Jóga és pránanadí

A Rebel jóga csoportban felmerült as kérdés, hogy miképpen viszonyul egymáshoz a jóga és a pránanadí mint rendszerek. Szeretnék értekezni erről a témáról, mert vannak gondolataim, de azt előre kell bocsátanom, hogy a pránanadít nem ismerem annyira, nem végeztem ilyen tanfolyamot, és kezelésen sem voltam még. Annyit tudok róla, hogy hasonló energiagyógyászati rendszer, mint a Reiki vagy a pránagyógyítás, amit Indiában tanultam és több évig magam is alkalmaztam. 

Végül a jóga mellett tettem le a voksomat mint gyakorló és oktató, és úgy gondolom, hogy ez a rendszer minden másnál többet adhat az egészségünknek, hiszen saját magunknak kell erőfeszítést tenni, hogy gyakoroljuk, és mindezt rendszeresen kell tenni. Ezzel szemben a gyógyászati eljárásokat, mindegy, hogy alternatív vagy konvencionális, elsősorban akkor alkalmazzuk, amikor betegek vagyunk, vagyis ritkán. Ráadásul a megoldást a terapeutától várjuk, majd az kiszedi a koszos pránát és feltölt egészséges, sőt, gyógyító pránával, és minden bajunk egy csapásra elmúlik. Olyan ez, mint amikor a gyereket az anyuka fürdeti, hogy tiszta legyen, de amikor nagyobb lesz, megtanul önállóan tisztálkodni.

A pránanadí és más hasonló rendszerek az ember azon képességén alapulnak, hogy képes lecsatornázni a pránát a környezetéből, vagy az Univerzumból, ha úgy tetszik, és azt a saját energiarendszeréből a csakráin vagy a tenyerén keresztül képes átirányítani a kezelt páciens testébe, illetve energiarendszerébe. Az ezoterikus gyógyászati rendszerekben nem igazán szoktak előírni szigorú életmódbeli megkötéseket a gyógyítók számára, illetve rendszeres "lelki" gyakorlat sem szokott lenni, legfeljebb némi ima vagy mantrázás, de az is legfőképpen a gyógyító eljárás közben alkalmazandó. Ezen kívül néhány tanfolyam és "beavatás" elvégzésével a gyakorló elvileg már képessé válik arra, hogy irányítsa a pránát, és másokat kezeljen. Hogy ez működik-e vagy sem, azt nem tudom megmondani, illetve bizonyára esete válogatja. Van, amikor önmagában a placebó-hatás képes kiváltani azt, hogy a páciens visszarendezze a saját energiazavarait és meggyógyuljon, csak mert elhitte, hogy ez lehetséges. De hagyjuk is a hatásmechanizmus vizsgálatát, egy ilyen finom beavatkozás során nehéz lenne kísérletileg igazolni a hatásokat.

Térjünk most át arra, hogy mit tanítanak Patandzsali és követői a prána uralásával kapcsolatban. A nyolcfokú jógarendszerben három, egymástól elkülöníthető gyakorlat jelenik meg: az ászana-gyakorlás, a pránájáma, vagyis a légzőgyakorlatok, és a meditációs technikák. E három nem felcserélhető és nem helyettesíti egymást. Elsődlegesen az ászana-gyakorlással kell megalapozni azt a képességünket, hogy a testünk képes legyen befogadni nagyobb mennyiségű és intenzitású pránát, vagyis életerőt. Ha ezt a lépést kihagyjuk, vagy egy-két évnyi gyakorlás után elhagyjuk az ászanázást, akkor a fizikai testünk állapota is leromlik, márpedig egészséges energiarendszer és egészséges elme csak egészséges testben tud működni. 

Az ászana-gyakorlás méregteleníti a sejteket és a szerveket, és mobilizálja az ízületeket, ami elősegíti az energiablokkok kioldódását is a nádíkból, vagyis az energiacsatornákból. Ha a fizikai tisztítás lépését kihagyjuk, akkor a prána birizgálása csupán további problémákat és betegségeket fog okozni. 

Minimum egy-két évnyi rendszeres ászana-gyakorlás után tehetjük mellé a pránájámát, amit ideális esetben napi háromszor 20-30 perces időtartamban kellene gyakorolni. Több évnyi pránájáma-gyakorlás során tudunk eljutni a több perc hosszúságú légzésvisszatartásokhoz, és ekkor mondhatjuk el magunkról, hogy kezd kialakulni a képességünk a prána uralására, esetleg közvetítésére. 

Ennek vannak életmódbeli megkötései is: például a vegán vagy laktovegetáriánus étrendre való átállás, illetve az alkohol, drogok, nikotin, koffein kerülése is. Ezek hiányában a pránájáma-gyakorlásunk meg fog rekedni egy szinten, illetve zavarokat is okozhatunk vele.

A hosszú kumbhakák teszik alkalmassá az elménket a meditációra, bármilyen technikát is válasszunk hozzá. Az utcáról besétálva, különösebb előkészítés nélkül sem mantrázni, sem imádkozni, sem meditálni nem leszünk képesek, legalábbis nem hatékonyan és rendszeresen. 

A különféle beavatások, felszentelések és ceremóniák némileg segíthetnek a tudatosításban és a Kundaliní felébresztésében, de ne várjuk el, hogy majd valaki más elvégzi helyettünk a munkát, aztán varázspálcával megérint és máris gyógyító bódhiszattvává váltunk X.Y. guru vagy isten indokolatlan kegyéből. A komoly munkát nem lehet megspórolni, ellenben sokkal könnyebb becsapni magunkat vagy éppen másokat. Tehát a jóga és a pránájáma útja rögösebbnek tűnhet, de legalább kézzelfogható eredményt ígér, és nem látszatmegoldásokat.