Önmagában érdekes jelenség az, hogy az emberek sok mindent megengednek maguknak az internetes kommunikációban, amit szemtől szemben nem mondanának az illető arcába. Ez is egy olyan jelenség sajnos, ami elfelszínesíti, megmérgezi a kapcsolatainkat. Aki rendszeresen trollkodik, személyeskedik, azt persze le tudjuk tiltani a közösségi médiában, és meg van oldva a dolog. Nem ez lesz az a pont, ahol egy barátot elveszítünk, mert a valóságban mér rég elveszítettük.
De nézzünk talán egy kicsit a dolgok mögé! Mi az, ami valakit a bántó kommentek bepötyögésére késztet? Valószínűleg úgy gondolja, hogy neki ettől jobb lesz, hogy beolvasott valakinek. Tehát elképzelhető, hogy valami frusztrálja, ami lehet, hogy nem is kapcsolatos azzal, akibe éppen belekötött. Hajlamosak vagyunk a személyes sikertelenségünket, frusztrációnkat másokon kitölteni, gyakran olyanokon, akik semmit nem is ártottak nekünk. Ha belénk rúgtak, akkor mi is bele akarunk rúgni valakibe, mert úgy érezzük, hogy megkönnyebbülünk tőle. Lehet, hogy a másik ember élete sikeresebbnek, boldogabbnak néz ki, mint a miénk, és ezért irigyek leszünk rá, találni akarunk valami hibát, ami miatt lenézhetjük vagy gyűlölhetjük.
Az agresszió, és az agresszív kommunikáció gyakran a gyengeség, a félelem jele. Inkább támadunk másokat, mert azt gondoljuk, hogy akkor félni fognak tőlünk és nem fognak ránk támadni. Persze ez a virtuális világban gyerekes dolog, a másik csak nyom egy "Block" vagy "Delete" gombot és máris visszaverte a támadásunkat. Viszont levonja a következtetést velünk kapcsolatban, és egy olyan emberrel senki sem szeret barátkozni vagy segíteni neki, aki mindig másokat kritizál és csak a negatívumokat látja másokban.
Én is gyakran azon kapom magamat, hogy a legszívesebben kifejezném a nemtetszésemet valakinek a posztja/képe stb alatt, aztán az utolsó pillanatban meggondolom magamat. Végiggondolom, hogy engem hogy érintene egy ilyen dolog, ha én kapnék egy hasonló epés kommentet. Még ha azt is játszanám, hogy nem foglalkozom vele, valahol mélyen azért mégis bántana, és óvakodnék a továbbiakban az illetőtől, vagy esetleg valami hasonlóan agresszív megnyilvánulással vágnék vissza.
Lépjünk is tovább ettől a témától, hiszen nem szabad a virtuális világban megélni a szerepeinket és a viszonyainkat, sokkal fontosabb, hogy a valós kapcsolatainkban mennyire tudunk erőszakmentesen kommunikálni. Főleg, ha szeretünk valakit, akkor oda kell figyelni, hoyg ne bántsuk meg fölöslegesen, mert ezáltal olyan páncélt és védekező mechanizmusokat fejleszt ki, ami miatt távol kerülünk egymástól, és nem fogunk tudni nyíltan és őszintén kommunikálni. Nagyon nehéz olyan szintre fejleszteni a bizalmat egy kapcsolatban, hogy a másik fél építő célúként fogadja a kritikát, és megértse, hogy segíteni akarunk neki, amikor felhívjuk a figyelmét egy hibára.
Ehhez nagyon sok feltétel nélküli szeretetre van szükség, és mindenek előtt azt kell gyakorolnunk, hogy felismerjük és elismerjük az értéket a másikban, legyen az a gyerekünk, a partnerünk, a szülőnk vagy a barátunk. A pozitív dolgok hangsúlyozását pedig a távolabbi, virtuális ismeretségi körünkben is haszonnal gyakorolhatjuk, persze nem hízelgésről beszélek. Az ilyen kommunikációnak is mentesnek kell lennie a manipulációtól, és őszintén kell kifejezni magunkat, nem pedig azt kell mondani, amit a másik hallani szeretne, hogy tovább növeljük az egóját és az illúzióját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése