"Ebben a példában feltételezzük, hogy a fújtató légzést mindkét orrlyukon keresztül végzett kilégzéssel fejeztük be, és a kumbhakát a bal orrlyukon keresztül végzett belégzéssel kezdtük, hogy ellensúlyozzuk a keletkező agnit. Lélegezzünk be 8 másodpercen keresztül a bal orrlyukon, az ujjainkon és a mantra segítségével számolva. Utána lélegezzünk ki a bal orrlyukon keresztül 16 másodperc alatt. A kilégzés végén húzzuk össze a torkunkat, végezzünk egy színlelt belégzést és szívjuk be a hasüreg tartalmát a mellüregbe, majd hajtsuk végre a báhja (külső) uddíjánát. Ha kétségeink vannak, ismételjük át az instrukciókat a bandhákról szóló fejezetben. Tartsuk ki a külső kumbhakát a báhja uddíjánával 32 másodpercig. Utána lélegezzünk be a jobb orrlyukon keresztül 8 másodpercig, majd lélegezzünk ki a balon keresztül 16 másodpercig. Ismét alkalmazzuk a báhja uddíjánát és tartsuk ki a kumbhakát 32 másodpercig.
Ha
az előző belső kumbhaka-számolásunk
16:64:32 volt, akkor ennek a külső kumbhaka-számolásnak
nem kellene gondot okoznia. Minden valószínűség szerint hamarosan
képesek leszünk ismét növelni a 8:16:32 arányt. Ezután
elvégezhetünk egy második kört a bhásztrikából,
amit szintén két külső kumbhaka
követ, vagy térjünk át a kapálabhátíra,
amit a nádí
sódhana
követ.
Ha
már megismerkedtünk a számolással végzett külső kumbhakákkal,
akkor a dzsálándhára
bandhát
is belevehetjük. Ez különösen akkor hasznos, ha hosszú külső
kumbhakákat
gyakorolunk. Megfelelően készítsük elő magunkat azáltal, hogy
növeljük a szarvángászanában
és halászanában
töltött időt, mely pózok elősegítik e helyes dzsálándhára
bandha
pozíció kialakulását. Csak ebben az esetben lesz kész a nyakunk
a plusz terhelésre. Ezen kívül, gyakoroljuk a külső kumbhakát
közvetlenül az ászana-gyakorlás
után. Nem szabad játszadozni ezzel az intenzív gyakorlással, és
a testünknek teljes mértékben edzettnek kell lennie az
ászana-gyakorlás
tüzében, hogy el tudjuk viselni a gyakorlat pránikus intenzitását.
Amikor a dzsálándhára
bandhát
gyakoroljuk a külső kumbhaka
közben, emeljük olyan magasra a mellkasunkat, amennyire tudjuk, és
húzzuk előre a vállainkat is, hogy a szegycsont és a kulcscsontok
előre és felfelé mozduljanak és találkozzanak az állunkkal.
Ha
itt már elsajátítottuk a külső kumbhakákat,
akkor először belevehetjük az uddzsájíba
a belső kumbhakákkal
együtt. Ha ezt már megszoktuk, akkor átvihetjük a nádí
sódhanába
is, azzal a céllal, hogy elérjük az 1:4:2:2 végső arányát."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése