A végrehajtó

Amikor Górakhnátha és Matszjéndranátha történetét fordítottam, megakadt a szemem azon a kijelentésen, amikor Matszjéndranátha megnyugtatja a tanítványát, hogy az emberek, akiket megátkozott, hogy szárazság sújtsa a lakhelyeüket, megérdemelték azt, mait kaptak. Górakhnátha ugyanakkor bűntodatot érzett, hogy frusztrációjában megátkozta az embereket és szenvedést okozott nekik. Bár a szent emberek cselekedeteit nem mindig értelmezhetjük ugyanúgy, mint  a közönséges emberekét, mégis érdemes végigvezetni néhány következtetést e szavakból. 

Matszjéndranáthának igaza volt abban, hogy ha valakivel valami történik, akkor meg kell tanulnia nem azokat hibáztatni, akik ezt tették vele, és áldozatként sajnáltatnia magát, hanem a saját karmájában kell keresnie az okokat, és azokat a hibákat kell kijavítania, amik elvezették az adott karmikus visszahatáshoz. A karma törvényét Isten hozta létre.  A karmikus visszahatás tehát ha úgy tetszik, Isten büntetése. Azonban csak a tudatlan emberek hibáztatják Istent azért, mert úgy érzik, hogy jogtalanul bünteti meg őket ezzel-azzal. Ha ismernék a karma törvényét és saját múltjukat, akkor megértenék, hogy miért kapnak ilyen vagy olyan visszahatást. és a legfontosabb, hogy megértik-e azt, hogy mit kell ebből megtanulniuk. 

A karmikus visszahatásokat az életünkben látszólag más emberek hajtják végre, ebből a szempontból akár büntetésvégrehajtóknak is nevezhetjük őket. nem mindegy azonban, hogy a végrehajtó milyen motivációval és felhatalmazással teszi meg mindezt. Például, ha egy katona a hazáját védi egy háborúban és megöli az ellenséges katonákat, vagy egy hóhér parancsra kivégzi a halálra ítélt bűnözőket, akkor ő nem hoz létre újabb karmikus visszahatást saját maga részére. Míg ha egy katona ártatlan embereket vagy civileket öl meg, vagy valaki egy másik ember életére tör, még akkor is, ha úgy érzi, hogy alapos indoka van rá, akkor újabb karmikus visszahatást hoz létre saját maga számára, mivel nem felhatalmazás alapján cselekedett. Ugyanakkor az áldozatok szempontjából mindkét eset ugyanúgy a karmikus visszahatások beteljesülését jelenti. 

Górakhnáthának is igaza volt abban, hogy nem volt joga átokkal sújtani a vidék embereit azért, mert nem találkozhatott a gurujával. Bár ő felszabadult helyzetében nem hozott létre karmikus visszahatást, mi az esetek többségében nem nyugtathatjuk a lelkiismeretünket azzal, hogy ha bármit szeszélyesen cselekszünk és azzal megbántunk másokat, akkor ők ezt megérdemelték. 

Éppen ezért fontos a jóga gyakorlója számára az erőszakmentesség elvének követése. Minél inkább törekszünk arra, hogy ne bántsunk meg másokat, annál kevésbé bonyolítjuk be a saját karmánkat. Bár a szánkhja filozófia szerint nem vagyunk cselekvők, csupán végrehajtók vagyunk, a szabad akaratunknak és a döntéseinknek mégis jelentős ráhatása van a saját karmánkra.