A pránájáma és az életszakaszok

Gregor Maehle Pránájáma-könyvének befejező része következik:

"A pránájáma gyakorlása és az életszakaszok (ásramok)

T. Krishnamacharya azt mondta, hogy a védikus társadalom minden tagja járatos volt a jóga gyakorlásában. Bár figyelembe véve a sebességet, amivel a modern élet fejlődik, nehéznek tűnhet visszatérni ehhez az állapothoz, a következő bekezdésekben arról lesz szó, hogyan találhatjuk meg a módját annak, hogy beillesszük a jógát az életünkbe, a védikus ásramákat (életszakaszokat) véve alapul. Ennek az információnak az a célja, hogy a modern jógik képesek legyenek az egész életükbe bele tudják illeszteni a jóga teljes rendszerét.

A legfontosabb mennyiségi megfontolás a pránájáma esetében az, hogy miképpen tudjuk fokozatosan az életünk részévé tenni. A Jóga-rahaszja arról beszél, hogy a jóga ágai összefüggésben vannak az ásrammal. A Védák szerint az emberi élet négy szakaszra osztható. Az első szint, a brahmacsárja ásram, nagyjából az életünk első huszonöt évét fedi le. Ezalatt tanulunk meg mindent, amire szükségünk van az életünk hátralévő részében. A Jóga-rahaszja azt javasolja, hogy ebben az időszakban az ászana-gyakorlásra fókuszáljunk, bizonyos múdrákkal kombinálva, mint a mahámúdrá és a tádága múdrá.

A következő életszakasz a Védák szerint a házasélet (grihasztha ásram). Ebben a szakaszban általában megházasodunk, családot alapítunk és a karrierünket építjük, vagy üzletbe kezdünk. A grihasztha ásram nagyjából 25 és 50 éves kor között tart. A Jóga-rahaszja a pránájámát ajánlja a fő gyakorlási formának erre az időszakra, miközben fenntartjuk az ászana-gyakorlásnak azt a szintjét, amit előtte elértünk. Ha a családos időszakban 30 percnyi pránájáma-gyakorlást adtunk hozzá az ászana-gyakorlásunkhoz, akkor megfelelően fel leszünk készülve arra, hogy belépjünk az élet következő fokozatába. A Védák szerint nem helyes, ha a családos életszakasz során csökkentjük a családra és a karrierre, kereskedelemre vagy adminisztratív munkára fordított időt, ami a társadalom felé nyújtott szolgálatainkat jelenti. Vegyük figyelembe, hogy a Védák nem javasolták a társadalmon kívül helyezkedést a spirituális szabadság megtalálása érdekében. Ehelyett elfogadták, hogy az emberi életnek négy célja (purusártha) van: artha (vagyon gyűjtése), káma (szexuális élvezet), dharma (helyes cselekvés), és móksa (spirituális felszabadulás). Ha mind a négy célt beteljesítjük, akkor az életünk teljes lesz. Általában véve, ahogy keresztülhaladunk az ásramokon, a fókusz áttevődik az első célról a negyedikre, miközben a dharmát (helyes cselekvést) mindig alkalmazni kell, különösen az artha (vagyon) és a káma (szexuális élvezet) keresése közben.

A helyzet némileg megváltozik, amikor belépünk a vánaprasztha ásramba, mely körülbelül 50 és 75 éves kor között tart. A vánaprasztha erdőlakót jelent, ami arra a tényre utal, hogy a régi időkben a férfiak a feleségükkel együtt az erdőbe költöztek egy kis kunyhóba. Ma ez a nyugdíjas korszaknak felelne meg, amikor már „kirepülnek a fiókák”. A vánaprasztha továbbra is elérhető a család és a társadalom számára tanácsadóként, de a jóga-gyakorlásra fordított ideje most jelentősen megnövekszik, mivel már nem kell annyit dolgoznia, és a gyerekei is felnőttek. Az ászanára már kevesebb hangsúlyt kell fektetni, miközben a pránájámával töltött időt meg lehet kétszerezni vagy háromszorozni. Jelentős meditációs és odaadó gyakorlatot is be lehet ekkor vezetni. A vánaprasztha életszakasz legfontosabb fókusza a spiritualitás és a szamádhira való felkészülés.

Az utolsó ásram, a szannjásza (lemondott) körülbelül 75 éves kortól 100 évig terjed. Ezen a ponton minden anyagi ragaszkodásról lemondunk és csak a gyakorlásunkra és Isten szolgálatára koncentrálunk. Amikor a pránájáma-gyakorlás extrém formáiról olvasunk, az általában ebben az életszakaszban történik.

A jóga védikus megközelítése az, hogy ahelyett, hogy már fiatalon fejest ugranánk a gyakorlás extrém formáiba, fokozatosan kell fejlesztenünk a gyakorlásunkat, miközben keresztülhaladunk a különböző életszakaszokon és beteljesítjük a kötelességeinket a család és a társadalom felé. Ez az álláspont nem csak a Jóga-rahaszjában, hanem az olyan jóga-írásokban is megjelenik, mint a Jóga-jágjavalkja és a Vaszistha-szamhitá."