komfortzónán belül edzel, akkor is megáll a fejlődésed. Az ilyen, alacsonyabb terhelésű időszakok is hasznosak viszont, hiszen elősegítik az idegrendszer adaptációját és az ízületeknek inaknak is elegendő idejük van arra, hogy hozzáerősödjenek a terheléshez.

Manapság sok laikus sportoló azt gondolja, hogy az edzés csak akkor volt jó, ha utána nem tud megmozdulni, és mindene fáj. Ez azonban két dologról árulkodik: vagy az edzetlenségéről, vagy arról, hogy túl lett terhelve. Egy csoportos edzésen mindkettő bekövetkezhet, hiszen simán lehetnek jelen olyanok, akik kevésbé edzettek, mint az átlag résztvevő. Néha-néha mehet egy-egy erősebb terhelés, de igazából a rendszerességre és azon belül a ciklikus edzéstervezésre kell törekedni, ami az egyéni sportokban és egyéni edzésvezetés mellett sokkal jobban megvalósítható, mint egy csoport esetében.

Tehát ha személyi edzővel edzel, akkor számolj be neki az edzés utáni érzeteidről, és ha tényleg megfelelően tapasztalt, akkor úgy tud terhelni, hogy nem nyír ki minden edzésen, hagy időt a regenerációra, de mégis fejlődni fogsz. Ehhez természetesen edzéscélok is kellenek, mert senki nem tud folyamatosan csúcsformában lenni. De bizonyos versenyekre, megmérettetésekre fel tudunk készülni, és utána más terheléssel, de folytatjuk az edzést, újabb célokat kijelölve a továbbiakra.

A jóga esetében az ászana-gyakorlás célja nem a fizikai képességek folyamatos növelése, csupán egy szint elérése. Ha a gyakorló elérte ezt a szintet, akkor számára már nem lesz fizikailag annyira megterhelő az ászana-gyakorlás, és jobban tud koncentrálni annak belső aspektusaira, például a bandhákra és a légzésre. Tehát jóga közben csak nagyon az elején, és nem rendszeres gyakorlás mellett fordul elő izomláz. A későbbiekben ez már nem cél, mert a feladatunk a fizikai testtől való elszakadás, miután megtanultuk uralni azt.