"Ha egyszer elértük a jártasságot ezekben a múdrákban és a naulíban, következőként a külső kumbhakákat kell beintegrálni a bhásztrikába. A bhásztriká nagy mennyiségű többlet-oxigénhez juttatja a szervezetet, amit jól hasznosíthatunk, amikor a légzés számolásával végzett külső kumbhakákat tanuljuk. Ha a bhásztrikával összefüggésben sikerült elsajátítani a külső kumbhakákat, akkor beintegrálhatjuk először az uddzsájíba, majd a nádí sódhanába.
Minden
esetre, ha a külső kumbhakát
beintegráljuk a nádí
sódhanába,
akkor érdemes ismét a szamavritti
aránnyal (1:1:1:1) kezdeni. Ha a
nádí sódhanában
már gyakoroltuk az 1:4:2 arányt, a következő fokozatokat
javaslom. Tartsuk meg a belégzés hosszát és ugyanezt a
hosszúságot alkalmazzuk a négy összetevő mindegyikénél. Így
megtartottuk a belégzést, viszont a kumbhakában
és a kilégzésben eltöltött időtartamot a felére csökkentettük.
Ez elegendő lehetőséget ad nekünk, hogy a nehezebb külső
kumbhakát
is beintegráljuk a légzésciklusba a báhja
uddíjánával
együtt.
Példa:
Tegyük fel, hogy a 12:48:24 arányt gyakoroltuk, ahol a belső
kumbhaka
hossza 48 másodperc volt. Ebben az esetben az új számolás
12:12:12:12 lesz. A két kumbhaka
együtt 24 másodperc lesz, ami az előzőleg gyakorolt belső
kumbhaka
fele, valamint a kilégzés hossza is a felére csökken.
Ebben
az esetben 12 számoláson keresztül fogunk belélegezni a bal
orrlyukon keresztül, aktiváljuk a dzsálándhára
bandhát,
és 12 számolásig tartjuk a belső kumbhakát,
majd kilélegzünk a jobb orrlyukon keresztül. A kilégzés végén
alkalmazzuk a báhja
uddíjánát
és ha már megy, a dzsálándhára
bandhát
is, de vegyük figyelembe, hogy a nyakunknak még jobban kell
nyújtóznia, mivel a mellkasunk beesik. Ez alkotja a teljes
hold-ciklust, melynek során meditáljunk a holdon a koponya közepén.
A külső kumbhaka
végén lélegezzünk be a jobb orrlyukon keresztül, és végezzük
el a nap-ciklus összes elemét ugyanolyan időtartamban (mely alatt
a napon meditálunk a köldökben). Ez együtt alkot egy kört. Ezt
gyakoroljuk napi 20-30 percig. Ismét adjunk hozzá az arányhoz
lassan, és idővel térjünk át az 1:1:2:1 arányra. Ismét
hozzáadva, alkalmazzuk az 1:2:2:1 arányt, majd az 1:2:2:2-t, és
végül az 1:4:2:2 arányt, melyben az utolsó szám mindig a külső
kumbhaka
hosszát jelzi. Egyes tanárok közvetlenebb megközelítést
ajánlanak, azt tanítva, hogy az 1:4:2 arányról egyből
áttérhetünk az 1:4:2:2-re, ami azonban nem olyan könnyű,
amilyennek hangzik. Sokkal könnyebbnek találtam azt, ha a fenti
lépéseken keresztül, lassan integráljuk be a külső kumbhakát."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése