Természetesen a hétköznapi életben nem olyan könnyű emlékezni arra, hogy a másik személy egy örök lélek, de még az is ritkán jut eszünkbe, hogy mi magunk azok vagyunk. Valószínűleg sok konfliktus elkerülhető lenne, ha erre mindig emlékezni tudnánk, és nem azonosítanánk magunkat a testünkkel vagy az elménk változó állapotaival. Tegnapelőtt értekeztem arról a jelenségről, ami egyre inkább kezd elterjedni, mégpedig az, hogy az emberek csak a rosszat, a hibákat, a kifogásolnivalót veszik észre egymásban. Mindegy, hogy ez a saját magával kapcsolatos frusztrációból, irigységből fakad, vagy pedig abból, hogy így szeretné magát jobb színben látni valaki. Én úgy gondolom, hogy a személyiségünk fejlődése szempontjából nagyon káros tulajdonság a hibakeresés, és a személyes kapcsolatainkra nézve is pusztító hatású lehet.
Ehelyett van egy olyan gyakorlat, ami viszont sok nehézséget és konfliktust segíthet megoldani, és mélyebbé, őszintébbé teheti a kapcsolatainkat. Ez pedig az a gyakorlat, hogy az értéket, a fontos és jó dolgokat igyekszünk észrevenni egymásban, és fel is hívjuk rá a másik személy figyelmét. Ez az elv a gyereknevelésben is nagyon fontos, ha nem dícsérjük meg a gyereket azért, amit sikeresen végrehajtott vagy elért, akkor el fogja veszíteni a motivációját, és ő is elkezd elsősorban a negatívumokkal, a saját sikertelenségével foglalkozni. Így önbizalomhiányos, frusztrált gyerek, majd felnőtt lesz belőle, akit megfélemlítenek mások kritikus megnyilvánulásai. Természetesen amikor hatalmi pozícióba kerül, ő maga is így fog viszonyulni másokhoz.
A partnerkapcsolatban is nagyon fontos, hogy mindig lássuk az értékeket, a megismételhetetlen és egyedülálló kincseket a másikban. Ha nem tudsz bármikor legalább tíz olyan dolgot felsorolni, ami miatt a partneredet különlegesnek és értékesnek tartod, akkor nem valószínű, hogy nagy jövője van a kapcsolatotoknak. Ha látod ezeket az értékeket, akkor bátorítani tudod ezek fejlődését, és hálás vagy a sorsnak, hogy milyen értékes partnert adott neked. Ha viszont csak a hibákat látod és azokat a dolgokat a partnered jellemében, amik idegesítenek benne, akkor nem fogsz tudni szeretetet adni és kapni tőle.
Ha gyakoroljuk az értékek felfedezését másokban, akkor önmagunkban is jobban fogunk bízni, és a saját értékeinket is könnyebben észrevesszük, és tudjuk fejleszteni őket. Természetesen nem önajnározásról vagy a mások felé kimutatott olcsó hízelgésről beszélek most, hanem az értékek valódi és önzetlen felismeréséből. A hízelgéshez ugyanis mindig valamilyen érdekek fűződnek, míg ha valóban értékeljük a másikat, akkor önzetlenül is tudunk szeretetet adni neki, és el is tudjuk fogadni azt. Az elfogadás nem csak arra vonatkozik, amit kapunk a másik személytől, hanem a személyiségére is. Az elfogadás a bizalom alapja, bizalom nélkül pedig nem jöhet létre igazán mély és tartalmas kapcsolat.
Ugyanúgy, ahogy a szeretet alapja a tisztelet, a bizalom alapja az, hogy felismerjük és elismerjük egymás értékeit, és hajlandóak vagyunk áldozatot hozni egymásért. Gyakoroljuk minden nap és mindenkivel a jó dolgok észrevételét és elismerését, és a világ sokkal barátságosabb hely lesz, mint amilyen most! Ez persze nem jelenti azt, hogy ha van egy probléma, vagy látunk valami helytelen dolgot, akkor tapintatból nem hozzuk szóba. De ha a pozitív dolgokra koncentrálunk, akkor a másik személy könnyebben el fogja fogadni azt is, amikor kijavítjuk, vagy felhívjuk a figyelmét arra, hogy valamiben a helytelen irányba halad. Ekkor ugyanis bízni fog abban, hogy segíteni akarunk neki, és nem támadást készülünk intézni ellene, mert vetélytársnak vagy ellenségnek tekintjük. A pozitív dolgok hangsúlyozása tehát a kapcsolatunk őszinteségét is képes elmélyíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése