Hanumán és a hanumánászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Hanumán és a hanumánászana

Hanumán tehát Váju, a szél félistene, és egy vánara (intelligens majomfaj) nő, Andzsaná fia volt. Ez a szokatlan származás különleges rokonságba helyezi őt a félistenek világával és az emberi világgal is. A Dél-ázsiai kultúrában Hanumán a fizikai erő, bátorság és a spirituális odaadás tulajdonságait testesíti meg. Hanumán és a majomhadsereg nagyon fontos szerepet játszik a Rámájana cselekményében, mivel segédkeznek Rámának szeretett Szítadévíje visszaszerzésében.

A szélisten fiához méltóan, Hanumán hatalmas ugrásairól volt híres. Két leghíresebb „ugrása” Lanka ostromával kapcsolatos. Az első ugrás során, Hanumán száz jódzsanára (kb 160 km) ugrott, Indiától Lankáig, hogy hírt vigyen a foglyul ejtett Szítának Rámáról. Akkora erővel nyújtotta ki erős lábait, hogy a homok mindenfelé repült, és a hullámok megfordultak.

Hátul lévő lába erejével felrepült az égbe, míg elől lévő lábával kinyúlt, hogy elérje Lanka partját. A kezeit imatartásban szorította egymáshoz, és így tartotta Ráma gyűrűjét. Annak érdekében, hogy még hamarabb odaérjen, Hanumán hatalmas méretűre növelte a testét, mivel rendelkezett a laghimá sziddhivel. Az ugrása olyan lendületes volt, hogy még teljes virágba borult fákat is magával vitt, melyeket az ugrása tépett ki a talajból. Hanumán testét virágok, rügyek és hajtások borították, és így egy hegyre emlékeztetett. Hamarosan a fák és a virágok belehullottak a tengerbe, és így az óceán még szebb lett.

Amikor látta Hanumánt átrepülni a tenger felett, az óceán királya megkérte Mainakát, a tenger alatt rejtőző hegyet, hogy emelkedjen ki, és nyújtson pihenőhelyet Hanumánnak. De Hanumán megfogadta, hogy nem pihen, amíg el nem ért Lankára, és tisztelettel visszautasította Mainaka ajánlatát.

A dévák (félistenek) nagyon el voltak ragadtatva Hanumán odaadásától, de úgy döntöttek, hogy próbára teszik Hanumán eltökéltségét. Így hát megkérték Szurasát, a kígyók anyját, hogy vegye fel egy ráksasza-nő félelmetes formáját, és falja fel Hanumánt.

Szurasa megpróbálta nagyra nyitni a száját, és bekapni Hanumánt. De Hanumán mérete azonnal a duplájára növekedett. Ekkor Szurasa is megnövelte a méretét. Ekkor Hanumán ismét megnövelte a méretét, Végül, amikor Szurasa akkorára növelte a szája méretét, hogy a kilencven jódzsana hosszú Hanumán is beleférjen, Hanumán hirtelen hüvelykujj nagyságúra zsugorodott, beleugrott a szájába, majd elrepült. Szurasának nagyon tetszett Hanumán trükkje, és megáldotta, hogy sikeres legyen az útja.

Ahogy Hanumán továbbrepült, hirtelen azt érezte, hogy lefelé húzzák. A Szimhiká nevű démon támadta meg, aki képes volt az árnyékánál megragadni bárkit. Hanumán először azt gondolta, hogy az ereje segítségével fog továbbrepülni, de hamar rájött, hogy akkor később vissza kell fordulnia, hogy visszaszerezze az árnyékát. Ahogy Szimhiká felé repült, az kinyitotta a száját, hogy elkapja. Hanumán ismét az utolsó pillanatban összezsugorodott, berepült Szimhiká szájába, majd kijött belőle, miközben széttépte a belső szerveit. Ezután már semmi nem állt az útjába, hogy elérje Lankát.

Amikor Hanumán rátalált Szítára, amint szomorúan üldögélt egy fa alatt az őrök felügyelete alatt, titokban odaadta neki az urától kapott gyűrűt, hogy tudtára adja: Ráma úton van a felszabadítására.

Később, Ráma testvére, Laksman halálosan megsebesült a csatában. A gyógynövény, amivel vissza lehetett volna hozni az életbe, messze nőtt, a Himalája lankáin. „Hanumán, menj!” - mondta Ráma. „Szükségünk van arra, hogy még egy nagyot ugorj! A gyógynövény a ...” De Hanumán már el is repült. Még mielőtt Ráma be tudta volna fejezni a mondatot, a majomhős már a hegyen állt, a gyógynövények tengerében. „De melyiket is kell vinni?”- töprengett. „Hol is keressem?” Egyik növénytől a másikig ment, de hamarosan rájött. „nem tudom! majom vagyok, nem orvos! Mindegy, inkább elviszem az egész hegyet, és majd a szakértők kiválasztják, hogy mi kell.” Így kiemelte az egész hegyet, és óvatosan a kezében tartva, hogy ne potyogjon le róla semmi, visszarepült a csatatérre, ahol az orvosok már várták. „Köszönjük!” - mondták Hanumánnak. „És most kérünk, hogy tedd vissza a hegyet oda, ahol találtad!” Így Hanumán még egy hatalmas ugrással visszahelyezte a hegyet a helyére, miközben az orvosok meggyógyították Laksmana sebeit.