Feleségem sokat foglalkozik kismamákkal, akik előtte már jógáztak vagy sportoltak, illetve olyanokkal is, akik közben kezdik el. Az én tapasztalatom, főleg azoknál, akik terhesség előtt komolyabban sportoltak, hogy időnként nem vesznek tudomást (más)állapotukról, és arról, hogy a babavárás kilenc hónapja alatt mentálisan és pszichológiailag is fel kell készülni arra, hogy utána sok-sok éven keresztül a gyermek lesz az életünk középpontjában, vagy legalábbis jelentős helyet fog elfoglalni benne.
Némelyik sportoló úgy van vele, hogy a terhesség nem betegség, és ugyanúgy terheli magát, mint annak előtte. Szerintem viszont, bár férfi vagyok, és nem voltam még terhes, mégsem ez az ideje annak, hogy brutális formába lendüljünk, leégessük magunkról az összes zsírt, izomtömeget növesszünk, vagy extrém teljesítményekre sarkalljuk magunkat, esetleg versenyezzünk. A versenyzés, legyen az akár egy futó-, vagy kettlebell-verseny, nem az a pszichológiai szituáció, ahol az ember csak jólesésig edz, hallgatva a teste és a baba jelzéseire. Persze, sok mindent ki lehet bírni, és a baba is kibírja, de ezek a hatások stresszként érik a szervezetünket, és a baba tudat alatt azt tapasztalja, hogy nem ő van a középpontban, hanem inkább akadályként, zavaró tényezőként vagy kihívásként van kezelve.
A magam részéről tehát nem igazán támogatom azt, hogy valaki kettlebell-versenyeken induljon terhesen, vagy komolyabb kettlebell-edzést végezzen. Persze egyes gyakorlatokat lehet végezni, de én egy kismama fitnesz-programját teljesen másképpen állítanám össze, mint egy nem terhes nőét. Ettől eltekintve a kismamáknak valóban ajánlott a rendszeres, ám körültekintő testmozgás, különösen a második trimeszterben, és a harmadikban, ameddig jólesik. Még azt is megkockáztatnám, hogy egy nő, aki addig inaktív életet élt, óvatosan elkezdhet bizonyos edzéseket és megfelelően összeállított jógát végezni a terhesség alatt, de a legjobb, ha ezt tapasztalt edző felügyelete alatt teszi, aki maga is edzett már terhesen, vagy megfelelő tapasztalata van ezen a téren. Saját fejünk után menni nem mindig tanácsos, főleg, ha az első terhességünket töltjük, mert nem mindig tudjuk felmérni, hogy mi az, ami még rendben van, és mi az, ami már veszélyes.
Az extrém és csapatsportokat, küzdősportokat mindenképpen kerülném, de például súlyzós, gépes és funkcionális gyakorlatokból sok minden mehet. Jógában is kerülném az intenzívebb változatokat, például Ashtanga vagy Hot jóga, és számos ászana van, amit ilyenkor nem ajánlott végezni. Ebben is érdemes kikérni egy megfelelően képzett oktató véleményét. Az Atma Centerben például a következő irányelveket követjük a kismamák jógázásával kapcsolatban: Jóga kismamaként
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése