No regrets

Nem tudtam megfelelően lefordítani magyarra a "No regrets" kifejezést. Magyarul ugyanis a megbánás - legalábbis a számomra - más hangulatot hordoz, mint amire az angol kifejezést használni szokták. "Nem bánok semmit" - talán ez lenne a legpontosabb megfelelője. Mindjárt igyekszem megvilágítani, hogy mire is gondolok ezalatt. 

Természetesen én is meg szoktam bánni, ha megbántok vagy megsértek valakit, és a legtöbbször bocsánatot is kérek tőle, vagy kiengesztelem. Nem árt, ha felismerjük a hibáinkat, megbánjuk őket és főleg kijavítjuk őket. A hibákból ugyanis lehet tanulni, és bár a múltban elkövetett hibával már nem tudunk mit kezdeni, nagyon fontos, hogy a következő hasonló helyzetben újra elkövetjük-e, vagy elkerüljük. 

Az angol "regret" kifejezés viszont inkább a múltban hozott döntéseinkre utal, és ez az, ahol a megbánást, az önmagunk feletti sajnálkozást fölösleges erőltetni. A múltat ugyanis már nem tudjuk megváltoztatni, és ha utólag ki is derül, hogy valamit nem helyesen tettünk, már nem tudjuk visszacsinálni. Most már szembe kell néznünk a következményeivel, amin nem segít az, ha sajnálkozunk a múlt felett. Meg kell tanulni vállalni a felelősséget a döntéseinkért és a következményekért, mert a jelenlegi helyzettel tudunk valamit kezdeni és fejlődni általa. mindenből lehet tanulni, és a legtöbb esetben a saját hibánkból tudunk csak tanulni. 

Ha valamit meg kell tapasztalnunk, akkor meg is fogjuk, mert elképzelhető, hogy az adott tapasztalat nélkül nem tudunk továbblépni a spirituális evolúciónkban. A múltbeli dolgok feletti bánkódás azonban nem vezet sehová, mert addig is a múltba révedünk és nem a jelenre koncentrálunk. Ellopott idő. Sokszor kényelmesebb a múlton rágódni, mint felállni és tovább küzdeni, tovább menni az úton, amit a sorsunk kijelölt a számunkra, de amelyen lépten-nyomon számtalan választási lehetőségünk adódik. 

Az önsajnálat és az áldozatszerepben való fetrengés a gyengék mentsvára, akik sohasem lesznek boldogok, és semmit sem fognak elérni az életben, de legalább úgy érzik, hogy van is rá alibijük, és ez az önsajnálat hamis biztonságérzettel tölti el őket, mert azt gondolják, hogy így nem kell felelősséget vállalniuk, és senki nem várhat el tőlük semmit. Valójában azonban nem is kell megfelelnünk semmilyen elvárásnak, és nem kell bebizonyítanunk senkinek semmit. A boldogsághoz azonban jogunk van, ezért ne hagyjuk, hogy az ilyen hiábavaló gondolati sémák megfosszanak tőle. Ki kell lépni a múltba révedésből és az önsajnálatból, mint egy rossz cipőből, mert nem vezetnek sehová.