Hanumán
és az elme
A
hindu szimbolizmusban a majom az emberi elmét jelképezi, mely
mindig nyugtalan és csapongó. Ugyanakkor a majom-elme az egyetlen
dolog, ami fölött teljes kontrollal rendelkezünk (elméletileg).
Nem tudjuk kontrollálni a külvilágot, de be tudjuk idomítani és
kontrollálni tudjuk az elménket, ha szigorúan fegyelmezzük. Nem
mindig tudjuk megválasztani az élethelyzeteket, amikben kerülünk,
de megválaszthatjuk a módot, ahogy reagálunk rá. Amikor Hanumán
gyerek volt, megtetszett neki a Nap, és elindult a Nap felé, mert
azt hitte, hogy egy ízletes gyümölcs. Útközben azonban a Ráhu
bolygó eltérítette, és így letért útjáról. Így Hanumán az
esendő emberi elmét képviseli, mely vívódással teli és
izgalomba hozható. Csak akkor válhat tudatossá mély és csendes
lényegéről, a tiszta tudatról, ha a tiszta bhakti
(odaadás) útja felé fordul.
A
hindu filozófia szerint nem vagyunk képesek olyannak látni a
világot, amilyen. A saját elménk az előző benyomásoknak és
feltételekhez kötöttségének megfelelően színez meg mindent,
amit tapasztalunk. Emberi lényekként rendelkezésünkre áll a
képesség, hogy kontrolláljuk az elménket. Más szavakkal –
képesek vagyunk megváltoztatni a módot, ahogy látjuk a dolgokat.
Ha pedig megváltoztatjuk az életről alkotott felfogásunkat, akkor
képesek leszünk megváltoztatni a világunkat is. Amikor Hanumán
belép Ráma életébe, akkor megváltoztatja Ráma világát is. A
válságot (Szítá elvesztése) egy legetőséggé változtatja
(megszabadítani a világot Rávanától). Hőst csinál az
áldozatból.
Így
tehát Hanumán nem közönséges majom. Amikor Szítá keresésére
indultak, a majmok szembetalálták magukat a hatalmas óceánnal,
mely köztük és Lanka között volt. Azon töprengtek, hogyan
kelhetnének át a hatalmas akadályon. Valaki azt javasolta, hogy
Hanumán ugorjon át a tengeren. De Hanumán habozott: „Erre nem
vagyok képes.” Ekkor egyik társa emlékeztette Hanumánt a
hatalmas erőre, ami benne szunnyad. Hanumánnak azonnal eszébe
jutott emberfeletti ereje, és át tudott ugrani az óceán fölött.
Így az elménknek és szüksége van arra, hogy emlékeztessük
isteni potenciáljára és arra a tényre, hogy hihetetlen
magasságokat érhetünk el, ha hiszünk a képességeinkben.
Valójában Hanumán az elme tökéletes szimbóluma, és az elme
legmagasabb potenciálját testesíti meg.
Bár
az általunk elérhető eredményeket a karmánk is meghatározza,
ugyanúgy, mint Hanumán misztikus képességét meghatározta a
születése, mégis, a hétköznapi életben pontosan a kételkedés
önmagunk képességeiben az, ami korlátozza a potenciánkat. Sokkal
lehetetlenebbnek tűnő dolgokat is meg tudunk tenni, ha megadjuk a
lehetőségét annak, hogy sikerülni fog, és megpróbáljuk. A
próba természetesen nem elég, hiszen a végén az számít, hogy
sikerült-e vagy sem, és ha nem sikerült, akkor feladjuk-e vagy
tovább küzdünk, amíg minden mentális akadályt és korlátozó
hiedelmet el nem távolítottunk az elménkből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése