Virancsjászana A

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Virancsjászana A (Virincsi póza, A változat)

Dristi: Nászágrai (orrhegyre)

A virancsjászana A és B pozíciók erőteljesen eltérnek egymásról. talán csak annyi hasonlóságot fedezhetünk fel bennük, hogy az egyik pózban kifelé forgatjuk a behajlított láb combját (féllótuszban), a másikban pedig befelé (múlabandhászana pozícióban). A másik láb viszont az A változatban a nyak mögött van, míg a B változatban nyújtva, illetve féllótuszban. Emellett a két póz érdekessége az, hogy valójában az A pozíció is három változatból áll, és a B pozíció is. Bár nem végzünk közte vinyászát, valószínűleg ezért kapták a virancsjászana A és B nevet. Arról nem maradt fel semmilyen feljegyzés, hogy Brahmá ezen pózok valamelyikében meditált volna, de a pózok nagyon jó előkészítők a padmászanához és a meditációs pózokhoz.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre lefelé néző kutyából ugorjunk előre, és keresztezve hozzuk át a lábainkat a kezeink között, majd üljünk le dandászanában.

Astau: virancsjászana A 1. rész - kilégzésre hajtogassuk be a bal lábunkat lótuszülésbe, majd a jobb lábunkat helyezzük a nyakunk mögé. Helyezzük imatartásba a tenyereinket a mellkasunk előtt, és hajtsunk végre öt mély légzést, az orrhegyre irányítva a tekintetünket. Elképzelhető, hogy nem tudjuk a jobb ülőcsontot leereszteni a földre, ezért a stabilitás érdekében behajtogathatunk egy törölközőt a jobb ülőcsontunk alá. A pózban erőteljesen nyomódik a bal boka, így ha a csípőnk még nem elég laza a lótuszpózhoz vagy az ékapáda-sírsászanához, akkor ne erőltessük a póz végrehajtását.

Nava: virancsjászana A 2. rész - belégzésre emeljük a jobb kezünket a fülünk mellé, és nyúljunk hátra a lapockáink felé, majd a bal kezünket alulról csúsztassuk fölfelé a két lapocka közé. kulcsoljuk össze az ujjainkat a bal bokánk mögött, ha összeérnek. A kézpozíció azonos a 2. sorozatban szereplő gaumukhászana kéztartásával, annyi különbséggel, hogy a bal lábszár is a kezeink és a hátunk között van. Hozzuk fel a tekintetet a két szemöldök közé (bhrúmadhja dristi) és végezzünk el öt mély légzést.

Dasa: virancsjászana A 3. rész - Belégzésre bontsuk a karkulcsolást, és helyezzük el a tenyereket a talajon a csípő két oldalán. Emeljük ki magunkat kartámaszba, a két lábat változatlanul az előző pozícióban tartva, és a medencét minél jobban megemelve. A tekintetet hozzuk vissza az orrhegyre, és végezzünk el öt mély légzést a pózban. Ha a jobb lábunk nincs eléggé mélyen a nyaki gerinc mögött, akkor nem fog ott maradni a kiemelés során. Ekkor a kiemelésből mehetünk egyből hátra a vinyászába és bonthatjuk a lábpozíciót. A megfelelő gyakorlás után már ez is menni fog.

Ékádasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutya.

Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutya.

Csaturdasa-Vimsatihi: Ismételjük meg ugyanezeket a vinyászákat a bal oldalra is.

A védikus időszámítás

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Ha a jelenlegi univerzumunk korát szeretnénk kiszámolni, akkor ismét csak a puránákhoz kell fordulni. Brahmá ötvenegyedik évének első napjában járunk. Brahmá minden éve 360 nap hosszú. Brahmá nappala alatt az univerzum bolygóit élőlények népesítik be, majd az éjszakája során az univerzumot elárasztja a víz, és minden élőlény elpusztul.

Brahmá egy napját kalpának nevezik. Ezt az időtartamot tizennégy manvantarára szokták osztani. Brahmá jelenlegi napját Svéta Varáha Kalpának nevezik, a jelenlegi manvantara pedi a Vaivaszvata Manvantara. Mindegyik manvantarában egy Manu uralkodik a földön, akit az emberiség ősatyjának tekintenek. A jelenlegi kalpában a következő manvantarák vannak:

1. Szvajambhúva Manu - az Önmagától született fia (Harivamsa Purána 7.8)

2. Szvárócsisa Manu – az Önragyogó fia (Márkandéja Purána 67.4)

3. Uttama Manu – a Legmagasabb fia (Márk. P. 73.13)

4. Támasza Manu – a Sötétség fia (Márk. P. 73.13)

5. Raivata Manu – a Gazdagság fia (Márk. P. 75.73-74)

6. Csáksusa Manu – a Látás fia (Márk. P. 76.54)

7. Vaivaszvata Manu – A Ragyogás fia (jelenlegi Manu – Márk. P. 79.9-10)

8. Arka Szávarnika Manu – a Nap fia (Márk. P. 80.4)

9. Daksa Szávarnika – Daksa fia (Márk. P. 94.8)

10. Brahma Szávarnika – Brahmá fia (Márk. P. 94.10-14)

11. Dharma Szávarnika – Dharmarádzsa fia (Márk. P. 94.19-20)

12. Rudra Szávrnika - Rudra fia (Márk. P. 94.25)

13. Déva Szávarnika – a Félisten fia (Márk. P. 94.30)

14. Indra Szávarnika – Indra fia (Márk. P. 100.31)

Ennek megfelelően Brahmá jelenlegi napjának hetedik manvantarájában járunk, azaz délhez közeledünk. Egy manvantara 71 mahájúga hosszú. Egy mahájúga pedig négy júgából, vagyis világkorszakból áll, melyek hossza a következőképpen viszonyul egymáshoz:

1 mahájúga = 1 Szatja (Krita) júga (40%) + 1 Trétá júga (30%) + 1 Dvápara júga (20%) + 1 Kali júga (10%). A Kali júga hossza 432000 napév. Ennek megfelelően a Dvápara júga 864000 év, a Trétá júga 1296000 év, a Szatja júga pedig 1728000 év hosszú. A mahájúga, vagyis a négy korszak összegének hossza 4320 millió év. Minden egyes manvantara 4,320,000 x 71 = 306,720,000 év hosszú. Eddig hat manvantara telt el, vagyis 6 x 306,720,000 = 1,840,320,000. A jelenlegi Manvantarából 27 Mahájúga telt el, vagyis 27 x 4,320,000 = 116,640,000 év. A jelenlegi, azaz 28. mahájúgából 1 Krita, 1 Trétá és 1 Dvápara júga telt el, valamint a Kali-júgából 5112 év. Ha mindezeket összeadjuk (1,840,320,000 + 116,640,000 + 1,728,000 + 1,296,000 + 864,000 + 5112 = 1,960,853,112), akkor megkapjuk, hogy hány napév telt el Bahmá jelenlegi napjából. Ez előtt még eltelt Brahmá ötven éve ebben a teremtésben, vagyis 50 x 360(nap/kalpa) x 28 (manvantara) x 71 (mahájúga) x 4,320,000 (egy mahájúga hossza) = 154,586,880,000,000 év. Ha ehhez hozzáadjuk az 1,960,853,112 évet, akkor 155 milliárd évet kapunk. Elképzelhető, hogy merő véletlenségből, de ez a szám egybeesik azzal, amilyen idősnek a modern tudósok tartják az univerzumunkat.

A védikus időszámításban megjelenik még a félisteni nap és év mértékegysége is, amely a következőket jelenti: 1 napév = 1 félisteni nappal és éjszaka. 360 félisteni nap = 1 félisteni év. 12000 félisteni év alkot egy csaturjúgát (4800 a Krita júga, 3600 a Trétá júga, 2400 a Dvápara júga és 1200 a Kali-júga, mely 12000 x 360 = 4320000 földi évvel egyezik meg.) A félisteni év fogalma vezette félre egyes India-történészeket, amikor a puránákban leírt mitológiai és történelmi eseményeket igyekeztek datálni, ugyanis a korszakokat 360-szor rövidebbnek tekintették, mint amilyen hosszúak azok valójában voltak. Ha a valós védikus datálást használjuk, akkor el kell fogadnunk, hogy a puránák több millió évvel ezelőtt megtörtént eseményekről is beszámolnak, és a védikus kultúra nem csupán 10-12000 éves.

Lógj fejjel lefelé!

Mostanában próbáltam ki ezt a módszert, bár már régóta van gravitációs csizmám. A gyakorlat nagyon egyszerű: fejjel lefelé kell lógni minél több időt. Én egyelőre 3x2 percet szoktam lógni edzés után. Ennek a gyakorlatnak számtalan kedvező hatása van, amiből néhányat megpróbálok összefoglalni az alábbiakban, hátha ti is kedvet kaptok hozzá, hogy kipróbáljátok. 

Több fordított pózt is ismerünk a jógából, de a lógás a leghatékonyabb, bár igényel némi technikai hátteret. A fejállásnál vagy kézállásnál egy csomó izom dolgozik, és nyomódik a gerinc vagy a karok ízületei. A függeszkedésnél nyúlik ugyan a gerinc, de ott viszont a fordított pózból eredő hatások nem érvényesülnek, illetve a fogáserőnk és a karunk is hamar elfárad. Tehát a fejjel lefelé lógás mindegyiken túltesz a kedvező hatások tekintetében, és különösebb kondi sem kell hozzá, csak ép ízületek. Heveny ízületi sérülés vagy gerincprobléma esetén nem ajánlott végezni, ugyanúgy mint magas vérnyomás, illetve bizonyos szív- és érrendszeri problémák esetén sem. 

Ízületi hatások: A lógás az egyetlen olyan fordított póz, melyben az összes izmot és ízületet el tudjuk lazítani. Állásnál a lábra és a gerincre nehezedik a testünk súlya, és ezt a terhelést ilyenkor sikeresen le tudjuk venni a láb ízületeiről és a gerincről. Véleményem szerint ez nagyon jót tesz a bokának, térdnek és a csípőnek is. Az ízületi felszínek finoman távolodnak egymástól, és az ízületi kamrában keletkező vákuum serkenti az ízületi folyadék termelődését, amitől az ízület sokkal jobban fog működni. A szalagok is erősödnek. A gerinc esetében a porckorongokra ugyanez az erő hat, és széthúzza a csigolyákat. Ha esetleg "összetöpörödött" a gerincünk a sok terheléstől, akkor visszanyeri eredeti hosszát, és a porckorongok is jobban regenerálódnak. Az SI-ízületet is nagyon jól lehet tehermentesíteni ebben a helyzetben. 

Izomzati hatások: Haladjunk tovább a kedvező hatások vizsgálatában! Az izomzatot nagyon jól tudjuk pihentetni ebben a helyzetben, mert a gravitációs erő fordítottan hat a tartóizmokra, így azok a feszülés helyett nyúlni fognak. A gerinc és a nyak tartóizmai, a vállöv és a karok is jól lazíthatók. Én néha összekulcsolom a kezemet a hátam mögött és engedem a talaj felé nyílni a vállamat. Ez a vállízület és a felső grincszakasz számára is nagyon kellemes. 

Érrendszeri hatások: Az ereink közül általában a láb vénái szoktak túlterhelődni, mivel a gravitáció ellenében kell visszapumpálniuk a vért a szívbe. A lógás során a láb ereit teljesen tehermentesíteni tudjuk, így a láb ödémája, visszeressége esetén is nagyon hasznos ezt gyakorolni. A fejünkbe több vér áramlik a fordított pózban,amit eleinte meg kell szokni, főleg ha magas a vérnyomásunk vagy túl sűrű a vérünk. Fokozatosan növeljük az időt, amit  lógva töltünk. Ha az erek hozzászoktak, akkor érezni fogjuk, ahogy az egész agyunk megfiatalodik, felfrissül. A lógás után egész nap jó a kedvünk, pihentek és tettrekészek vagyunk, és a kreativitásnak is jót tesz a dolog szerintem. Illetve az izmokból is hamarabb elszállítódnak a salakanyagok, így gyorsabb a regeneráció, hamarabb múlik az izomláz, gyakrabban és jobban terhelhetők az izmok edzés során. Még hajlákonyabbnak is szoktam érezni magamat a lógás után!

Idegrendszeri hatások: A fordított póz felfrissíti az egész agyat, és harmonizálja a gerincvelő-folyadék áramlását, ami számos élettani funkcióban fontos szerepet játszik. A gerincvelő pulzálását a nyakszirtnél és a keresztcsontnál elhelyezkedő "pumpák" szabályozzák, amik hatékonyan megnyithatók lógás közben. Emellett a gerincoszlop nyúlásával együtt a gerincből kilépő idegdúcokat is "átnyújtjuk" és relaxáljuk. Utána sokkal lazább az ember egész nap, nem húzza fel magát semmin.

Hormonális hatások: A fejünkben található agyalapi mirigy a hormonrendszer karmestere, és olyan fontos hormonokat termel, mint például a növekedési hormon, vagy a dopamin. Ezek befolyásolják az izomszintézist, a hangulatunkat, a kreativitásunkat és számos más dolgot. A tobozmirigy és a körülötte elhelyezkedő limbikus rendszer aktivitása erős összefüggésben van a spiritualitás és személyiségfejlődés terén kifejtett aktivitásunkkal. A lógás természetesen ezeket a szerveket is aktiválja. 

Igazából azt mondanám, hogy a lógás addiktív, mert én két napja csinálom, de szeretném rendszeressé tenni az edzéseim után. Egyelőre 3x2 percet szoktam lógni, mert ennyi fér bele az időmbe. Kell hozzá egy gravitációs csizma, ami internetes webshopokból pár ezer Ft-ért megrendelhető. Valamint kell hozzá egy stabil, biztonságos húzódzkodó rúd, ami nem szakad le, amikor éppen fejjel lefelé lógsz rajta. A nyaktörést azért nem éri meg a gyakorlat :-D. Ha ezek rendelkezésedre állnak, akár otthon, akár az edzőtermedben, akkor ajánlom, hogy mindenképpen próbáld ki a gyakorlatot, és számolj be a hatásairól!

