"Ahogy folytatjuk a gyakorlást, megerősítjük a tüdő szöveteit, ellenállóbbá tesszük azokat és ami a legfigyelemreméltóbb: megnyitjuk a tüdő felső részében elhelyezkedő hörgőcskéket, melyek általában tele vannak nyálkával, mivel alig használjuk őket. Ebben a folyamatban lassan kell haladni. A tüdő inkább az ízületekre és szalagokra hasonlít, mint az izmokra abban a tekintetben, hogy lassan adaptálódnak a gyakorlatokhoz. Soha ne lélegezzünk be annyira, hogy azt érezzük, mindjárt felrobban a tüdőnk, mert ha az elménk ezzel a képpel hozakodik elő, akkor nagy valószínűség szerint a hörgőcskéink éppen ezt is teszik. A túl mély belégzések tüdőkárosodást okozhatnak. Még a „csordultig tele” kifejezés is azt jelezheti, hogy valószínűleg túl messze mentünk. Ha ennél tíz százalékkal kevesebb levegőt szívunk be, az rendben lesz.
Meglehetősen
érdekes, hogy ha egy pillanatra is elképzeljük mentális szemeink
előtt, hogy csordultig belélegeztünk, az azt jelzi, hogy a túlzott
belégzés miatt az elme radzsaszikussá
válik. Pontosan ez az, amit a jóga-tradíció mond. Soha nem
szoktuk elképzelni azt, hogy „csordultig” kilélegzünk. Ennek
megfelelően, a jóga-tradíció azt mondja, hogy a túlzott kilégzés
tamaszikussá
tesz. Így szert tettünk egy jógikus öngyógyító technikára. Ha
azt érezzük, hogy túlzottan tompa az elménk és több energiára
van szükségünk, akkor növeljük a belégzés hosszát. Ha azt
érezzük, hogy cikázik az elménk és nem hagy nyugodni, akkor
pedig növeljük a kilégzés hosszát.
A
teljes jóga-légzésciklus
A
teljes jóga-légzésciklus a pránájáma
alaptechnikája. A teljes belégzés és teljes kilégzés
kombinációjából áll, illetve egyes szakértők szerint a
fordítottjából. A pránájáma-gyakorlás
az ilyen légzésciklusok folyamatos ismétléséből áll. A
kilégzés alatt az összes lehetséges levegőt célzottan, de
erőltetés nélkül kifújjuk. Belégzés közben az egész törzset
feltöltjük alulról kezdve, mint ahogyan egy edényt feltölt a
belefolyó víz."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése