Megbízható vagy?

A bizalomról már írtam korábban, illetve arról is, hogy a mai kor embere bizalmi válságban szenved, és ez szinte az összes kapcsolatát érinti. Nehezen bízunk meg másokban, valamint bennünk is nehezen bíznak, és ennek természetesen oka is van. A bizalom kialakulásának egyik alapfeltétele a megbízhatóság. Ez pedig egy olyan tulajdonság, ami fejleszthető, és amit fejleszteni is kell. 

Úgy is szoktam mondani, hogy a megbízhatóság szinonímája az "elszámoltathatóság" vagy "számonkérhetőség". Ez így magyarul eléggé furcsán hangzik, az angol "accountability" sokkal jobb. Szóval ez azt jelenti, hogy ha valamit megígérsz, elvállalsz, akkor az később valóban számon kérhető rajtad, és nem fogsz egy kifogást adni, hogy miért nem vetted komolyan az ígéretedet. Ez az egész dolog a felelősség és felelősségvállalás témaköréhez kapcsolódik, ami szintén kiveszni látszik az emberekből. Ha felelősséget vállalunk a döntéseinkért, az ígéreteinkért, a megállapodásainkért, akkor számon is lehet kérni tőlünk a későbbiek során, és nem csak egy kifogást fogunk legyártani, hogy miért nem vagyunk felelősek az adott dologért. 

Vegyünk egy egyszerű példát, az időmenedzsment kérdését. Megígéred valakinek, hogy találkozol vele ekkor és ekkor. Késel fél órát vagy bármennyit. Előtte vagy közben üzensz az illetőnek, hogy késni fogsz ezért meg azért. Ő vár, és közben azon gondolkodik hogy vagy valóban valami egetrengető dolog jött neked közbe, vagy egyszerűen nem fontos neked a másik személy, és nem adod meg neki azt a tiszteletet, hogy időben ott vagy a megbeszélt találkozóra.

A legtöbb esetben ez nem rajtunk kívül álló okok miatt következik be, hanem egyszerűern azért, mert nem indulunk el időben oda, ahová kellene mennünk. Egyszer még elnézi a másik fél, de ha rendszeresen elkésünk mindenhonnan, akkor megbízhatatlanként fognak kezelni, és nem számítanak majd arra, hogy valóban beváltjuk az ígéreteinket egyéb dolgokban sem. 

Ez ugyanígy működik minden mással. Megígérsz valakinek valamint, elvállalsz egy feladatot. Nem csinálod meg időre vagy egyáltalán. Utána adsz egy kifogást, remélve, hogy az illető nem fog megsértődni. Mert tudod, hogy igazából az, hogy nem tartottad be az ígéretedet, tiszteletlenség a másik felé, ami nem segíti elő a bizalom kialakulását. Ilyenkor vagy nem kell megígérni egy dolgot, ha tudod, hogy nincs reális esélye annak, hogy meg tudod csinálni; vagy figyelmezetetni kell az illetőt, hogy csak feltételesen van szándékodban megvalósítani a dolgot. 

A virtuális világ és a közösségi média elterjedése sajnos nem hatott pozitívan az emberekre ebben a tekintetben. Ha valaki jelzi a részvételét egy Facebook-eseményen, vagy online regisztrál valahová, az csak azt jelenti, hogy jó ötletnek tartaná a részvételt, de még nem igazán döntötte el. Éppen ezért szoktak a legtöbb esemény, tanfolyam esetében előleget kérni a jelentkezéskor, hogy az illető a pénzével is kifejezze elköteleződését egy-egy esemény iránt. A közösségi médiában kifejezetten szeretnek az emberek következmények nélkül kommunikálni, és "sehová nem tartozni". 

Ezt a válságot az emberi kapcsolatainkban belülről kell elkezdeni kezelni. Ha te magad gyakorlod a megbízhatóságot, akkor elérheted azt, hogy mások is megtisztelnek a megbízhatóságukkal, és nem csak meggondolatlan ígéretek és ábrándok halmaza lesz az életed, hanem valóban tartalma és súlya lesz a kapcsolataidnak.