A szúrja bhédana ellenjavallatai

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Az egyszerűsített szúrja bhédana kevésbé mentálissá és önelemzővé, és erősebben fizikaivá; kevésbé simulékonnyá és rátartibbá; kevésbé intuitívvá és analitikusabbá; kevésbé befelé fordulóvá és kitárulkozóbbá tesz, valamint hajlamosabbá tesz a meglévő struktúrák lebontása iránt (még akkor is, ha hasznosak), és kevésbé a fenntartásuk iránt; és érdeklődőbbé tesz az egy igazság iránt (ami gyakran a saját igazunk), mint mások eszméi iránt, amik szintén értékesek lehetnek. A szúrja bhédana erőteljes technika azok számára, akik túl sok ellenkező, lunáris tendenciával bírnak. Miközben ez a pránájáma technika teljesen alkalmas volt a legtöbb, ha nem az összes indiai jógi számára mondjuk 1000-2000 évvel ezelőtt, fel kell tennünk a kérdést, hogy a modern jógik közül nem rendelkeznek-e eleve sokan túl sokkal ebből a hatásból. Ezt a technikát csak akkor gyakoroljuk, ha előírták a számunkra, és ha egy tapasztalt tanár az egyéni igényeinkhez igazította. Swami Niranjanananda azt mondja, hogy csak azoknak kell használniuk a szórja bhédanát, akik a lunáris (ídá) nádí dominanciájával rendelkeznek, mivel a szúrja bhédana aktiválja a szimpatikus idegrendszert, hőt termel és elősegíti az extrovertáltságot. Csak akkor gyakoroljuk, ha hiányoznak belőlünk ezek a tulajdonságok. Ne használjuk a szúrja bhédanát a saját belátásunk szerint. Egy tapasztalt tanárnak kell felmérnie, hogy ez a gyakorlat való nekünk, vagy inkább a csandra-bhédana, és a döntést még az évszak és a gyakorlás helye is befolyásolhatja. Ha kétségeink vannak, akkor egyszerűen folytassuk a nádí sódhana gyakorlását.

Ellenjavallatok

Ne gyakoroljuk a szúrja bhédanát a nyári hőségben, vagy terhesen (mivel katabolikus hatású). Ne gyakoroljuk olyankor, ha a pitta dósánk már eleve túlzottan megnövekedett, mivel a szúrja bhédana növeli a pittát. Ne gyakoroljuk magas vérnyomással, pajzsmirigy-túlműködéssel, vagy ha túlzott gyomorsavasságtól, illetve ahhoz kapcsolódó betegségektől (fekélyek és bélgyulladás) szenvedünk, illetve szívbetegség, például szívizom-gyulladás esetén.

Ne gyakoroljuk ezt a technikát akkor, ha nagyon analitikus/logikus a gondolkodásunk, és nem vagyunk eléggé intuitívak. Ne gyakoroljuk olyankor, ha a személyiségünk női, együttérző, törődő aspektusa már eleve alulfejlett. Ne gyakoroljuk akkor, ha nagyon fizikai, ambiciózus és materialisztikus beállítottságúak vagyunk, és nem tudunk mit kezdeni a naív és idealisztikus eszmékkel. Ne gyakoroljuk akkor, ha könnyen stresszelünk, feszültek vagyunk, A típusú személyiségünk van, szívproblémáink vagy gyomorfekélyünk van; nem tudunk lazítani, nem tudunk nyugodtan aludni, könnyen túlhevülünk vagy túl sok a pittánk. Más szavakkal ne gyakoroljuk akkor, ha a személyiségünk és a testtípusunk szoláris."

A nyak nyújtása

 A Nyújtás-enciklopédia sorozat eddigi részeiben a nyújtás különböző módszereivel ismerkedtünk meg. Természetesen, ha a lényeget szeretnénk megragadni, akkor az izom nyújtása azt jelenti, hogy az eredési és tapadási pontját ismerve távolítjuk a kettőt egymástól. Ezt a legkézenfekvőbben statikus nyújtás formájában tehetjük meg, bár a következőkben ismertetett egyes testtájak, illetve izmok  ízületi mozgásirányok mentén történő nyújtása esetében természetesen a dinamikus, asszisztált és izometrikus nyújtási módszereket is alkalmazhatjuk. 

A nyújtó gyakorlatok helyes elvégzéséhez nem árt némi anatómiai ismerettel rendelkezni. Legalább az izmok eredését, tapadását és funkcióját érdemes ismerni. Bár hozzá kell tenni, hogy egy-egy izmot célzottan nyújtani nem mindig tudunk, hiszen a környező, szinergista izmok is vele fognak nyúlni. Éppen ezért ésszerűbb lehet, ha az ízületi mozgásirányok mentén dolgozunk, és a mozgáshatárokat igyekszünk óvatosan tágítani. 

A nyak mozgásirányai

A nyak esetében négyféle mozgásirányól beszélünk: előrehajlítás, hátrahajlítás, oldalra hajlítás és a fej elcsavarása. Ezekben a mozdulatokban főként a fejbiccentő és a csuklyásizom vesznek részt. A biztonság kedvéért érdemes különválasztani a nyújtási irányokat, tehát ne kombináljuk például az oldalra hajlítást és a csavarást. Ha problémáink vannak a nyaki porckorongokkal, esetleg az idegek vagy az erek be szoktak csípődni, akkor különösen óvatosan járjunk el, és diszkomfort-érzet esetén hagyjuk abba a nyújtást.

1. Oldalra hajlítás. Fogjuk meg a fejünket a jobb kezünkkel, a fejtetőn keresztül átnyúlva a bal halántékhoz, és húzzuk a fejünket a jobb vállunk irányába. Mindkét váll maradjon mozdulatlanul és egyforma magasságban. Egy-két perc után engedjük el, és húzzuk bal oldalra is. 

2. Hátrahajlítás. Álljunk függőleges törzzsel, vagy üljünk egy széken és a gerincünket támasszuk a háttámlának. hajtsuk hátra a fejünket óvatosan, a koponyát egészen a nyaki gerinchez érintve, ha ez lehetséges. Ha a hátrahajlítás előtt a fejtető irányában nyújtjuk a nyakat, akkor még alaposabb lesz a fejbiccentő izom nyúlása. Az ujjainkkal tolhatjuk hátrafelé az állunkat is. Fontos tudni, hogy ilyenkor nem csak sz izomszövet, de minden más lágy szövet is nyúlik, például a légcső, nyelőcső, nyaki mirigyek, erek stb.

3. Előrehajlítás. Húzzuk le a vállakat és zárjuk a lapockákat, majd helyezzük a tenyereinket a tarkónkra, és kezdjük el lefelé és előre húzni a fejünket, miközben az állunkat a mellkashoz nyomjuk. Ezzel a csuklyásizom felső szakaszát tudjuk átnyújtani.

4. Oldalra csavarás. Ismét nyújtózkodjuk a fejtetővel fölfelé, majd a vállakat mozdulatlanul tartva, fordítsuk jobbra a fejünket, és a jobb kezünkkel fogjuk meg az állunkat. Húzzuk az állunkat a jobb váll irányába, miközben a nyak maradjon függőleges. 

5. Hosszanti nyújtás. Ezt a nyújtást partner segítségével tudjuk elvégezni. Feküdjünk hanyatt, a partner üljön a fejünk mögé, és a két talpát helyezze a vállunkra. Fogja az állunkat a két hüvelykujj hajlatába, majd kezdje el óvatosan húzni a fejünket, miközben a talpával nyomja a vállunkat ellentétes irányba. Ez a nyújtás jól semlegesíti a nyaki porckorongokra nehezedő nyomást. 

A jógában a sáskapózban érhetjük el a maximális hátrahajlítást, és a gyertya-, illetve ekepózban a maximális előrehajlítást. 

