Spirálok

Elgondolkodtam azon, amiről Gregor Maehle a Pránájáma-könyv tegnapi részletében beszélt. A szoláris és lunáris minőségek váltakozása a mindennapi életünkben is megjelenik, és ha ezt nem vesszük észre, nem tudatosítjuk, és nem próbáljuk meg valamilyen módon kiegyensúlyozni, akkor nem eszünk boldogok. A z egyensúlyra, az arany középútra, a szélsőségek kerülésére vagy legalábbis visszakompenzálására kell törekedni, különben szenvedni fogunk. A szoláris nádí dominanciája eredménycentrikussá tesz, és a sikerességünket a külső eredmények elérésének mércéjével mérjük. Ha nincs siker, népszerűség, kézzel fogható eredmények, akkor frusztráltak leszünk. 

Ugyanakkor a lunáris nádí dominanciája motiválatlanná és negatívvá tesz, úgy érezzük, hogy kilógunk a sorból, főleg egy szoláris kultúra közepette. Ha megnézzük a napot, akkor láthatjuk, hogy a sugarai erősek, fényesek, egyenesek, égető hatásúak, ugyanakkor nagy energiát hordoznak magukban. Ezzel szemben a Hold sugarai sokkal lágyabbak, láthatatlanok, inkább csak a visszatükröződésükben látszik a fényük. A mi szoláris kultúránkban ahhoz vagyunk szokva, hogy az eredményeket egyenes úton, lineáris módon érjük el, és minél előbb. 

Ha az ember belekezd valamibe, és nincs azonnal eredmény, vagy legalább nem látszik az egyértelmű fejlődés, akkor hamar elveszíti a motivációját. Azonban a valódi fejlődés a szoláris egyenes vonalat a lunáris körkörös ívvel ötvözi, és így a fejlődésünk nem lineáris lesz, hanem spirális. Ha valami felé törekszünk, van egy célunk, akkor néha közelebb fog tűnni, de néha úgy érezzük, hogy távolabb kerültünk tőle. Ez azonban csak a látszat, hiszen a spirál valamerre tart, de ciklusokban fogunk haladni. Az ember fizikai, mentális és spirituális szempontból is ciklikus természetű élőlény, nem tud mindig a topon lenni, és egyenletes sebességgel haladni a célja felé. 

Sokan nem ismerik fel ezt a tényt, és ezért frusztráltak és motiválatlanok lesznek, amikor a ciklusnak azon pontján vannak, ahol látszólag nem jelentkeznek az eredmények. Ez a sportra, a jógára és a meditációra vagy a spirituális fejlődésre is igaz. A ciklusok egymásba ágyazódnak, vannak pár hetes, pár hónapos és több éves, vagy akár több életen keresztül tartó ciklusok is. Ezt azonban csak akkor ismerjük fel, ha a megfelelő perspektívából szemléljük a fejlődésünk ívét.

Erre pedig saját magunk gyakran képtelenek vagyunk, hiszen nehéz kívülről látni magunkat. Azonban, ha ott van a megfelelő segítség és irányítás, akkor a fejlődési ciklus látszólagos "mélypontjairól" is tovább tudunk lendülni. A fejlődési spirálon persze el lehet indulni visszafelé is, ezt nevezzük lefelé mutató spirálnak. Az ember degradációja is hullámokban szokott jelentkezni, és ez benne a csalóka, mert néha még meg tudjuk győzni magunkat, hogy "nem olyan gáz" az egészségünk, a párkapcsolatunk, vagy az életünk bármely területe. A függőségek is így szokták lefelé szívni az embert, míg végül teljesen szétrombolják az akaraterejét és a személyiségét. 


Meg kell tanulni néha hátrébb lépni az adott pillanatnyi helyzetünktől, és nagyobb léptékben szemlélni azt, hogy merre tartunk. Ha képtelenek vagyunk felmérni, hogy lefelé vagy fölfelé tartunk-e a spirálon, akkor érdemes külső segítséget kérni, mert mások néha tárgyilagosabban látják a helyzetünket, mint saját magunk.