Ne hagyd magad befolyásolni!

Ingerekkel túltöltött világban élünk. A Facebook, az internet, az okostelefonok folyamatosan ontják felénk az információt és az „ismerőseink” véleményét, kommentjeit, lájkjait vagy nem-lájkjait. Ha hagyjuk, hogy mindez folyamatosan befolyásoljon bennünket, akkor ne csodálkozzunk, hogy az elménk szétzilálódik. A mai világban simán megtörténhet az, hogy valaki megsértődik rád, mert nem követed az Instagramon. Pedig a jóga arról szól, hogy csökkenteni kell a külső ingereket, hogy befelé tudjunk figyelni, az anáhata-nádára, vagyis a szív hangjára.

A jógi igyekszik kizárni minden külső ingert és a szív útján haladni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem beszélgetsz azokkal, akik fontosak neked, vagy nem adsz a véleményükre. De az online háttérzajjal kapcsolatban be kell venni a „Leszarom” tablettát. Minél kevesebb időt töltünk az interneten, annál jobban fogjuk érezni magunkat, és ha olvasunk valami információt, akkor azt csak tovább kell engedni, nem kell elkezdeni pörögni rajta. A saját életünket kell élni, és nem másokéval vagy a „celebekével” foglalkozni, de ezt már kifejtettem a tegnapelőtti blogbejegyzésben.

Sok olyan információ ér engem is, vagy akár olyan élethelyzetekbe is belekerülök, amelyekre nem reagálok semmit. Nem csak külsőleg, de mentálisan sem kezdek el pörögni rajtuk. Egyszerűen nem érdekel, nem érzem úgy, hogy foglalkoznom kellene velük, még akkor sem, ha valaki más úgy gondolja, hogy igen. Megvannak a magam céljai, a magam prioritásai, megvannak azok, akik fontosak nekem, és akikért sok mindent megteszek.

Másoknak is megteszek dolgokat, ha kérnek rá, de nem kezdek el foglalkozni az életükkel, mert nekik megvan a maguk élete, éljék azt, nekem meg a sajátom, én pedig azt élem. Ha valaki segíteni akar, azt örömmel veszem, de általában én szoktam eldönteni, hogy szükségem van-e segítségre, vagy nincs.

Mások velem kapcsolatos véleményét pedig nagyon nagyvonalúan szoktam kezelni. Úgy vagyok vele, hogy ha az Univerzum közölni akar velem valamit, akkor úgyis ad valamilyen jelzést belülről is, hogy erre vagy arra a hangra figyelnem kell. Ha pedig nem érzem ezt a jelzést, akkor elengedem a dolgot a fülem mellett, mint háttérzajt, mert nincs közöm hozzá. Meg kell tanulni egyensúlyt teremteni a befelé fordulás és a kitárulkozás között, mert ebben van a boldogság titka. Ha túlzottan kilendülsz valamelyik irányba, az zavart eredményez az elmédben, és vissza kell találnod az egyensúlyi állapotodhoz.

Azt szokták mondani, hogy a kutyák ugatnak, a karaván pedig halad. Persze ezt nem úgy kell értelmezni, hogy lenézed azokat a hangokat, amelyekhez nincs közöd, csak egyszerűen meg kell érteni, hogy nem neked szólnak. Mások számára azonban ugyanezek a hangok nagyon fontosak lehetnek. Döntsd el, hogy merrefelé haladsz, és ne hagyd, hogy befolyásoljon a közvélemény!