Szoláris és lunáris kultúra

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Ha lassan újraolvassuk ezt a listát, akkor szóról szóra megtaláljuk benne a nyugati és az ősi indiai kultúra között fennálló drámát. A nyugati kultúra menthetetlenül szoláris dominanciájú, míg a tradicionális indiai kultúra dominánsan lunáris volt. Ha tanulmányozzuk a 19. századi és 20- század eleji nyugati indológusok nézeteit az indiai kultúrával és vallással kapcsolatban, akkor általában felfedezhetjük a megértés általános hiányát, amivel a szoláris kultúrában nevelkedett emberek rendelkeznek a lunáris kultúrával szemben. A régi időkben a szúrja bhédana a tipikus középkori vagy ókori jógi által átélt egyensúlyzavarok legjobb ellenszere volt, akinek évszázadokkal ezelőtt szüksége volt egy jó adag szúrja bhédanára, hogy megszerezze a szükséges lendületet a lunáris akadályok átégetéséhez. Másfelől viszont, az átlagos modern nyugati jógi, legalábbis e szöveg írása idején, általában eleve túl sok szoláris, szimpatikus, bal agyféltekés, efferens, fundamentalista, katabolikus, analitikus és extrovertált hajlammal rendelkezik. Erre nem csak az esőerdők tesztoszteron-vezérelte kipusztítása, hanem szinte az egész bolygó népessége tartalékainak tesztoszteron-vezérelte feláldozása a globális gazdasági válság tüzébe is példa.

Miközben a modern fehér férfiak erősen képviselik mindezt, ez a tendencia egyre erősebben kiterjed a nőkre és a keleti kultúrák tagjaira is. Erősen leegyszerűsítve, a GDP növelésére irányuló folyamatos bíztatás, és annak fő mozgatórugója, az egy főre eső fogyasztás növelése erősíti a lakosság szoláris hozzáállását és katabolikusabbá (a tartalékokat elégetővé, felhasználóvá), extrovertálttá (túlórázóvá és keményebben dolgozóvá), szimpatikussá (a többletmunka és a folyamatosan növekvő képzési követelmények miatt stresszesebbé) stb. teszi. Míg mindezt hosszú ideig a fehér férfiak felségterületének tartották, a gazdasági szakemberek régóta rájöttek, hogy a világgazdaság termelékenysége akkor fokozható, ha a teljes női népességet és a korábban kevésbé fejlett országok népességét is bevonják. A szoláris, férfias kultúra legyűrte a lunáris, női kultúrát, és hogyha ez a tendencia folytatódik, akkor a globális organizmus is hasonló módon fog kiégni, mint a nagyon stresszes és feszült, ambiciózus egyén. Ezt a hajlamot általában a jobb orrlyukas légzéssel szokták összefüggésbe hozni. A sásztrák szerint, ha valaki három napig folyamatosan a jobb orrlyukán keresztül lélegzik, akkor már csak egy éve van hátra (Hatha Tatva Kaumudí 56.8)."

Szoktál nyújtani edzés előtt?

Ha igen, akkor éppen itt az ideje, hogy leszokj róla! A klasszikus gimnasztikai bemelegítésben szerepelnek nyújtó blokkok, melyekben az izmokat 20-30 másodperces statikus nyújtásoknak tesszük ki. Ez egy elavult szokás, és nem hogy fölösleges, hanem le is rontja az utána következő edzés hatékonyságát.

A nyújtás és az izomreakció

Modern kutatások szerint az izommunka előtt elvégzett nyújtás akár 30%-kal is csökkentheti az izom ingerelhetőségét, következésképpen rosszabb teljesítményt fog produkálni, ha lenyújtottuk edzés előtt. Ráadásul, ah például az egyik lábunkban lenyújtjuk az izmokat, akkor az idegrendszer a másik láb teljesítményét is visszafogja. Ez az idegrendszeri gátló mechanizmus akár 30 percre is csökkentheti az izmok munkaképességét. 

A bemelegítés szerepe

A bemelegítés során valóban szükség van arra, hogy az ízületi mozgástartományt növeljük, és felkészítsük az izmokat a közelgő terhelésre és mozgásmintákra. Ehhez azonban dinamikus mobilizációt kell használni, és nem statikus nyújtást. A dinamikus mozdulatok közben is nyúlnak az izmok, mégis sokkal jobb készültségi állapotba kerülnek, mint a statikus nyújtás során. Emellett a bemelegítésnek készenléti állapotba kell hoznia a keringési rendszert, az idegrendszert és az izmokba is több vért kell pumpálni. A testünknek szó szerint fel kell melegednie, hogy készen álljon az optimális teljesítmény leadására. Ehhez szimpatikus idegrendszeri túlsúlyt kell kiváltani. A statikus nyújtások ezzel szemben nem csak az izmokat, de az idegrendszert is ellazítják, és a pihenésre, regenerációra készítenek elő. A nyújtáshoz hasonlóan szerintem a hengerezés is paraszimpatikus túlsúlyt eredményez, ezért én a hengerezést sem tartom szerencsésnek edzés előtt. Mindkettő helyez az edzés végén van. 

A sérülések megelőzése

Sok kérdés felmerül azzal kapcsolatban is, hogy vajon a nyújtás csökkenti-e a sérülések kockázatát. A kutatások szerint az edzés előtti nyújtás nem csökkenti a sérülések arányát, viszont a megfelelő dinamikus bemelegítés sokkal inkább képes megelőzni a sérüléseket. ez nem meglepő, hiszen az idegrendszer és a mozgatórendszer készenléti állapotba kerül, és sokkal optimálisabban tud reagálni a sportgyakorlatokra, mintha nem készítenénk elő. Bár nem tudok olyan kutatásról, amely az edzés utáni nyújtás vagy annak elhagyása esetén vizsgálta volna a sérülések arányának változását, intuitíve azt mondanám, hogy az edzés utáni vagy különálló módon végzett nyújtás (pl. jóga) a regenerációt segíti elő, vagyis az izmok munkavégző képessége hamarabb áll helyre. Elképzelhető, hogy az edzés közben szerzett sérülések regenerációs idejét is csökkenti a nyújtás, de a gyógytornászok is kombináltan szokták alkalmazni a dinamikus és statikus gyakorlatokat a sportsérülések rehabilitációja közben.

Bemelegítő gyakorlatok

A New York Times cikke nem csak a fenti témával kapcsolatos kutatásokat részletezi, hanem ajánl is néhány dinamikus bemelegítő gyakorlatot. 

1. Nyújtott lábas masírozás - ezt a gyakorlatot a fenti képen láthatjuk. Behajlított térd helyett egyenes térddel és pipáló lábfejekkel lépegessünk előre, minél magasabbra igyekezzünk emelni a lábunkat és minél nagyobbakat lépjünk. Ha a hajlékonyságunk megengedi, akár a karjainkat is kinyújthatjuk előre a fejünk fölött, és a tenyerekig rúgjunk fel minden lépésnél. Ezt kitörésekkel is kombinálhatjuk.

2. Skorpió - Hason fekve tárjuk ki a karokat oldalra, majd az egyik lábunkat és a medencét fordítsuk át és a másik láb külső oldalánál érintsük a talajhoz. Hozzuk vissza, majd csináljuk a másik lábbal. 10-12 ismétlést végezzünk el.

3. Kisétálás fekvőtámaszba - álló helyzetből dőljünk előre, és a tenyereken sétáljunk ki fekvőtámasz-pozícióig, majd hajlítsuk a karokat. Utána sétáljunk vissza és egyenesedjünk fel. 

A bemelegítést kiegészíthetjük még különböző állatjárásokkal és primal move-szerű dinamikus mobilizációs mozgásokkal is.

A virancsjászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Virancsjászana (Virincsi póza)

A Virancsi vagy Virincsi Brahmá egyik neve. Brahmá az univerzum első teremtett félistene, akit a másodlagos teremtés feladatával ruház fel Visnu, a fenntartó. Brahmá meditáció közben az intelligenciájából teremti meg a bolygókat, a különböző élőlények testeit és mentális fiait a szaptarisit, vagyis a hét bölcset. A póz végzése közben azon meditálhatunk, hogy bár Brahmá a leghosszabb élettel megáldott teremtés az univerzumban, még az ő élete és teremtése is véget ér egyszer.

Az univerzum teremtése és kora

A puránák szerint az univerzum teremtése előtt az Úr Visnu az okozati óceánon szendergett. Az ágyát Anantasésa, a sok ezer fejű kígyó alkotta. Anantasésa a végtelenség kígyója, és a tradíció szerint Patandzsali, a jóga-darsana iskola megalapítója az ő inkarnácója volt. Miközben Visnu jóganidrában (jógikus transz) szendereg, a köldökéből egy lótusz sarjad ki. A köldököt a teremtés középpontjának is tekintik.

A lótuszban születik meg Brahmá, a teremtés félistene, míg Visnu a fenntartó. Siva, a pusztítás félistene pedig Brahmá fejéből pattan ki a teremtés során. Az univerzum ismételt teremtései során újabb és újabb Brahmák követik egymást. Brahmá életének hossza száz év, azaz 36000 nappal és éjszaka. Amikor Brahmá élete véget ér, az Univerzum elemei újra belemerülnek Mahávisnuba, amit újabb teremtésciklus követ. A hindu hagyomány szerint jelenleg a hetedik Brahmá teremtésében vagyunk. A különböző Brahmák nevei a következők:

1. Virincsi
2. Padmabáhu
3. Szvajambhú
4. Paramésti
5. Szúradzsjésha
6. Hémagarbha
7. Satánanda (jelenlegi)
8. Csaturmukha
9. Hanumán

A védikus krónikák szerint már sok ezer Brahmá létezett korábban, vagyis az univerzumok megszámlálhatatlanul teremtődnek és pusztulnak el. Ugyanakkor párhuzamos univerzumok is teremtődnek egyszerre. A mi univerzumunkban uralkodó Brahmá négy fejjel rendelkezik (ez talán a négy irányt vagy dimenziót szimbolizálja), míg más univerzumok sokkal nagyobbak, és ott száz- vagy akár ezerfejű Brahmák uralkodnak. A tér és az idő viszonylagossága és látszólagos végessége azonban csak a mi korlátozott tudatunk számára létezik. Visnu önmagában az örökkévalóságot és a végtelent képviseli, mely túl van az átmenetileg megnyilvánuló, majd elpusztuló univerzumokon, és állandó.

A púrna matszjéndrászana hatásai

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Haladó és gyakorló változat

A fentebb felsorolt különböző karpozíciókat próbálhatjuk ki, ha nehezebb változatra vágyunk. Könnyített változatként gyakorolhatjuk az adrha-matszjéndrászanát, bár a póz lényege éppenséggel az, hogy a bal láb lótuszpozícióban van. Abban az esetben azonban, ha ez az erőteljes csavarás kellemetlen érzést okoz a bal térdben, vagy hagyjuk ki a féllótuszt a sérülés elkerülése érdekében, vagy csak annyira csavarjuk ki a törzset, amennyire fájdalom nélkül meg tudjuk tenni. A térdszalagok komolyan megsérülhetnek, ha erőltetjük ezt a pózt.

Egyensúly a pózban

Egy másik fontos kérdés az, hogy miképpen találjuk meg az egyensúlyt a pózban, hiszen nagyon könnyű felborulni benne. Akkor leszünk egyensúlyban, ha a bal térd, valamint a jobb talp és a jobb ülőcsont lent van a talajon. A jobb ülőcsont alá behajtogathatunk egy törölközőt, de a bal térdet mindenképpen igyekezzünk a földre helyezni, mielőtt a kulcsolást megkíséreljük. A törzs, illetve a gerinc függőleges helyzete is elengedhetetlen ahhoz, hogy ne dőljünk el hátrafelé.

Az aktív elengedés technikája

A póz felvételekor már nem csavarjuk tovább a gerincet, hanem a bal vállunk külső oldalát nekinyomjuk a jobb térdünk külső oldalához. Ugyanakkor a térdet is toljuk kifelé, egyenesítsük a gerincet, és a bal térdet toljuk a talajba.

Egészségügyi hatások:

Erősíti a vérkeringést a hátunkban

Nyújtja a gerinc körüli izmokat a csavarásnak köszönhetően

Mobilizálja és helyreállítja a gerinc-csigolyákat és a porckorongokat

Csökkenti az idegfeszültséget a gerinc körüli idegdúcokban

Tonizálja a nyaki gerincvelőt és idegdúcokat

Elősegíti a csípőnyitást és a lótuszpóz felvételét

Felpuhítja a láb izmait, ha görcsösek vagy feszültek

Masszírozza a hasi szerveket

Jótékony hatású székrekedés, emésztési zavarok, cukorbetegség esetén

Stimulálja a veséket és a mellékveséket

Ellenjavallatok: A póz hatalmas nyomást gyakorol a hasfalra és a térdeket is erőteljesen igénybe veszi. Hasi gyulladások és belső szervi betegségek, műtétek esetén ne végezzük, valamint térd- vagy bokasérülések esetében sem. Gerincproblémák, csípőproblémák, terhesség és menstruáció vagy hasi, illetve lágyéksérv esetében sem javasolt a gyakorlása.

A végrehajtó

Amikor Górakhnátha és Matszjéndranátha történetét fordítottam, megakadt a szemem azon a kijelentésen, amikor Matszjéndranátha megnyugtatja a tanítványát, hogy az emberek, akiket megátkozott, hogy szárazság sújtsa a lakhelyeüket, megérdemelték azt, mait kaptak. Górakhnátha ugyanakkor bűntodatot érzett, hogy frusztrációjában megátkozta az embereket és szenvedést okozott nekik. Bár a szent emberek cselekedeteit nem mindig értelmezhetjük ugyanúgy, mint  a közönséges emberekét, mégis érdemes végigvezetni néhány következtetést e szavakból. 

Matszjéndranáthának igaza volt abban, hogy ha valakivel valami történik, akkor meg kell tanulnia nem azokat hibáztatni, akik ezt tették vele, és áldozatként sajnáltatnia magát, hanem a saját karmájában kell keresnie az okokat, és azokat a hibákat kell kijavítania, amik elvezették az adott karmikus visszahatáshoz. A karma törvényét Isten hozta létre.  A karmikus visszahatás tehát ha úgy tetszik, Isten büntetése. Azonban csak a tudatlan emberek hibáztatják Istent azért, mert úgy érzik, hogy jogtalanul bünteti meg őket ezzel-azzal. Ha ismernék a karma törvényét és saját múltjukat, akkor megértenék, hogy miért kapnak ilyen vagy olyan visszahatást. és a legfontosabb, hogy megértik-e azt, hogy mit kell ebből megtanulniuk. 

A karmikus visszahatásokat az életünkben látszólag más emberek hajtják végre, ebből a szempontból akár büntetésvégrehajtóknak is nevezhetjük őket. nem mindegy azonban, hogy a végrehajtó milyen motivációval és felhatalmazással teszi meg mindezt. Például, ha egy katona a hazáját védi egy háborúban és megöli az ellenséges katonákat, vagy egy hóhér parancsra kivégzi a halálra ítélt bűnözőket, akkor ő nem hoz létre újabb karmikus visszahatást saját maga részére. Míg ha egy katona ártatlan embereket vagy civileket öl meg, vagy valaki egy másik ember életére tör, még akkor is, ha úgy érzi, hogy alapos indoka van rá, akkor újabb karmikus visszahatást hoz létre saját maga számára, mivel nem felhatalmazás alapján cselekedett. Ugyanakkor az áldozatok szempontjából mindkét eset ugyanúgy a karmikus visszahatások beteljesülését jelenti. 

