Kévala kumbhaka

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Kévala kumbhaka

A kévala kifejezés a kaivaljával függ össze, ami Patandzsali terminusa a felszabadulásra. A kévala azt jelenti, hogy „szabad”, „független”. Ez egy önálló kumbhaka, mely egyrészt független a belégzéstől és a kilégzéstől, másrészt független az ismétlődéstől és a struktúrától.

Az az általános megértés, hogy a kévala kumbhaka akkor következik be, amikor az összes többi pránájáma technikát tökéletesre fejlesztettük. Patandzsalí csaturthának, vagyis a negyedik pránájámának nevezi (Jóga-szútra 2.51). Szerinte akkor következik be, amikor sikerült elsajátítani a belső, külső és közbülső légzésvisszatartást. De a csaturtha név, amit Patandzsali választott neki, a turíjához, vagyis a Mándúkja Upanisadban leírt negyedik állapothoz is kapcsolható. A négy állapot az ébrenlét, az álom, a mélyalvás és a tudat. Csupán ez a negyedik állapot az, ami állandó. Ez az állapot a többi háromban is jelen van. Egyes jógaiskolák szerint, a tudat tiszta állapota csak akkor következik be, ha jelen van a kévala kumbhaka, illetve egy másik nézet szerint ez a kumbhaka csak akkor következik be, ha a gyakorló elérte a tiszta tudatot. Minden esetre a kettő összefügg.

A kévala kumbhakát spontán kumbhakának vagy a valódi kumbhakának is nevezik. Spontán módon bekövetkezik, amikor a gyakorló eléri a szamádhit, és ez igaz abban a tekintetben, hogy nem szükséges akaratlagos erőfeszítés az eléréséhez. A jógi csupán csak belekerül, amikor készen áll rá. A kévala kumbhaka azt jelenti, hogy a gyakorló meghaladja a légzést, a lélegzetvételt. Nem azt jelenti, hogy szánt szándékkal megállítja a légzést, hanem azt, hogy a légzés önmagától megáll.

A Gheranda szamhitá úgy határozza meg a kévala kumbhakát, mint a prána bezárását a testbe, ami azt jelenti, hogy megállítjuk, rögzítjük a pránát. Ezért nem hagyhatja el a testet, ami halált okozna (5.84). A Hatha Tatva Kaumudí úgy interpretálja a kévala kumbhakát, mint azt az állapotot, melyben a prána egyenletesen oszlik el az egész testben.

A nagy Sankarácsárja Jóga-tárávalíjában a kévala kumbhakát a három bandha elsajátításához köti, melyet az anáhata (szív) csakrán történő koncentrációval kell kombinálni (9. vers). Hozzáteszi, hogy ez a légzés nélküli állapot, melyben nem érezzük szükségét a belégzésnek és a kilégzésnek, a legfontosabb a pránájámák közül (10. vers), és azt is, hogy a kévala kumbhaka segítségével a pránát az ídából és a pingalából a központi nádíba (a szusumnába) juttatjuk (11. vers). Így ez a kumbhaka felébreszti az alvó kígyót, a Kundalinít (12. vers), mely által erőfeszítés nélkül elérhetjük a sikert a dháranában és a dhjánában (14. vers). Ez az utolsó vers különösen fontos, mivel itt a nagymester megerősíti, hogy a Kundaliní felemelése nem olyasvalami, ami idegen Patandzsalí jógájától, hanem lényeges és elengedhetetlen ahhoz, hogy sikert érjünk el Patandzsalí Ashtanga (nyolcfokú) jógarendszerében.

Raghuvíra Kumbhaka-paddhatíja a méru kumbhaka nevet használja a kévala kumbhaka helyett (285-286). Amikor azt tanítja, hogy 47 szinten keresztül lehet elérni, Raghuvíra az egyetlen szerzőnek tűnik, aki mennyiségi módon határozza meg a kévala kumbhakát, vagyis a hosszával méri a megvalósításának mertékét. Ez nagyon eltér Patandzsalítól és Sankarától, akik csak minőségileg határozzák meg a jóga ágait."