Alkoss!

A mai világ, és különösen a fogyasztói társadalom lassan kiöli az emberekből a kreativitást. A mi nemzedékünk a világot már leküzdendő akadályok, megoldandó problémák, előteremtendő anyagi javak és elfogyasztandó árucikkek halmazaként fogja fel, ahelyett, hogy olyan helynek látnánk, ahol van idő és lehetőség a kreativitásunk kifejlesztésére és kibontakoztatására, arra, hogy átéljük az alkotás örömét, és ezen keresztül mélyebben megismerjük a világot és önmagunkat.

A modern kütyük, az okostelefonok, tabletek és az internet mind-mind arra késztetik az embert, hogy csak befogadjon az érzékeivel, nagyjából anélkül, hogy minősítene, értékelne, értelmezne, és a hallott-látott dolgot összekapcsolná a saját életével, világával. A számtalan inger annyira eldurvítja az elménket és az érzékeinket, hogy a valódi világ szépségét, finom rezdüléseit még meg sem érezzük. 

Az én gyerekkoromban még saját magunk készítettük a fanyilat, csúzlit, játékpuskát, bunkert a fa tetején, az indiántollakat és a biciklinket tuningoltuk egyfolytában. Minden gyerek ösztönösen szeret alkotni, homokozni, festeni, rajzolni, gesztenyebabát készíteni. Számukra ezek a valódi játékok, melyekben kifejeződik az alkotás öröme. vagy pedig szerepeket játszanak, színházat, bábszínházat, táncolnak, énekelnek, zenélnek. Még a sportban is ott van az alkotás, az önkifejezés öröme a testünk edzésén, képzésén keresztül. 

Amikor felnövünk, akkor a legtöbb munkahelyen a kreatvititás már nem lesz követelmény, inkább akadály lesz. Unalmas, monoton feladatokat kell végrehajtanunk egész életünkben, lehetőleg gondolkodás nélkül. Csak azt kell megcsinálunk mechanikusan, amit a főnökünk mond, és ha elkezdünk gondolkodni, hogy mi is az értelme, meg hogy miképpen lehetne ezt hatékonyabban, jobban megcsinálni, akkor már zavart okozunk a gépezetben, és az előbb-utóbb kivet magából. Az ilyen emberekből lesznek a vállalkozók, a szabadúszók, és azok, akik az őrült ötleteikkel képesek megváltoztatni a világot, és meg is teszik. 

Egy munkahely, egy karrier rendkívül frusztráló lehet, ha kiöli az emberből a kreativitást, és a fogyasztói társadalom robot-rabszolgájává teszi, aki előre gyártott értékrendek mentén él, fogyaszt, lájkol és voksol, és végül úgy hal meg, hogy nem ismerte meg önmagát, szürke jelentéktelen senkiként. A világnak nem érdeke, hogy egyéniségek lakják, mert azok kiszámítatatlanok, irányíthatatlanok, és nem utolsósorban nem félnek a saját útjukat járni és a saját életüket élni, akkor is, ha másoknak ez nem tetszik, vagy nem az érdekük. A művészek mindig is forradalmárok voltak, és az anyagi helyzetüktől függetlenül boldogok voltak, mert alkothattak. 

Én nem ítélem el azokat, akik különböző jógapozitúrákban fotóztatják le magukat és ezeket a képeket posztolják az Instagramon, hiszen ők ebben élik ki a kreativitásukat, mint ahogyan egy táncos táncol a színpadon, vagy egy zenész koncertet ad. Valamilyen módon mindenkinek ki kell fejeznie önmagát. Ha úgy érzed, hogy benned is elsorvadt az alkotó szellem, akkor kezdd el felébreszteni még ma! Végezetül bevágok ide egy videót egy emberről, aki huszonöt éve vési a sziklákat a Mexikói sivatag barlangjaiban.