Górakhnáthának is igaza volt abban, hogy nem volt joga átokkal sújtani a vidék embereit azért, mert nem találkozhatott a gurujával. Bár ő felszabadult helyzetében nem hozott létre karmikus visszahatást, mi az esetek többségében nem nyugtathatjuk a lelkiismeretünket azzal, hogy ha bármit szeszélyesen cselekszünk és azzal megbántunk másokat, akkor ők ezt megérdemelték. 

Éppen ezért fontos a jóga gyakorlója számára az erőszakmentesség elvének követése. Minél inkább törekszünk arra, hogy ne bántsunk meg másokat, annál kevésbé bonyolítjuk be a saját karmánkat. Bár a szánkhja filozófia szerint nem vagyunk cselekvők, csupán végrehajtók vagyunk, a szabad akaratunknak és a döntéseinknek mégis jelentős ráhatása van a saját karmánkra.

Szúrja bhédana pránájáma

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A következő két technika, a szúrja és csandra bhédana egymás tükörképei, és együtt alkotják a nádí sódhanát. Míg a nádí sódhana lassan javítja ki a nádík egyensúlyzavarát, ha pontosan ismerjük az egyensúlyzavart, a szúrja vagy csandra bhédanát használhatjuk arra, hogy gyorsan kijavítsuk, majd ismét visszatérhetünk a nádí sódhana gyakorlására.

Szúrja bhédana

A szúrja bhédana a „Nap átszúrását” jelenti, ami arra a tényre vonatkozik, hogy az összes belégzést a jobb, szoláris orrnyíláson keresztül végezzük el.

A Jóga-kundaliní Upanisad (1.21), a Hatha-jóga Pradípiká (2.11-12), és a Jóga-rahaszja (2.61) egyaránt a legfontosabb kumbhakák közé sorolja a szúrja bhédanát, melyről azt tartják, hogy képes megszüntetni a betegségeket. Amellett, hogy képes megszüntetni a váta felgyülemléséből származó betegségeket (Raghuvíra Kumbhaka-paddhatíja, 129-130) a szúrja bhédana fő alkalmazási területe a Kundaliní felemelése (Szahadzsánanda Hatha-jóga Mandzsaríja 9.8). Gyakran kombinálják a bhásztrikával, naulíval és más technikákkal. Ha a jógaterápiában a váta csökkentésére használjuk, akkor bánjunk vele óvatosan, mert a pittát növeli. Valójában a szúrja bhédana a kaphát is csökkenti, bár erre a célra általában az uddzsájí kumbhakát szokták használni, ami nem annyira melegítő hatású.

A szúrja bhédana pitta-növelő hatásának semlegesítése érdekében gyakran kombinálják a sítalíval, amely viszont csökkenti a pittát. A jógaterápiában a szúrja bhédanát általában tíz percre korlátozzák, és a legtöbbször kumbhakák nélkül vagy csak nagyon rövid kumbhakákkal végzik. Amikor a szúrja bhédanát spirituális szádhana formájában használják, akkor napi 45-90 percig gyakorolják, más gyakorlatokkal kiegészítve. Ekkor ez egy erőteljes gyakorlat lesz az agni (belső tűz) növeléséhez a Kundaliní felébresztése céljából. Szükségtelen mondani, hogy az ilyen célú gyakorlást a témában jártas tanár vezetése alatt kell végezni.

A szúrja bhédanával kapcsolatban az az egyik probléma, amivel szembenézünk, hogy önmagában nem olyan kiegyensúlyozott gyakorlat, mind a nádí sódhana vagy a bhásztriká. Az agni felébresztésének folyamatában, a szúrja bhédana minden paramétert aktivál, ami a jobb orrnyílással kapcsolatos, vagyis a szimpatikus idegrendszert (fight of flight üzemmód), az efferens idegi impulzusokat (kifelé irányuló impulzusok, illetve személyiség, a bal agyféltekét, a katabolizmust (a szövetek lebomlását), és az analitikus, fundamentalista elmét (mely szerint csak egy igazság van), miközben elnyomja vagy csökkenti azokat a tendenciákat, amelyek a bal orrnyíláshoz kötődnek, mint a paraszimpatikus idegrendszert (relaxáció és nyugalom), az afferens idegi impulzusokat (bejövő jelek, introspektív személyiség), a jobb agyféltekét, az anabolikus (a szöveteket tápláló és felépítő) folyamatokat, valamint az intuitív/relativisztikus elmét (mely szerint sokféle igazság létezik)."

Kegy és erőfeszítés

Még mindig a pránanadí-témánál maradva, előjött egy aspektus, amit az egyik kommentelő emelt ki:

"De ami alapvetően a nadi sajátja, mint elvi megközelítés, hogy az energiát kapod, és te egy közvetítő vagy, a cél pedig önmagad és mások gyógyítása. A jógában pedig ugye mindent te hozol létre a gyakorlás által, és irányítasz az egyéni céljaidnak megfelelően."

A kegy és az egyéni erőfeszítés dialektikáját szerintem bármilyen spirituális vagy ezoterikus folyamatra kiterjeszthetjük. Mint ahogy már megszoktuk, vannak a szélsőségesek, akik az egyik pólust hangsúlyozzák, és a másik így háttérbe szorul. Amikor a spirituális fejlődésed vagy egy technika alkalmazásának sikere az elképzelés szerint elsődlegesen Isten vagy az Univerzum vagy valamilyen felsőbb erők kegyén múlik (amit sokszor indokolatlan kegyként aposztrofálnak), ez valahol kiveszi a kezedből a kezdeményezés lehetőségét, illetve a felelősséget is leveszi a válladról. ha működik a dolog, akkor örülhetsz, hogy Isten választása rád esett, viszont ha valami elromlik, akkor te nem tehetsz semmiről. 

A "közvetítő" szerep egyik hátulütője az, amikor az ember azt gondolja, hogy valójában semmilyen képesítés nem szükséges a közvetítővé váláshoz, csak valamilyen minimális elhatározás, például hit Jézusban, valamiféle beavatási szertartáson való részvétel, vagy az odaadás a guru iránt, bármit is jelentsen az a gyakorló fejében. Ugyanakkor a közvetítői szerepben is ott rejlik a visszaélés lehetősége, sőt, még biztonságot is ad a visszaélni vágyónak azzal, hogy a saját vágyait, manipulációját Isten akarataként adja el másoknak vagy a követőinek. 

A jógában valóban fontos szerephez jut az egyéni erőfeszítés, gyakorlás, mivel ez több, mint a puszta elhatározás vagy szándék. Ugyanakkor tudjuk, hogy a jóga nem egy ateisztikus rendszer, mely elutasítja a felsőbb hatalmat. Patandzsali külön felhívja a figyelmet az ísvara-pranidhána, vagyis az Isten előtti meghódolás, önátadás gyakorlásának fontosságára. Ez pontosan azt jelenti, hogy a jógi az elért eredményeit, sikereit felajánlja Istennek, és úgy tekinti, hogy Isten tette képessé ezek elérésére. A szánkhja filozófia szerint a jógi nem teremt semmit, mivel az elemek öröktől fogva léteznek, csupán a formájuk változik. A misztikus erők birtoklása által valóban képessé válhat arra, hogy bizonyos mértékig manipulálja az anyagi elemeket, de éppen ezért szintén fontos az, hogy ne felejtse el mindig Isten menedékébe ajánlani magát és az erőket, amiket tőle kapott.

A jógikus erők "fehér mágiaként" történő alkalmazását pontosan ez választja el az Erő sötét oldalától, hogy divatos kifejezéssel éljünk. A jógi ereje akkor válik sötétté, amikor illúzióba kerül, és elkezdi azt gondolni, hogy ő egy független irányító, akinek korlátlan vagy majdnem korlátlan hatalma van. A védikus krónikák nagyhatalmú démonai mind a misztikus erők elérése után kezdték azt hinni, hogy mindenhatók, és Visnu ellenségévé váltak, el akarták pusztítani Istent. Végül persze a fordítottja történt, és a démonok úgy szabadultak meg kontrolláló hajlamuktól, hogy Isten megölte őket. 

A lélek természetesen örök és elpusztíthatatlan, és csupán az egónk áll a felszabadulásunk útjában. Patandzsali éppen ezért hangsúlyozza, hogy a misztikus erők birtoklása (legyen az akár más meggyógyításának a képessége) végső soron akadálynak tekinthető a felszabadulás felé vezető úton. A felszabadulás eléréséhez természetesen szintén isten kegye szükséges, nem érhetjük el azt csupán az egyéni elhatározásunkból. Egy bizonyos ponton fel kell adni az egót, és ezen a ponton az ísvara-pranidhána fog átsegíteni. 

Valójában tehát, bár a jógi gyakorol, erőfeszítést tesz, és misztikus erőket is kifejleszthet, végső sikere mégis Isten kegyelmén múlik. 

Pránájáma és a dósák

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A dósákat megváltoztató pránájámák

Az alábbi részben ismertetendő pránájámák és kumbhakák kifejezetten orvosi funkcióval rendelkeznek és ezért egy jógaterapeuta hivatott előírni őket, vagyis egy olyan személy, aki a jóga technikáit elsődlegesen terápiás és nem spirituális célzattal alkalmazza. Természetesen spirituális szádhanaként is használhatóak, feltéve, ha figyelembe vesszük a gyakorló dósa-arányait. Mielőtt belevetjük magunkat ezekbe a technikákba, fontos megérteni a hatásaikat, mivel önmagában egyik sem képez kiegyensúlyozott gyakorlási formát. Mivel nincsenek kiegyensúlyozva, ezért használhatóak arra, hogy kezeljük és kijavítsuk a dósák meglévő egyensúlyzavarát. Terápiás megközelítésben a szúrja bhédanát a váta és kapha csökkentésére; az uddzsájí kumbhakát a kapha csökkentésére; a csandra bhédanát, a sítalít és sítkarít pedig a pitta csökkentésére használhatjuk.

Ha terápiás céllal alkalmazzuk, akkor viszonylag rövid, nem túl intenzív gyakorlást szoktunk előírni. Ez teljességében eltér attól, amikor ugyanezeket a gyakorlatokat spirituális céllal alkalmazzuk. Ha elsajátította a nádí sódhanát, akkor a gyakorló használhatja ezeket a módszereket a Kundaliní felemelésére. Ebből a célból nagyon hosszú ideig gyakorolják őket és nagyon hosszú kumbhakákkal; így pedig a hatásuk is teljesen más. Például ezen pránájámák egyikének gyakorlása napi 10-15 percen keresztül alkalmazható a dósák egyensúlyának helyreállítására. Ha viszont ugyanezt a módszert a Kundaliní felemelésére szeretnénk használni, akkor napi egy-másfél órán keresztül kellene gyakorolni őket, más gyakorlatokkal egyetemben, amiket szintén hasonló terjedelemben kellene végezni. Az ilyen Kundaliní gyakorlást meg kell előznie az ászana, krijá és nádí sódhana elsajátításának; ellenkező esetben a nádík finom rendszere nem lesz képes elviselni az emelkedő kígyóerő (Sakti) hatását.

Ezért tartsuk észben, amikor ezeket a technikákat megismerjük vagy alkalmazzuk, hogy ugyanazt a módszert az emberek két különböző csoportja kétféle helyzetben alkalmazhatja. Legyen egyértelmű, hogy mire szeretnénk használni, mivel itt nincsenek árnyalatai a szürkének. Vegyük például azt az esetet, hogy valaki egy jógaterápiás páciens, aki viszonylag kevéssé ismeri a jógát, de váta-túlsúlya van. Ebben az esetben napi tíz percben alkalmazhatjuk a szúrja bhédanát a váta csökkentésére és az egyensúly visszaállítására. Ha ezt elértük, akkor nem dönthetjük el, hogy megváltoztatjuk a módszer célját és megnöveljük a szúrja bhédanát napi egy órára, hosszú kumbhakákkal. Ha szeretnénk ezt megtenni, akkor először el kell érnünk bizonyos szintű jártasságot az ászanában, krijában és a nádí sódhanában. Ezt világosan meg kell érteni, mert e módszerek kettős célja miatt sok zavar van a felelősségteljes alkalmazásukkal kapcsolatban."

Jóga és pránanadí

A Rebel jóga csoportban felmerült as kérdés, hogy miképpen viszonyul egymáshoz a jóga és a pránanadí mint rendszerek. Szeretnék értekezni erről a témáról, mert vannak gondolataim, de azt előre kell bocsátanom, hogy a pránanadít nem ismerem annyira, nem végeztem ilyen tanfolyamot, és kezelésen sem voltam még. Annyit tudok róla, hogy hasonló energiagyógyászati rendszer, mint a Reiki vagy a pránagyógyítás, amit Indiában tanultam és több évig magam is alkalmaztam. 

Végül a jóga mellett tettem le a voksomat mint gyakorló és oktató, és úgy gondolom, hogy ez a rendszer minden másnál többet adhat az egészségünknek, hiszen saját magunknak kell erőfeszítést tenni, hogy gyakoroljuk, és mindezt rendszeresen kell tenni. Ezzel szemben a gyógyászati eljárásokat, mindegy, hogy alternatív vagy konvencionális, elsősorban akkor alkalmazzuk, amikor betegek vagyunk, vagyis ritkán. Ráadásul a megoldást a terapeutától várjuk, majd az kiszedi a koszos pránát és feltölt egészséges, sőt, gyógyító pránával, és minden bajunk egy csapásra elmúlik. Olyan ez, mint amikor a gyereket az anyuka fürdeti, hogy tiszta legyen, de amikor nagyobb lesz, megtanul önállóan tisztálkodni.

A pránanadí és más hasonló rendszerek az ember azon képességén alapulnak, hogy képes lecsatornázni a pránát a környezetéből, vagy az Univerzumból, ha úgy tetszik, és azt a saját energiarendszeréből a csakráin vagy a tenyerén keresztül képes átirányítani a kezelt páciens testébe, illetve energiarendszerébe. Az ezoterikus gyógyászati rendszerekben nem igazán szoktak előírni szigorú életmódbeli megkötéseket a gyógyítók számára, illetve rendszeres "lelki" gyakorlat sem szokott lenni, legfeljebb némi ima vagy mantrázás, de az is legfőképpen a gyógyító eljárás közben alkalmazandó. Ezen kívül néhány tanfolyam és "beavatás" elvégzésével a gyakorló elvileg már képessé válik arra, hogy irányítsa a pránát, és másokat kezeljen. Hogy ez működik-e vagy sem, azt nem tudom megmondani, illetve bizonyára esete válogatja. Van, amikor önmagában a placebó-hatás képes kiváltani azt, hogy a páciens visszarendezze a saját energiazavarait és meggyógyuljon, csak mert elhitte, hogy ez lehetséges. De hagyjuk is a hatásmechanizmus vizsgálatát, egy ilyen finom beavatkozás során nehéz lenne kísérletileg igazolni a hatásokat.

