"Miért olyan erőteljes ez a módszer?
A
jóga-meditáció egy nagyon tudományos módszer. Az ereje abból a
tényből származik, hogy rendszeresen és lépésről lépésre
függeszti fel a tudatalatti elme teljes feldolgozó képességét,
és a meditáció irányába fordítja azt. A tudatalatti elme
feldolgozó képessége többszöröse a tudatos elmének. Nem
tudjuk, hogy pontosan mennyivel, de akár 100-szor vagy még többször
erősebb, mint a tudatos elme. Ha csak a légzésünkre vagy a
tudatosságunkra figyelünk, akkor csak a tudatos elménket foglaljuk
le. A gyors és hatékony koncentráció érdekében a tudatalatti
elme teljes erejét meg kell lovagolni. Ez a jóga-meditáció titka.
Sajnálkozva
figyeltem meg sok modern jógit, akik elégedetlenek voltak az olyan
tanárokkal, akik csak ászana-gyakorlást tanítottak, és
elkezdtek a jógához nem kapcsolódó meditációs technikákat
beépíteni a gyakorlásukba. Ma sok esetben a „jóga” szó alatt
csak az ászanát értik, és a meditációt egy teljesen
különálló módszerként kezelik. De a tradicionális jógában
nem ez volt a helyzet. A jóga rendszere szerint, a meditációnak
vannak fizikai, mentális és spirituális alkotóelemei, és ezek
mindegyike több összetevőből áll. A jóga-írások legfontosabb
tanítása a jóga-meditációval kapcsolatosan a pancsa-kósa
(öt réteg) modell, melyet a Taittiríja Upanisad is leír
(2.2-5). Az upanisad öt rétegről beszél, melyekből az
emberi lény áll. Az ötödik és legbelsőbb rétek, a mag
(ánandamaja kósa) a az eksztázis csúcsélményét jelenti,
mely azután érhető el, hogy az előző négy réteget
tudatosítottuk. A negyedik réteg (vigjánamaja kósa) az
isteni törvények, az univerzum rendjéről szóló szent tudás,
valamint a mesteri terv megértését jelenti, mely alapján az
univerzumok megnyilvánulnak és az isteni kreativitás kifejezi
magát a világ formájában. Ennek a rétegnek a megismerése az
élet mesterévé teszi a gyakorlót, és képessé teszi arra, hogy
jelentős és maradandó módon hozzájáruljon az emberi társadalom,
valamint a Föld életéhez.
Míg
ez a két belső réteg a fejlődés magas fokát jelenti, a jógiknak
elsődlegesen a három külső réteggel kell foglalkozniuk. Ez a
három réteg az annamaja kósa (a test), a pránamaja kósa
(a lélegzet és a pránikus réteg) és a manómaja kósa (az
elme). Ez a három réteg szoros kapcsolatban áll egymással, és
ezekben helyezkednek el a jóga gyakorlását és a spirituális
szabadság elérését megnehezítő akadályok.
Feltettük-e
már valaha magunknak a kérdést, hogy miért vagyunk néha tele
lelkesedéssel például egy új életmód elkezdésére, és az
életmódváltásra, de hamarosan azt vesszük észre, hogy az összes
lelkesedésünk elszált? Ez azért van, mert a legtöbb rendszer a
jógán kívül csak eggyel foglalkozik a három rétegből, amelyben
az akadályok találhatók. Egyes rendszerek javarészt a testtel
foglalkoznak az ászana vagy más fizikai gyakorlatok
segítségével. Más módszerek kizárólagosan az elmével
foglalkoznak, például a meditációt alkalmazva. Megint más
rendszerek légzőgyakorlatokat használnak. Ebből a szempontból
megérthetjük, miért keresnek a modern jógik valami mást is az
ászanákon túl. De nem kell máshol keresni a meditációt:
a jóga saját maga tartalmazza az eddig kitalált legerősebb
meditációs rendszert. A jóga nem csak hogy mindhárom réteggel
foglalkozik – a fizikai, pránikus és mentális réteggel –
hanem olyan módon használja őket, hogy minden rétegben ugyanazok
az alapelvek ismétlődnek meg."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése