A kumbhaka hatása az elmére

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből: 

"A nádí sódhana előnyei

Góraksa Nátha kijelenti, hogy a nádí sódhana minden betegségtől megszabadít. A Jóga-rahaszja, melyet T. Krishnamacharyán keresztül kaptunk meg, kijelenti, hogy a nádí sódhana a legfontosabb pránájáma (1.103). Azt is kijelenti, hogy míg más pránájámák korlátozott haszonnal rendelkeznek, a nádí sódhana megszámlálhatatlan előnnyel jár (1.103). A Jóga Makarandában Krishnamacharya kijelenti, hogy a nádí sódhana megtisztítja az ágjá csakrát (harmadik szemet). A nádí sódhanát más jóga-sásztrák is az elsődleges pránájámának és a jóga elsődleges elemének is tekintik. Mivel a nádí sódhana egyensúlyt hoz létre a Hold (Ídá) és Nap (Pingalá) nádík között, felkészíti a testet az erő (sakti) befogadására és a Kundaliní felemelésére. Ha a test és az elme megtisztult, az erő felemelkedése (sakti csalana) nem jelent problémát.

A belső kumbhaka

A különbség Vaszistha nádí suddhija és Góraksa nádí sódhanája között a kumbhaka használatában van. Míg a belégzésnek radzsaszikus befolyása van, a kilégzésnek pedig tamaszikus, a kumbhaka szattvikus hatású. Megnyugtatja az elmét, és az alapjában fekvő szattva elkezd átragyogni. Ezt a következő módon érthetjük meg: a gondolatot (vritti) a váta, vagyis a prána mozgása működteti. A kumbhakában megáll a prána. Mivel a kumbhakában megáll a prána, nincs ott a természetes mozgás, ami a gondolatokat működésbe hozná. A gondolati hullámok, melyek a feltételekhez kötöttségünk kifejeződései, olyan mértékben eltorzítják a világról alkotott felfogásunkat, hogy nem tudjuk annak valódi mivoltát érzékelni. Ezt hasonló módon teszik, mint ahogyan egy tavacska felszínét fodrozó szél hozza létre a hullámokat. A korábban csendes felszín eltorzítja a benne látható tükörképet, mely újra tisztán kivehető lesz, amint a tavacska felszíne elcsendesedik. A felszínt eltorzító erő a tamasz és a radzsasz, attól függően, hogy melyik dominál. A jóga azt tanítja, hogy ha nincsenek jelen, és az elme mentes a gondolati hullámoktól, akkor a tárgy, amit szemlél, tisztán visszatükröződik rajta, mint ahogyan a telihold az erdei tó tükrében egy szélcsendes, balzsamos nyári éjszakán.

Az elmének ez a képessége, hogy ne torzítson el egy tárgyat, csak akkor figyelhető meg, amikor az elme teljesen csendes; a visszatükröződést létrehozó csendesség tisztaságát az elme szattvájának (intelligenciájának) nevezik. A szattva automatikusan uralkodóvá válik az elmében a kumbhaka ideje alatt. Vagy mondhatjuk azt is, hogy bizonyos minősített módon válik uralkodóvá. Képzeljünk el egy szélkereket, melyet egy erős légáram forgat: amint beállt a kumbhaka, a szélkerékre ható erő megszűnik, de egy darabig még forogni fog a tehetetlenségi tömege miatt. Hasonlóképpen, az elménk is folytatni akarja a gondolkodást a feltételekhez kötöttségünk tehetetlenségi ereje miatt, bár a légzés befolyása megszűnt. Azt, hogy meddig fog még forogni az elme szélkereke, az egyéni feltételekhez kötöttség „vastagsága” határozza meg. Ez egyszerűen az adott elmét támogató egyéni tudatalatti benyomások (szamszkárák) számának függvénye."