Térjünk most át arra, hogy mit tanítanak Patandzsali és követői a prána uralásával kapcsolatban. A nyolcfokú jógarendszerben három, egymástól elkülöníthető gyakorlat jelenik meg: az ászana-gyakorlás, a pránájáma, vagyis a légzőgyakorlatok, és a meditációs technikák. E három nem felcserélhető és nem helyettesíti egymást. Elsődlegesen az ászana-gyakorlással kell megalapozni azt a képességünket, hogy a testünk képes legyen befogadni nagyobb mennyiségű és intenzitású pránát, vagyis életerőt. Ha ezt a lépést kihagyjuk, vagy egy-két évnyi gyakorlás után elhagyjuk az ászanázást, akkor a fizikai testünk állapota is leromlik, márpedig egészséges energiarendszer és egészséges elme csak egészséges testben tud működni. 

Az ászana-gyakorlás méregteleníti a sejteket és a szerveket, és mobilizálja az ízületeket, ami elősegíti az energiablokkok kioldódását is a nádíkból, vagyis az energiacsatornákból. Ha a fizikai tisztítás lépését kihagyjuk, akkor a prána birizgálása csupán további problémákat és betegségeket fog okozni. 

Minimum egy-két évnyi rendszeres ászana-gyakorlás után tehetjük mellé a pránájámát, amit ideális esetben napi háromszor 20-30 perces időtartamban kellene gyakorolni. Több évnyi pránájáma-gyakorlás során tudunk eljutni a több perc hosszúságú légzésvisszatartásokhoz, és ekkor mondhatjuk el magunkról, hogy kezd kialakulni a képességünk a prána uralására, esetleg közvetítésére. 

Ennek vannak életmódbeli megkötései is: például a vegán vagy laktovegetáriánus étrendre való átállás, illetve az alkohol, drogok, nikotin, koffein kerülése is. Ezek hiányában a pránájáma-gyakorlásunk meg fog rekedni egy szinten, illetve zavarokat is okozhatunk vele.

A hosszú kumbhakák teszik alkalmassá az elménket a meditációra, bármilyen technikát is válasszunk hozzá. Az utcáról besétálva, különösebb előkészítés nélkül sem mantrázni, sem imádkozni, sem meditálni nem leszünk képesek, legalábbis nem hatékonyan és rendszeresen. 

A különféle beavatások, felszentelések és ceremóniák némileg segíthetnek a tudatosításban és a Kundaliní felébresztésében, de ne várjuk el, hogy majd valaki más elvégzi helyettünk a munkát, aztán varázspálcával megérint és máris gyógyító bódhiszattvává váltunk X.Y. guru vagy isten indokolatlan kegyéből. A komoly munkát nem lehet megspórolni, ellenben sokkal könnyebb becsapni magunkat vagy éppen másokat. Tehát a jóga és a pránájáma útja rögösebbnek tűnhet, de legalább kézzelfogható eredményt ígér, és nem látszatmegoldásokat. 

Púrna matszjéndrászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Púrna-matszjéndrászana (Matszjéndranátha teljes póza)

Dristi: Pársva (oldalra)

A púrna-matszjéndrászanát Matszjéndranátha jógiról nevezték el, így egy Risi-póznak tekinthetjük. Az ászanák négy kategóriája közül (mozdulatlan tárgyakat, állatokat, embereket és isteneket szimbolizáló ászanák) a harmadikba tartozik. Matszjéndranátha személyiségét a fenti leírásban igyekeztünk bemutatni. A második sorozatban előforduló ardha-matszjéndrászana (Matszjéndranátha fél póza) rokona, illetve teljes kifejeződése ez a póz. A fél pózban a bal lábat a jobb alatt keresztben átvisszük, itt viszont féllótusz pozícióba foguk helyezni, ami sokkal nehezebb és több csípő-nyitottságot igényel. Ez és a következő két póz (virancsjászana A és B) a kartámasz-blokk lezárásaképpen néhány csípőnyitással átvezet minket a sorozat harmadik részébe, ahol hátrahajlítások és spárgapózok fogják váltani egymást.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre lefelé néző kutyából ugorjunk előre, és keresztezve hozzuk át a lábainkat a kezeink között, majd üljünk le dandászanában. A harmadik sorozatban eddig még nem szerepelt ez a vinyásza, amit viszont az első sorozatban kiterjedten alkalmaztunk, hiszen ott a legtöbb pózt dandászanából vettük fel.

Astau: Kilégzésre hajtogassuk be a bal lábunkat lótuszülésbe, majd a jobb lábat tegyük keresztbe fölötte úgy, hogy a jobb bokánk a bal térdünk külső oldalához érjen. Ez valójában olyan, mintha a lótuszülést a bal lábbak kezdtük volna felvenni, majd a lábainkat elforgattuk volna balra, hogy a jobb talp a földre kerülhessen. Ha nem rendelkezünk kivételesen jó csípőmobilitással, akkor a jobb ülőcsontunk fel fog emelkedni a levegőbe, és így a póz instabil lesz. Kezdetben aláhajtogathatunk egy törölközőt a jobb ülőcsont alá, hogy nem billegjen a levegőben.

Ezután forduljunk ki jobbra, majd a bal vállat hozzuk ki a jobb térd külső oldalához, és a kinyújtott karral kapaszkodjunk a jobb bokánkba vagy a belső talpélünkbe. Forduljunk ki a törzsünkkel maximálisan jobbra, majd a jobb kart a hátunk mögött húzzuk keresztbe, és igyekezzünk a jobb kezünk ujjaival megkapaszkodni a bal combunkban. A gerinccet tartsuk függőlegesen, vagyis ne dőljünk se oldalra, se hátra. A két váll azonos magasságban van és lefelé húzzuk őket, a fejtetővel viszont felfelé nyújtózunk. Zárjuk a lapockákat és nyissuk a mellkast. Maradjunk öt légzésig a pózban, belégzésre felfelé nyújtózkodva a gerinccel, kilégzésre pedig a csavarást fokozva.

A kéz pozíciója

A kinyújtott bal karral a jobb lábfejünkbe kell kapaszkodni, ami elvileg nem terheli a könyökünket, ha a váll megfelelő mértékben kifordult a térd külső oldalához képest. ha azonban feszültséget érzünk a könyökünkben, akkor három dolgot tehetünk: 1. Forgassuk befelé a bal kart, és Így a könyökünk nem fog a lábszárcsonthoz nyomódni, hanem fölfelé fog állni. 2. Az egyenes kar helyett kulcsoljuk át a kart a térdünk alatt, és akasszuk össze az ujjainkat a jobb kéz ujjaival a hátunk mögött. 3. Azt is megtehetjük, hogy a térd körül igyekszünk kulcsolni a bal kart, ahogyan a marícsjászana D-ben.

Nava: Belégzésre bontsuk a kulcsolást és a csavarást, de a lábak maradhatnak lótuszban. Helyezzük a matracra a két tenyerünket, majd a lótuszban lévő lábainkat emeljük át a karjaink között, és ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába. Ha nem megy a hátraugrás lótuszban, akkor bontsuk a lábakat, keresztezzük a lábszárat és úgy ugorjunk hátra.

Dasa: Kilégzésre csaturanga-dandászana.

Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutya.

Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutya.

Trajódasa-Astadasa: Ismételjük meg ugyanezeket a vinyászákat a bal oldalra is.