Trivikrama mítosza

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Szúpta Trivikramászana (Trivikrama fekvő póza)

Trivikrama az Úr Visnu ötödik inkarnációjának a neve. A szó jelentése „A három hatalmas lépésű”. Vámana (a törpe bráhmana) néven is tisztelik, illetve Upendraként (Indra öccse). Urukrama néven is ismert, vagyis „Akinek tettei (vagy lépései) rendkívüliek”. Vámana Aditi és Kasjapa tizenkettedik fiaként született meg, így a dévák vagyis a félistenek nemzetségének egyike. A tizenkét áditja Varuna, Mitra, Arjamá, Bhága, Amsumán, Dhátá, Indra, Pardzsanja,Tvastá, Visnu, Pusja és Vivaszván. A tizenkét áditja egymás után tölti be a Napisten szerepét, és közülük általában Visnuval szokták azonosítani Vámanát, bár vannak más vélemények is.

Vámana a hindu mitológia szerint az emberiség ezüstkorszakában, az áldozatok korában, a Trétá-júgában jelent meg és Balí démont leckéztette meg. Vámana, a törpe brahmána három lépésnyi területet kért Balítól, amikor az ebbe beleegyezett, hatalmasra nőtt, és három lépéssel mindhárom világot bejárta, így Balínak semmi sem maradt.

Kasjapa Muni és Diti leszármazottai voltak a daitják, vagyis a démonok, az áditják ellenségei. Diti első fia Hiranjakasipu volt, a második Hiranjáksa, a harmadik pedig Szimihiká. Hiranjakasipu fiaként született meg Prahláda, a szent bhakta. Az ő fia volt Virócsana. Balí Mahárádzsa Virócsana és Dévambá fiaként született meg. Az aszurák (ellenistenségek, démonok) között is voltak olyanok, akik hittek Visnuban. Hiranjakasipu és Hiranjáksa eredetileg Dzsaja és Vidzsaja voltak, Visnu kapuőrei Vaikunthán, a lelki világban. Mindketten el voltak merülve a bhakti-jógában, az Úr iránti odaadás jógájában. Egyik nap Szanaka és Szantkumára risik, más risik társaságában megközelítették a kapukat, az Úrral akarván találkozni. Dzsaja és Vidzsaja arrogáns hangulatban voltak aznap, és mivel maguknak akarták megtartani az Úr dicsőségét, nem engedték be a risiket.

A risik csoportja szörnyű átkot mondott ki Dzsajára és Vidzsajára, arra kárhoztatva őket, hogy életüket aszurákként (démonokként) töltsék a földön kóborolva, akik gyűlöletes tetteket fognak végezni az uruk, Visnu ellen. Újjászületésük után nem emlékeztek a történtekre, de arra igen, hogy az istenek részéről méltánytalanság érte őket. Hiranjakasipu hatalmas királyként uralkodott a Földön, ám önteltségéért Visnu negyedik avatárája, Naraszimha büntette meg. Helyére fia, a Visnut tisztelő Prahláda lépett a daitják nemzetségének élére. Prahládát unokája, Bali követte.

Bali mély áhítattal hódolt Visnunak, a legnagyobb áldozatokat mutatta be, ezzel a föld leghatalmasabb uralkodójává vált, mert a mély áhítat, a gondolat nagy összeszedettsége annyira eredményes, hogy még az istenek is kénytelenek fejet hajtani előtte. Még egy áldozat, és Balit már az istenek sem tudják megállítani, hatalma olyan nagy és elsöprő erejű lesz. Indra és a többi isten ekkor Visnutól kért segítséget. Visnu egy apró termetű bráhmana képében, Vámanaként lépett Bali elé, kezében a zarándokok ivókobakjával és pálmalevél napernyőjével. Bali a szent bráhmanákat megillető tisztelettel fogadta, vendégül látta, és megkérdezte, milyen ajándékot adhatna neki. Vámana csak annyit kért a királytól, hogy adjon neki annyi helyet, amit három lépéssel átléphet. Bali készségesen beleegyezett.

Vámana ekkor hatalmasra nőtt, és három lépéssel mindhárom világot, a felső világot, az alvilágot és a földet is átlépte. Balinak semmi sem maradt. A három lépés miatt az Úr Vámana Trivikramaként ismert. Végül Balinak és népének az alvilágban biztosított egy kis helyet. Így óvta meg a világ egyensúlyát Visnu ötödik avatárája, Vámana.

Már a legősibb Védában, a Rigvédában megjelenik a monda alapja, ahol Visnu egyetlen tette itt az, hogy három lépéssel kiterjeszti a világot, majd odaadja az első embernek, Manunak. A Visnu szó jelentése kiterjesztő. A Föld kiterjesztése megjelenik már az ősi mondákban is, ismerték nyelvrokonaik, az ősi irániak is, az ő szent könyvükben, az Avesztában is megjelenik. A kiterjesztés, mint földszerzési mód az őstársadalom gondolkodásával magyarázható. Számukra a föld azt a területet jelentette, amit bejárhattak, amit birtokolhattak. Erre mutat az is, hogy a két szomszéd nép, az iráni és az ind ősi nyelvén az ind gátu, illetve az óind gáthu szó egyszerre jelentett lépést, járást, területet és helyet. Mai napig fennmaradt az az ősi szokás a világon máshol is, hogy az új település helyét körbejárják, ezzel veszik birtokba.

A Balí név jelentése Ajándék, Nagy Balí, Mahábalí néven is nevezik. Érdekessége a mondának, hogy Balí tényleg ajándék a világ számára, erényes és jó uralkodó, tiszteli az isteneket is. Bár a dévák (istenek) kérésére Visnu eltávolítja Balít a Földről, de az alvilágban biztosít számára helyet, hogy amikor eljön az ő ideje, visszatérjen a Földre. A monda tulajdonképpen azt a történelmi korszakot rajzolja meg, amikor az óind (árja) harcosok - a hős Indra vezetésével - megszerzik az uralmat a helyi népek felett. A monda azért formálódott így, mert az emberekben tovább él a remény, hogy egyszer még visszatér az a letűnt korszak.