A védikus tanítás szerint a boldogságnak és a békének hat ellensége van: a káma (kéjvágy), kródha (düh), lóbha (mohóság), móha (illúzió), mada (arrogancia) és mátszarja (irigység). Az előző szamszkárák (benyomások) következtében mindenki különböző mértékben küzd ezekkel az ellenségekkel. Az irigység különösen alattomos ellenség, ami megmérgezi az életünket, gyakran úgy, hogy észre sem vesszük. Ha valaki más sikeresebb, mint mi, vagy jobban megy a sora, több anyagi vagyonnal, lehetőséggel rendelkezik, népszerűbb, szebb, okosabb vagy bármi, akkor szinte automatikusan rosszul érezzük magunkat emiatt. Sok esetben a versengés, a másokkal való összehasonlítgatás alapja is az irigység. Van, amikor nem tudjuk elviselni, hogy más valamiben jobb nálunk, és inkább keresünk valami hibát benne, ami visszaadja az önbecsülésünket, és ami alapján magunkat jobb színben tudjuk feltüntetni, mint a másikat. Az elmének ez az önigazoló funkciója is szinte észrevétlenül, automatikusan működik, és eltorzítja a valóságról alkotott képünket.
1. Ahhoz, hogy megszabaduljunk az irigységen alapuló hibakereséstől, először is le kell szoknunk arról, hogy másokhoz hasonlítgatjuk magunkat, vagy másokhoz mérjük a sikereinket. Teljesen különböző anyagi és társadalmi helyzetben lévő emberek is ugyanolyan mértékben boldognak érezhetik magukat, és ugyanolyan előrelépéseket tehetnek a spirituális fejlődésükben, mert ezek a dolgok nem függenek az anyagi lehetőségektől és a karmától.
A céljainkat saját meggyőződésünkből kell kitűzni, és nem másokat kell másolni. A sikereinket pedig a saját erőfeszítéseinkhez kell mérni. Kudarc igazából nincs, amíg nem adod fel a próbálkozást. Addig csak siker van, vagy tapasztalás. Mindenki tud tanulni, és ebben nincsenek szerencsésebb és szerencsétlen emberek. Mindenki annak a mértékében tud tanulni a hibáiból, amennyire tudatos.
2. A második lépés az irigységtől való megszabadulásban az, hogy megtanuljuk másokban értékelni a pozitív tulajdonságokat, és örülni a sikereiknek. Ez már nem olyan könnyű feladat, de gyakorolni kell. Amíg nem megy, addig biztosak lehetünk abban, hogy még nem győztük le az irigységet. Az irigység abból a mentalitásból táplálkozik, amit "ínség-mentalitásnak" nevezünk. Ez a gondolati minta azt sugallja, hogy nekünk azért jut kevesebb valamiből, mert a sikeres embereknek több van, és elhappolták előlünk a pénzt, a kaját, a társadalmi befolyást, a követőket stb.
Ha ezt a mentalitást sikerül felváltania a "bőség-mentalitásnak", amikor bízunk abban, hog az univerzum végtelen erőforrásokkal rendelkezik, és nekünk nem lesz attól kevesebb, ha másnak több van, akkor eleve kevésbé fogunk aggódni, és jobban tudjuk értékelni azokat a lehetőségeket, amikhez minket juttat a karmánk.
3. A harmadik lépés a mások szenvedése iránti közöny, vagy káröröm leküzdése. Az irigység nem csak azt okozza, hogy szenvedünk mások sikerei miatt, hanem azt is, hogy örülünk mások szenvedésének. Ezt úgy lehet megfordítani, ha megtanulunk együttérezni, és segítséget nyújtunk a rászorulóknak, a szenvedőknek. Az önzetlen segítségadás, mások szenvedésének enyhítése sokkal boldogabbá teszi az embert, mint az, ha saját maga különböző anyagi lehetőségekhez jut. Ugyanakkor ezzel egyensúlyban tartjuk a karma áramlását is, hiszen nem csak elveszünk, hanem adunk is. Aki annyira fösvény, hogy csak kapni szeret, és közömbös mások szenvedése iránt, az sohasem lesz boldog, mert mindig úgy érzi, hogy nem kapott eleget.
Mindennek nem az a célja, hogy valami űberjótékony és önzetlen embernek tűnjünk mások szemében, nem ezzel kell foglalkozni. A cél az önvaló megismerése, és az irigységet is csak azáltal tudjuk leküzdeni, ha minél több tudásra teszünk szert az önvalóról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése