2016. február 24., szerda

A főnix dala

A "nem beteg" emberek néha furcsán tudnak viszonyulni, illetve sok esetben nem tudják, hogyan viszonyuljanak a beteg, vagy akár halálos kórt hordozó embertársaikhoz. Kim Helminski Keller cikke ebben lehet a segítségünkre. 

"Amit a rákos barátaid tudatni akarnak veled (de félnek elmondani)


A rákos embereket hősiesnek tartják, mert egy olyan betegséggel küzdünk, amitől mindenki fél. 


Erősek vagyunk, mert olyan kezeléseket viselünk el, amelyek sokkal több szenvedéssel járnak, mint maga a betegség. 


Bátrak vagyunk, mert a laboratóriumi eredményeink olyan hírt jelentenek, amit nem akarunk hallani. 


A rákos ember élete a valóságban nagyon más, mint amit mutatni próbálunk.


A mi küzdelmünk csupán a hajlandóságot jelenti, hogy kezeltessük magunkat, mert őszintén szólva, nem nagyon van más választásunk. Erő? Elviseljük a fájdalmat és a betegséget abban a reményben, hogy valamikor majd normálisan érezhetjük magunkat. Bátorság? Felépítjük az érzelmi toleranciánkat és azoknak a dolgoknak az elfogadását, amiken nem tudunk változtatni. A maradékot pedig megoldja a hit.


Az igazság az, hogy ha valakinek, akit szeretsz, rákja van, az valószínűleg nem fogja teljesen nyíltan kimutatni, hogy min megy keresztül, mert olyan keményen próbál erős maradni. 


Érted.


De ha igazából őszinte és sebezhető lehetne előtted, akkor ezeket mondaná el:


1. Ne várd, hogy mindig én hívjalak, ha kell valami. Kérlek, néha hívj fel és válassz egy időpontot, amikor eljössz hozzám. Tudom, hogy azt mondtad, hívjalak, ha bármire szükségem van, de annyira furcsa arra kérni másokat, hogy időt töltsenek velem, vagy olyan dolgokban segítsenek, amiket korábban saját magam is meg tudtam tenni. Ettől gyengének és kiszolgáltatottnak érzem magamat, és attól is félek, hogy nemet mondasz. 


2. Hadd éljek át valódi érzelmeket. Bár a rák és kezelése néha befolyásolhatja a hangulatomat, még mindig rendelkezem a normális hangulatokkal és érzésekkel, amikkel az élet eseményeire reagálok. Ha mérges vagyok vagy szomorú, akkor fogadd el, hogy valami feldühített, és ne írd ezt a betegség számlájára! Valódi érzelmeket kell átélnem és kifejeznem, és nem arra van szükségem, hogy lecsökkentsük vagy figyelmen kívül hagyjuk őket. 


3. Inkább azt kérdezd, hogy "Mi újság?" ahelyett, hogy "Hogy vagy?" Inkább az életről beszéljünk, és arról, hogy mik történnek, ahelyett, hogy a betegségemmel foglalkoznánk.


4. Bocsáss meg nekem. Lesznek olyan időszakok, amikor a betegség és a kezelése "kifordít önmagamból". lehet, hogy feledékeny, hirtelen vagy bántó leszek. Ezek nem szándékosak. Kérlek, ne vedd ezt zokon, és bocsáss meg.


5. Csak hallgass meg. Mindent megteszek, hogy bátor és erős legyek, de vannak pillanatok, amikor szükségem van arra, hogy darabokra hulljak. Csak hallgass meg, és ne javasolj megoldásokat. Egy jó sírás sok stressztől és nyomástól megszabadít. 


6. Készíts fotókat rólunk. Lehet, hogy túl sokat problémázok egy fotón, de egy jó fotó segít, hogy átlendüljek a nehéz időkön. A kép arra emlékeztet, hogy valakinek fontos vagyok és emlékezésre méltónak tart. Ne hagyd hogy azt mondjam: "Nem akarom, hogy így emlékezz rám", amikor kopasz vagy heges vagyok a kezeléstől. Ez az, ami MOST VAGYOK. Fogadd be a Most-at velem!


7. Szükségem van arra, hogy néha egyedül legyek. Néhány ponttal korábban arról beszéltem, hogy időt akarok tölteni veled, most pedig azt mondom, hogy menj el. Szeretlek, de néha szükségem van a magányra. Ez lehetőséget ad arra, hogy levetkőzzem a bátor arcomat, amit túl sokáig viseltem, és a csend is nyugtató lehet.

8. A családomnak szüksége van a barátokra. Szülőnek lenni akkor is nehéz, ha a tested egészséges, de akkor még nagyobb kihívás, ha rákkal diagnosztizálnak és ezt kell összeegyeztetned a családod napi igényeivel. A gyerekeimnek, akik még nem elég érettek ahhoz, hogy megértsék, min megyek keresztül, még mindig menniük kell iskolába, házi feladatot kell csinálniuk, sportolniuk kell, és a barátaikkal is kell találkozniuk. Ha elviszed őket ide-oda vagy játszani, az lehetőséget ad nekem, hogy megőrizzem a józan eszemet. Kérlek, vidd el a gyerekeimet egy kicsit. 

A férjemnek/feleségemnek is jót tenne egy kis idő a barátaival. Menjetek ebédelni, vagy golfozzatok egyet! Engem megnyugtat az, ha tudom, hogy törődsz a szeretteimmel. 

9. Azt akarom, hogy csökkentsd a rák kockázatát. Nem akarom, hogy ezen keresztül kelljen menned. Vannak olyan rákok, melyek a derült égből csapnak le, de sok olyan is van, amit néhány életmódbeli változtatással meg lehet előzni - hagyd abba a dohányzást, fogyjál le, védd a bőrödet a napkárosodástól, és figyelj oda arra, hogy mit eszel. Kérlek, rendszeresen menj az orvoshoz szűrésre, és kérj kivizsgálást, ha fájdalmat, vérzést vagy szokatlan csomókat tapasztalsz. Sok ember hosszú és értékes életet élhet, ha a betegséget a korai stádiumban felismerik. Azt szeretném, ha az életed hosszú és teljes értékű lenne. 

10. Semmit ne vegyél magától értetődőnek. Élvezd az életedet, amid most van. Szánj időt   arra, hogy beletaposs a pocsolyákba, öleld át a gyerekeidet, és érezd a szelet, amint az arcodat simogatja. Csodálkozz rá a varázslatos világra, amit Isten teremtett, és köszönd meg, hogy együtt lehetünk. Lehet, hogy nem vagyunk hálásak a betegségemért, de hálásnak kell lennünk az orvosoknak és a kezeléseknek, amik esélyt adnak, hogy legyőzzem. És ha valaha eljön az idő, amikor a kezelés nem használ, kérlek tudd, hogy mindig hálás leszek, amiért benne lehettél az életben, amit éltem. Remélem, hogy te is így érzel velem kapcsolatban."

Kim Helminski Keller egy dallasi anyuka, feleség, tanár és újságíró. Jelenleg pajzsmirigy-daganattal kezelik.

Nincsenek megjegyzések: