"Megjegyzés: Káros hatású, ha belégzés közben összehúzzuk a haránt hasizmot. Mivel a felső haránt hasizom összefüggésben van a rekeszizommal, ezzel megfeszítjük azt is, és megakadályozzuk, hogy szabadon mozogjon, ami által csökken a vitalitás és a vitálkapacitás (érdekes, hogy a nyugati orvoslásban a maximális kilégzés utáni maximális belégzési térfogatot nevezi vitálkapacitásnak).
A
teljes belégzéshez az alhasat megfeszítve kell tartani, de a
köldök fölötti részt ellazítva. Ehhez el kell különíteni az
alsó haránt hasizmot a fölsőtől. A haránt hasizom a hasizmok
legbelső (negyedik) rétege, és az a funkciója, hogy a hasüreg
tartalmát visszahúzza a gerinchez. Ez a képesség gyakorlással
fejleszthető, és az is segít, ha gyakran ellenőrizzük az
ujjainkkal vagy vizuálisan, hogy a köldök alatti rész lágy-e. Ha
ellazítjuk, akkor a hasunk ki fog türemkedni a köldök felett, de
alatta nem. Ez a feszítés a köldök alatt lehetővé fogja tenni,
hogy a belégzés második felét a mellkas alsó részébe szívjuk
be, ami ezáltal ko fog tágulni. Azt is észrevehetjük, hogy ez a
gyakorlat megerősíti az alsó hasizmokat.
Belégzés
közben engedjük, hogy a belégzés egészen a szeméremcsontig
hatoljon, és az egész törzset töltse meg levegővel, mint ahogyan
egy edény telik meg vízzel. A lényeg az, hogy a víz automatikusan
megtölti az összes rendelkezésre álló teret, és nem hagy üres
helyet. hasonlóképpen, képzeljük el, hogy lassan isszuk a
levegőt, és az átitatja a törzsünk összes távoli részét is,
amire általában sohasem gondolnánk.Próbáljuk úgy időzíteni a
belégzést, hogy amikor a tüdőnk teljesen megtelik, a vizuális
képben a vízszint elérte a kulcscsontokat, vagy egy kicsit afölé
emelkedett. Soha ne engedjük, hogy a levegő, vagy az általa
okozott nyomás magasabbra menjen, mint a torkunk és belépjen a
fejünkbe.
Mennyi
levegőt szívjunk be? A maximális mennyiség, amit egy átlagos
felnőtt be tud szívni a teljes kilégzés után, férfiaknál 4.8
liter, nőknél 3.1 liter körül van. Az átlagos mennyiség, amit
légzésenként ki- és belélegzünk, mindkét nem esetében fél
liter. Ez azt jelenti, hogy egy mély belégzésnél elméletileg
6-9-szeresére tudjuk növelni a terjedelmet. Gyakorlatban viszont a
pránájáma
közben teljesen más a helyzet, mivel nem csak néhányszor
próbáljuk elérni a maximumot, hanem újra és újra ismételjük,
és később a kumbhakát
is hozzátesszük. Természetesen ezért sokkal óvatosabbnak kell
lennünk és lassan kell növelni a belélegzett levegő mennyiségét.
Más szavakkal, amikor a pránájáma
közben belélegzünk, akkor sohasem közelítjük meg az abszolút
határt. Eleinte a vitálkapacitásunk 80%-a körül fogunk
belélegezni, és lassan, több hónap alatt megnövelhetjük ezt
90%-ra, és esetleg egy fejlett gyakorló elérheti a 95%-ot, de
ennél többet nem nagyon. Természetesen nem kell mérni ezeket a
térfogatokat, elég, ha az alapján becsüljük meg, hogy még
mekkora mennyiséget tudnánk beszívni, ha kellene. Ha már van némi
gyakorlatunk a pránájámában,
akkor ezt egyszerűen megmérhetjük azzal az időtartammal, ameddig
még tudnánk belélegezni, ahhoz képest, amennyit már
belélegeztünk. A pránájáma
közben az időhöz viszonyított egyenletes be- és kilégzési
térfogatra törekszünk. Ez megfelel a vritti
(gondolatminták) szilárd áramlásának."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése