A mai ember viszont felszínes, és könnyen befogad olyan "igazságokat", melyeken nem kell sokat gondolkodni, és jól hangzanak, sőt, az életünkben felmertülő egy-egy helyzetre rá is húzhatóak, csakhogy nem feltétlenül visznek előbbre az önmegismerés útján.
Az egyik csoportban olvastam például ezt a kijelentést: "Ahhoz, hogy valami megerősödjön, másnak gyengülnie kell." Nos, nem mindegy, hogyan értelmezzük és alkalmazzuk ezt az elvet. Globális mértékben igaznak vehetjük azt, hogy ha például két erő (a Jin és a Jang, vagy az Ídá és a Pingalá) együtt száz százalékot alkot, akkor az egyik növekedése esetében a másik háttérbe fog szorulni. Vizsgáljuk meg azonban ennek az elvnek az alkalmazhatóságát néhány praktikus példán keresztül:
1. Ha az egyik izom erősödik, az törvényszerűen a másik izom gyengüléséhez vezet? Nos, tudjuk azt, hogy a testünkben vannak agonista és antagonista izmok, például a bicepsz és a tricepsz. Amikor hajlítjuk a könyökünket, akkor megfeszül a bicepsz és elernyed a tricepsz. Amikor feszítjük, akkor ennek a fordítottja történik. Ám következik-e ebből az, hogy ha valaki "bicepszre gyúr", akkor elsatnyul a tricepsze? Bizony nem! Legfeljebb ha több figyelmet fordít az egyik izom erősítésére, akkor általában kevesebb ideje marad a másikra, és az nem fog ugyanúgy fejlődni. De egyáltalában nem lehetetlen harmonikusan fejleszteni a bicepsz és a tricepsz erejét, ha megfelelő figyelmet szentelünk mindkettőre. Ugyanez igaz a felső- és alsótestre is. Ha csak az egyikre koncentrálunk, akkor felborul az egyensúly. Márpedig a boldogság az egyensúlyban, az arany középútban rejlik.
2. Erő vs hajlékonyság. Erről már nagyon sokat írtunk, és mivel az első jang tulajdonság, a másik pedig jin tulajdonság, itt könnyebben előfordulhat, hogy ha az egyiket fejlesztjük, akkor a másik háttérebe szorul. Az én tapasztalatom ezzel a következő: Ha csak a hajlékonyságodat fejleszted, vagyis csak jógázol, akkor az erőd csak olyan mértékben fejlődik, amennyi a jógapózok végrehajtásához feltétlenül szükséges. A szervezet intelligens, nem dolgozik hiába. Ha nincs olyan feladat, amihez több izomerő kellene, akkor nem fogja azt fejleszteni. Ha viszont valaki csak az erőt fejleszti, akkor a hajlékonysága nem fog fejlődni, sőt, vissza is fejlődhet, magyarul merevebb lesz. Tehát nyújtani kell. Azt elfogadhatjuk, hogy az erőfejlesztés némileg megnehezíti a hajlékonyság fejlesztését, azt azonban nem tapasztaltam, hogy a hajlékonyság fejlesztése gátolná az erő fejlődését. Inkább elősegíti. De erről már írtam. Való igaz, hogy ha valaki egyszerre szeretné fejleszteni az erejét és a hajlékonyságát, akkor nagyon sokat kell dolgoznia mindkettővel, de nem lehetetlen dolog az egyensúly fenntartása
3. A végletek kiegyenlítődése. Végül beszéljünk arról, hogyan is egyenlítik ki a végletek egymást. Általában, ha az ember életében túlsúlyba kerül valamilyen erő vagy minőség, akkor felborul az egyensúly, és a testünk, elménk stb. tiltakozni és szenvedni kezd. Ez mindaddig folytatódik, amíg nem indulunk el az ellentétes pólus irányába, és nem egyenlítjük ki a ránk ható erőket. Ez persze nem olyan könnyű, hiszen az ember gyakran átesik a ló túlsó oldalára, és így akár életeken keresztül libikókázhat a kettősségek polaritásában. A célunk mégis az egyensúly megteremtése, az arany középút megtalálása kell, hogy legyen. Ebben azonban nagy szerepet játszik a szabad akaratunk, vagyis a magatehetetlen hánykolódás felől a tudatos döntések által alakított sors irányába kellene haladnunk. Így a látszólag ellentétes erők kiegyenlítődnek, és egymással karöltve segítenek bennünket a fejlődésünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése