A fényen túl

Újabb vendégposzt Kovács Attila, azaz Acyutananda Dasa tollából:

"A fényen túl

– Két hullám sodródik a társaival az óceán végeláthatatlan vizein. A nagyobb hullám hirtelen szomorú és ideges lesz. A kicsi azonnal megérzi, hogy valami baj van, és rákérdez a szomorúság okára. „Ne akard tudni! – válaszolja a nagy. – Ha megtudnád, soha többé nem lennél boldog.” A kis hullám nem nyugszik, és addig nyaggatja, míg végül a társa ki nem böki: „Te még nem láthatod, de én már tudom, hogy a távolban egy sziklás parton törik meg és tűnik el minden hullám. Nekünk is végünk lesz hamarosan!” „Nyolc szót mondok neked – válaszolja a kis hullám –, és boldog leszel: Te nem hullám vagy, Te a víz vagy!”

A barátom tanmeséjét hallgatva csöndben meredek az előttem elterülő fenséges látványra. A Tirupati fölött – India egyik legszentebb városa fölött – magasodó hegyek lankáin ülünk egy kristálytiszta vizű patak partján. Alattunk Tirupati városa terül el a mélyben, amíg a szem ellát. A délutáni nap megpihenni készülő sugarai még tisztán rajzolják ki a távoli Govindaraja-templom magas tornyát. Ramanuja temploma ez, a nagy tanítóé, aki nyilvánvalóvá tette, hogy az élőlények nem azonosak Istennel. A barátom a tanmeséjével ennek pont az ellenkezőjéről próbál meggyőzni. Arról, hogy Isten és az élőlények egyek. Az ő elképzelése szerint Isten legmagasabb szintű megtapasztalása az Istennel történő eggyéválás.

– A példád nagyon jó arra, hogy bemutassa: nem szabad az anyaggal és az abból fakadó illúziókkal azonosítanunk magunkat – mondom neki a csöndet megtörve –, mert örök lelkek vagyunk, és a létezésünk soha nem szűnik meg. Azonban arra nem jó, hogy a lelkek és Isten olyan fajta végső és teljes egységét mutassa be, ahol megszűnik minden különbség és mindenki eggyé, sőt, Istenné válik. Hiszen az ideiglenes hullám megszűnése után is megmaradnak a végső összetevők, az egyedi vízmolekulák. Ez a kulcsa a félreértésednek is. A lelkek és Isten minőségileg egyek, hiszen mindkettőt ugyanaz a mulandó anyag fölött álló halhatatlan lelki természet jellemzi. Mégis különböznek más tulajdonságaikban. Az eredeti lelki természetünk felélesztése nem jelenti az Istennel történő teljes összeolvadást.

– Ezzel nem értek egyet. A Te Isteneid, például Ráma vagy Krisna, emberi formával és tulajdonságokkal rendelkező Istenek. Ők egy sokkal magasabb rendű isteni természet leképezései a halandó világ viszonyrendszerébe. Mert az egyszerűbb emberek csak egy olyan Istenhez tudnak viszonyulni, akit a saját képükre formáltak. Isten és a létezés végső valósága azonban szavakkal el nem mondható, elmével föl nem fogható, anyagi érzékek által meg nem tapasztalható. Minden különbség, forma és egyéni lét, amit ebben a világban tapasztalunk, csak illúzió, s a megvilágosodás pillanatában szertefoszlik.

– Te viszont fölcseréled az okot és az okozatot. Ha már a vizes példáknál tartunk, figyeld meg a patakban a mögöttünk hullámzó fák és a kék égen lomhán úszó szelíd bárányfelhők tükröződését. Ha próbálod megfogni a tükörképet, akkor a fák és felhők helyett csak vizet markolsz. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a vízen látható tükörképek és formák nem valósak, mert nincs valós tartalmuk, szubsztanciájuk. A környező dolgokról a patakra vetülő fény viszont valóságos. Azt hiszem, eddig egyet is értünk. A Te elképzelésed azonban olyan, mintha azt mondanánk, hogy csupán a fény a valóságos, és a vízfelület játéka az oka az így tükröződő képeknek, azoknak semmi kapcsolata nincs a valósággal. Ez a fény azonban fákról és felhőkről verődik vissza és rajzolja ki a valóságos tárgyak tükörképét. Ugyanígy a világunk egy magasabb rendű valóság: Isten és Isten országának a tükröződése az élettelen anyagon. Te az egynemű lelki fényig jutsz el, a lelki létezés alapjáig. Ez azonban nem a végső valóság, „csak” Isten és lakhelye tulajdonságainak a ragyogása. A szentírásaink lelki világról és Istenről alkotott képe tehát nem a mi behatárolt elképzeléseink miatt hasonlít a halandó világunkra, hanem mert a mi világunk egy tükörkép. A valóság torz tükörképe. Vagyis a repülő húzza a csíkot, nem a csík a repülőt…

– Elgondolkodtató, amit mondasz, de Isten végtelenségébe akkor sem fér bele, hogy egy emberihez hasonló formába és tulajdonságokra korlátozódjon a léte, mert akkor már nem Isten.

– Forma nélkül viszont nincs formanélküliség sem. Például a gyöngy ragyogásának nincs formája, de a gyöngy nélkül ragyogás sincs. Ugyanígy a napfény sincs a formával rendelkező Nap nélkül. Nem tudsz olyan forma nélküli dolgot mondani, melynek nem egy formával rendelkező dolog lenne az alapja. Az anyag önmagában egynemű massza, csupán mikor kapcsolatba kerül valami élő dologgal, akkor ruházódik föl tulajdonságokkal és formával. Az anyag olyan, mint egy kesztyű. Ha a kezedre húzod, élőnek, aktívnak és formásnak tűnik. Ha kiveszed belőle a kezed, „holtan” esik össze. Már a modern tudomány is pedzegeti ezt. Az anyagban egyre mélyebbre ásva azt tapasztalják, hogy a formával rendelkező és látható anyag helyére láthatatlan energiamezők lépnek. Az általunk tapasztalható létező formákat egy felsőbbrendű tudat létével magyarázzák. Minden, ami él és mozog vagy egyszerűen csak változatos, az a mögötte lévő tudat – az élet – miatt él, mozog és kap változatos formákat. Az élet pedig maga a lelki, isteni valóság.

– Viszont nemcsak az élőlényeknek van formája, nemcsak az élőlények kapcsán tapasztalunk változatosságot, hanem az élettelen dolgoknál is, mint amilyenek a hegyek, a tengerek és más természeti képződmények.

– Igen, az egész univerzumunk önműködőnek és személytelen erők által irányított élettelen rendszernek tűnik a számunkra. De ez csak a mi korlátozott látásmódunk. Képzeld el, hogy a karodon él egy tudatos mikroszkopikus élőlény, és azt elemezi, hogy a szőrszálak változatossága, illetve a karod mozgása milyen törvényszerűségeket követ. Számára mindez vak és személytelen törvényszerűségek eredményének tűnik. Föl sem merülne benne, hogy az egész mögött egy személyes, tudatos élőlény áll. Ugyanígy áll a mi világunk mögött Krisna, Isten. A jelenlegi szintünkön mi csak a tükörkép formáit látjuk, nem a valóságban létező formákat és tulajdonságokat. Isten és az élőlények különálló lelki formája az általunk tapasztalt formákkal ellentétben nem korlátozza be a teljes létezést átfogó – a formával rendelkező és a forma nélküli létezést egyaránt átfogó – Istent és az élőlényekhez fűződő örök szeretetteli kapcsolatát, hanem egyszerűn csak lehetőséget ad a kapcsolatok teljes megélésére. Paradox módon és szándékod ellenére tehát valójában a Te elméleted szorítja korlátok közé és degradálja le Istent azzal, hogy megfosztja őt transzendentális formájától és tulajdonságaitól, sőt, azt hangoztatva, hogy minden és mindenki Egy – azaz Isten –, egyéni lényét és személyiségét is tagadja.