A nyak nyújtása

 A Nyújtás-enciklopédia sorozat eddigi részeiben a nyújtás különböző módszereivel ismerkedtünk meg. Természetesen, ha a lényeget szeretnénk megragadni, akkor az izom nyújtása azt jelenti, hogy az eredési és tapadási pontját ismerve távolítjuk a kettőt egymástól. Ezt a legkézenfekvőbben statikus nyújtás formájában tehetjük meg, bár a következőkben ismertetett egyes testtájak, illetve izmok  ízületi mozgásirányok mentén történő nyújtása esetében természetesen a dinamikus, asszisztált és izometrikus nyújtási módszereket is alkalmazhatjuk. 

A nyújtó gyakorlatok helyes elvégzéséhez nem árt némi anatómiai ismerettel rendelkezni. Legalább az izmok eredését, tapadását és funkcióját érdemes ismerni. Bár hozzá kell tenni, hogy egy-egy izmot célzottan nyújtani nem mindig tudunk, hiszen a környező, szinergista izmok is vele fognak nyúlni. Éppen ezért ésszerűbb lehet, ha az ízületi mozgásirányok mentén dolgozunk, és a mozgáshatárokat igyekszünk óvatosan tágítani. 

A nyak mozgásirányai

A nyak esetében négyféle mozgásirányól beszélünk: előrehajlítás, hátrahajlítás, oldalra hajlítás és a fej elcsavarása. Ezekben a mozdulatokban főként a fejbiccentő és a csuklyásizom vesznek részt. A biztonság kedvéért érdemes különválasztani a nyújtási irányokat, tehát ne kombináljuk például az oldalra hajlítást és a csavarást. Ha problémáink vannak a nyaki porckorongokkal, esetleg az idegek vagy az erek be szoktak csípődni, akkor különösen óvatosan járjunk el, és diszkomfort-érzet esetén hagyjuk abba a nyújtást.

1. Oldalra hajlítás. Fogjuk meg a fejünket a jobb kezünkkel, a fejtetőn keresztül átnyúlva a bal halántékhoz, és húzzuk a fejünket a jobb vállunk irányába. Mindkét váll maradjon mozdulatlanul és egyforma magasságban. Egy-két perc után engedjük el, és húzzuk bal oldalra is. 

2. Hátrahajlítás. Álljunk függőleges törzzsel, vagy üljünk egy széken és a gerincünket támasszuk a háttámlának. hajtsuk hátra a fejünket óvatosan, a koponyát egészen a nyaki gerinchez érintve, ha ez lehetséges. Ha a hátrahajlítás előtt a fejtető irányában nyújtjuk a nyakat, akkor még alaposabb lesz a fejbiccentő izom nyúlása. Az ujjainkkal tolhatjuk hátrafelé az állunkat is. Fontos tudni, hogy ilyenkor nem csak sz izomszövet, de minden más lágy szövet is nyúlik, például a légcső, nyelőcső, nyaki mirigyek, erek stb.

3. Előrehajlítás. Húzzuk le a vállakat és zárjuk a lapockákat, majd helyezzük a tenyereinket a tarkónkra, és kezdjük el lefelé és előre húzni a fejünket, miközben az állunkat a mellkashoz nyomjuk. Ezzel a csuklyásizom felső szakaszát tudjuk átnyújtani.

4. Oldalra csavarás. Ismét nyújtózkodjuk a fejtetővel fölfelé, majd a vállakat mozdulatlanul tartva, fordítsuk jobbra a fejünket, és a jobb kezünkkel fogjuk meg az állunkat. Húzzuk az állunkat a jobb váll irányába, miközben a nyak maradjon függőleges. 

5. Hosszanti nyújtás. Ezt a nyújtást partner segítségével tudjuk elvégezni. Feküdjünk hanyatt, a partner üljön a fejünk mögé, és a két talpát helyezze a vállunkra. Fogja az állunkat a két hüvelykujj hajlatába, majd kezdje el óvatosan húzni a fejünket, miközben a talpával nyomja a vállunkat ellentétes irányba. Ez a nyújtás jól semlegesíti a nyaki porckorongokra nehezedő nyomást. 

A jógában a sáskapózban érhetjük el a maximális hátrahajlítást, és a gyertya-, illetve ekepózban a maximális előrehajlítást.