Még a jógában is, főleg az Ashtanga-gyakorlók között látok néha ilyen mazochista, önnön testét áldozatként feláldozó mentalitású embereket. Őket nem érdekli, hogy fáradtak, hogy alig aludtak valamit, hogy ilyen vagy olyan sérülésük van, szinte beleőrülnek a tökéletes ászana hajszolásába. Nem hagynának ki egy gyakorlási napot sem, mert attól már lelkiismeret-furdalásuk van. Az ashtangázó vagy fitnesz-mániás nők néha olyan veszélyesen lefogynak, hogy még a menstruációjuk is elmarad. Vagy ha meg is jön, akkor nem veszik figyelembe, és ezeken a napokon is ugyanúgy terhelik a szervezetüket.
A jógában sokszor beszélünk az erőszakmentességről, és én évekig nem értettem, vagy túlzottnak tartottam azt, amikor valaki felhívta a figyelmet, hogy ne tegyünk erőszakot a saját testünkkel sem. Lassan kellett eljönnöm nekem is arra a pontra, amikor a testem jelzéseit nem próbálom figyelmen kívül hagyni, és ha nem teljesít az általam ráerőltetett elvárások szerint, akkor elkezdem annak okát keresni, hogy mit nem adok meg neki a pihenés, regeneráció, táplálék vagy pszichológiai igények terén, vagy pedig módosítom a terhelést.
Sajnálatos dolog, hogy ez a "háború a tesünk ellen" mentalitás ennyire elharapózott a fitneszben, és az olyan irányzatok, ahol ezt tudatosan nyomják, kifejezetten divatosak. Valószínűleg a legtöbben, akik ilyen önkínzó fanatizmussal viseltetnek a testedzés iránt, egy csomó pszichológiai konfliktust kompenzálnak ezzel. Ha nem vagy békében önmagaddal az életed vagy a személyiséged más területein, akkor hajlamosabb leszel az edzés közben is "háborúzni", mert győzedelmeskedni akarsz valami felett, ami rád telepszik és nem hagyja, hogy önmagad légy. Sok fitnesz-fanatikusnak nincs rendben a kapcsolata vagy nincs is kapcsolata. Végülis az edzés közbeni önsanyargatásba is lehet menekülni ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, miért nem tudunk létesíteni egy boldog párkapcsolatot vagy családot. A kettő szerintem nem helyettesíti egymást.
Azután a mások által velünk szemben támasztott elvárások is sokféle, néha nem túl egészséges motivációt hoznak létre. Boldognak és tökéletesnek akarunk látszani a munkahelyünkön, vagy örökké elégedetlenek vagyunk a testünkkel, vagy akár az étellel is háborúba kerülünk, ahelyett, hogy a testünket fenntartó, éltető táplálékként tekintenénk rá. Mindezeket a konfliktusokat fel kell ismerni és fel kell oldani, máskülönben a testedzés több szenvedést fog okozni, mint amennyi örömet ad.
Még a versenysportolók, illetve az edzőik is tudják, hogy a szervezetünk ciklikusan fejlődik és ciklikusan terhelhető. Ha minden edzésen a maximális terhelés közelében dolgozol, akkor az idegrendszered kisül, és automatikusan visszavesz a teljesítményből. Innentől kezdve pedig csak frusztrációt és szenvedést okoz, ha a korábbi rekodrjaidat igyekszel utolérni, ahelyett hogy visszavennél a terhelésből és hagynád regenerálódni, kiéhezni a szervezetedet a terhelésre. Minden edző agyon tud terhelni egy sportolót, de a jó edző el tudja érni, hogy fokozatosan és konzisztensen fejlődjön a teljesítménye.
A teljesítményünkben lesznek szintek, ahol megrekedünk, és lesz olyan időszak is, amikor az élethelyzetünk miatt visszább kell vennünk a terhelést. Amikor a saját belátásunk szerint edzünk, akkor a különböző frusztrációk, komplexusok, bűntudat és egyéb belső konfliktusok sokszor eredményezhetik azt, hogy túlhajtjuk magunkat, vagy épp ellenkezőleg, elveszítjük a motivációnkat. Egy jó edző, akivel van egy személyes kapcsolatunk, és valamennyire belelát az életünkbe, segíthet abban, hogy tényleg hatékonyan eddzünk, és feloldjuk ezeket a tévképzeteket az edzéssel kapcsolatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése