Vándorlás

Nekem szegezték a kérdést, hogy mi a véleményem a bevándorlás/kiváldorlás kérdéséről. Általában nem szoktam nyilvánosan állást foglalni politikai kérdésekben, és olyan kérdésekben sem nagyon, amikhez a legtöbb ember erős érzelmi töltetet fűz. Úgyhogy most ezzel a kérdéssel kapcsolatban is inkább egy-két filozófiai gondolatot említenék meg.

A történelem színpada

Minél inkább igyekszünk állandósítani a helyzetünket ebben az anyagi világban, annál inkább az lesz a törekvésünk, hogy a közelmúltra és a közeljövőre tekintsünk ki, és mint ahogyan tegnapelőtti bejegyzésemben is elemeztem, az emlékezet bizony sok esetben hajlamos megváltoztatni a tényeket, hát még az olyan eseményekkel kapcsolatban, amelyeknek nem is voltunk szemtanúi.

A történettudomány háromféle módszerrel igyekszik rekonstruálni a múltat: a régészeti leletek (tárgyi bizonyítékok), a korabeli szemtanúk beszámolói (történelmi krónikák) és a hipotézisek segítségével, melyekkel főként az előző kettő közötti hézagokat igyekeznek átfedni a történészek. A tudásszerzésnek ezek a módjai megegyeznek azzal, amiről Patandzsali is beszél a Jóga-szútrában: pratjaksa (közvetlen érzékelés), aitihja (hiteles beszámolók) és anumána (következtetés).

Azt mondhatjuk, hogy a fenti három módszer segítségével nagyjából sikerült rekonstruálni az elmúlt pár ezer év történelmét. És ha nem egy, hanem több emberöltőnyi távlatban gondolkodunk, akkor egyből észrevesszük, hogy még a legállandóbbnak hitt dolgok sem maradnak fenn örökké. A Kárpát-medence volt már Nagy Sándor birodalmának része, majd a rómaikaé, a Hun birodalomé, majd megérkezett a hét vezér és elfoglalta törzseivel, azután jártak itt a törökök, tatárok, osztrákok, németek, oroszok, vagyis történelmünk csupa jövés-menés.

Hajdanán a középkorban Európa gyarmatosította az „elmaradott világ” többi részét, beleértve Afrikát, Ázsiát, az Amerikákat, Ausztráliát és még az Antarktisszal is megpróbálkoztak. Azután Afrikából átszállítottak egy csomó rabszolgát Dél- és Észak-Amerikába, akik ott megtelepedtek és kivívták a szabadságukat. A rabszolgatartó társadalmak és birodalmak évezredekig tartották magukat, bár a modern korban a gazdasági gyarmatosítás a legerőteljesebb faktor, amely nem foglalkozik a bőrszíneddel, a származásoddal, a kultúráddal, a vallásoddal, csak a mohóságodra épít. Ez a gazdasági érdek még a politikai erőviszonyokat is jelentősen átitatja, így végső soron senki nem tudja, hogy ki kivel van, ki a barát és ki az ellenség.

Minden változik

Lépjünk még egyet visszább a perspektívában: Az örök lélek csupán átmeneti utazó ezen a földön, egyik testből a másikba vándorol. Így az előbb nagy vonalakban felvázolt évezredes történelmi drámában már mindannyian mindenféle szerepet betöltöttünk, ezért nem érdemes azokra a feszültségekre kihegyezni az életünket, amelyek csupán a jelenlegi testetöltésünkhöz kötődnek.

Az ember úgysem képes olyan helyzetet teremteni a környezetében, ami teljes boldogságot okozna. A boldogság és boldogtalanság, vagy mondhatnánk az öröm és a szenvedés az elmében jön létre, ezért a bölcs jógi az önvalója megismerésére és az elméje fölötti uralom megszerzésére fordítja az idejét és az energiáját.

Minden olyan cselekedet, mellyel a környezetünket igyekszünk megváltoztatni, főleg, ha erőszakkal párosul, csak tovább bonyolítja a karmánkat. Persze nem olyan könnyű erőszakmentesen és békésen élni egymás mellett egy olyan világban, amelyben mindig az erőviszonyok határozták meg azt, hogy ki kinek diktálja a feltételeket.

Nem is azt akarom sugallni, hogy legyünk teljes mértékben közömbösek a minket körülvevő események iránt. De mindig törekedni kell arra, hogy minél kevesebb fájdalmat okozzunk másoknak, és minél kevésbé bonyolódjunk bele a karmánkba.

Hiba a Mátrixban

Érdekes módon, a jóga egyik célja a félelmeink legyőzése, és amint látjuk, a legerőteljesebb diktatúrákban általában a félelem segítségével manipulálják a tömegeket. Vagyis, ha sikerült legyőznöd a félelmeidet, akkor irányíthatatlanná válsz, egy hiba leszel a Mátrixban. Minél több tudásra teszel szert, annál kevésbé vagy manipulálható. Ezt a spirituális ébredést éppen ezért nevezzük vértelen forradalomnak, vagy a szív forradalmának. Egyénről egyénre zajlik le, és bár hozzásegíthetjük a másikat, de nem tehetünk erőszakot a szabad akaratán. A munka java részét mindenkinek magának kell elvégeznie.

A Jóga-szútra szerint az anyagi világnak csupán egy feladata van, hogy az itt szerzett tapasztalatok, átélt élmének segítségével ráébressze az élőlényt eredeti tudatára, és az meg tudjon szilárdulni a tiszta tudat állapotában, amikor csupán szemléli ezt a világot vagy a mögötte álló transzcendens valóságot, és nem akarja megváltoztatni. Aki úgy gondolja, hogy hatalommal és intelligenciával rendelkezik, az meg akarja változtatni a világot. Amikor már több tudással rendelkezik, akkor önmagát szeretné megváltoztatni, vagy inkább megtisztítani, és végül eljut arra a pontra, amikor már csak szemlélődik, és önmagában boldog, mert nem befolyásolják a tünemény világ változásai. Ez lesz a vándorlásunk vége.