Dzsanaka és Astávakra

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Dzsanaka Mahárádzsát meggyőzték Astávakra szavai arról, hogy egy valóban önmegvalósított bölccsel áll szemben, ezért Dzsanaka megkérte Astávakrát, hogy a tanítványa lehessen, és megismerhesse az önvalóját. Astávakra azt válaszolta Dzsanakának, hogy keresse fel az erdei kunyhójában, és ott kövesse minden utasítását.

Néhány nap múlva Dzsanaka elindult az erdőbe, hogy megkeresse Astávakrát. Amikor a király valahová indul, akkor mindig elkísérik a katonái és a miniszterei. Így hát Dzsanaka is a kíséretével indult az erdőbe. De amint egyre beljebb kerültek a dzsungelbe, az egyre sűrűbb lett. Sok–sok órányi kutatás után Dzsanaka elszakadt a kíséretétől és eltévedt az erdőben. Ahogy kóborolt az erdőben és a kiutat kereste, hirtelen Astávakra Muniba botlott, aki egy fa alatt ült. Amikor meglátta a bölcset, Dzsanaka elkezdett leszállni a lováról. Az egyik lába még a kengyelben volt, a másik pedig fent a levegőben, amikor Astávakra azt mondta neki: „Állj. Állj meg ott, ahol vagy!” Dzsanaka megállt ebben a nagyon kényelmetlen pózban, a lóba kapaszkodva, egyik lábával a levegőben. Nem lehet tudni, meddig kellett így maradnia. Egyes beszámolók szerint sok-sok évig, míg mások szerint csak egy pillanatig. Nem is számít, a lényeg az, hogy elegendő időt töltött ebben a furcsa pózban. Az elegendő id néha lehet csupán egy pillanat is. Amiatt, hogy abszolút mértékben képes volt követni az utasítást – megállt ott, ahol lennie kellett – teljesen önmegvalósított lénnyé vált.

Amikor önmegvalósított lett, Dzsanaka leszállt a lováról és Astávakra lábaihoz borult. Azt mondta Astávakrának: „Mit fogok most csinálni a királyságommal és a palotámmal – ezek a dolgok többé már nem fontosak a számomra. Csak a lábaidnál szeretnék ülni. Kérlek, engedd meg, hogy az erdei kunyhódban maradjak veled!”

Astávakra azonban ezt válaszolta: „Most, hogy már elérted az önmagvalósítást, az életed többé nem arról szól, hogy mit szeretsz és mit nem. Nem is a szükségleteidről szól már az életed, mert valójában nincsenek is szükségleteid. A néped megérdemel egy megvilágosodott királyt. úgyhogy a királyuk kell, hogy maradj!”

Dzsanaka vonakodva ugyan, de visszatért a palotájába és nagy bölcsességgel kormányozta tovább királyságát. Dzsanaka igazi áldás volt a népe számára, mert teljesen megvilágosodott volt, de mégis királyként kormányzott. Indiában sok bölcs és szent volt, akik előzőleg királyok voltak, akik önként lemondtak mindenről, amijük volt, és koldusként éltek tovább, de teljes megelégedésben. Sokan voltak ilyenek – Gutama Buddha, Mahávíra, Bahubali – de nagyon kevés megvilágosodott király volt. Dzsanaka király maradt, de amilyen gyakran a királyi kötelességei engedték, meglátogatta Astávakrát az erdei kunyhójában.