Pozitív testkép???

Néha felkapom a fejemet egy-egy cikkre, amit a Facebokon megoszt valaki. Az igazság az, hogy a Facebook már annyira tömegjelenség lett, hogy próbálok egyre kevesebb időt tölteni a hírcsatornám nézegetésével. Én magam is főleg az Instagramon posztolok, itt a blogban is jobb oldalt látható az Instagram ablakom. Illetve igyekszem továbbra is időt szakítani a blogomra, bár ez néha nem olyan könnyű, így becsúszok pár nappal, van, hogy egy héttel is. Ez is a múlt szerdai blogbejegyzés éppen. 

Szóval a szemem a következő cikken akadt meg: "12 Rockstar Yogis Who Are Leading the Body-positive Movement". Olvassátok végig a szöveget, nézzétek meg a tizenkét képet. Szerintem itt a nagy liberalizmus és tolerancia jegyében össze lett mosva két dolog, amit nem kellene. Az egyik azok, akik valamilyen betegség, baleset, testi fogyaték miatt kerültek hátrányos helyzetbe, veszítették el a végtagjukat, a testük valamely funkcióját vagy épségét-szépségét. A másik viszont a kövérek klubja, és a tizenkettőből bizony hatnak kábé semmi más baja nincs azon kívül, hogy szeret túl sokat zabálni és keveset mozogni. Mert ugye, a pránájámától nem lesz valaki ekkora :-). 

Örülök neki, hogy rendszeresen jógáznak ők is, de mint látjuk, a jóga nem képes napi 3-4000 kalóriát elégetni, illetve arról se feledkezzünk meg, hogy a jóga-írások szerint a tilalmak közül a mitáhára (vagyis a mértékletes evés) előírása a legfontosabb. Márpedig aki nem zabál, hanem azt eszi és annyit, amennyire a testének szüksége van, az nem így néz ki. 

Örvendetes dolog, ha az ember el tudja fogadni magát olyannak, amilyen, mert az önutálat nem fog elvezetni a megoldáshoz. De a jóga a változásról, fejlődésről, tökéletesedésről szól.Ttehát miután elfogadtuk, hogy a karmánk és a függőségeink oda juttattak bennünket, ahol éppen vagyunk (például egy 100 kilós testbe), akkor fontolóra kell venni, hogy mit tudunk ezen változtatni. Nem arra utalok itt, hogy miden jóginak ki kell, hogy látszódjon a bordája (bár a legtöbb indiai jógira ez jellemző, mivel kb kéthetente egyszer esznek), és 10% alatt kell, hogy legyen a testzsírja. A jóga nem fitnesz, és a médiában sulykolt "egészséges testkép" valóban néha eltúlzott dolog, és annak hajszolása nem feltétlenül a harmónia felé fogja vinni az embert. 

De. És ezt már tucatszor elmondtam, hogy bár a kövérség önmagában nem betegség, hanem a helytelen életmód és étkezési szokások, függőségek és pszichológiai problémák következménye, mégis, messze nem csak esztétikai, hanem elsősorban egészségügyi kérdés. Remek dolog, ha egy 100 kilós nő tud kézenállni, de kérdés, hogy ez milyen hatással lesz a gerincére és a vállára. Emellett ne feledjük el azt, hogy a legtöbb elhízott ember metabolikus szindrómában és kezdődő cukorbetegségben is szenved, vagyis a túlsúly számtalan krónikus betegség és a vezető halálokok kialakulásának előszobája. A szív, a vese, a máj, a gyomor, a belek, az ízületek és számtalan szervrendszerünk kénytelen viselni a nyakló nélküli zabálásból fakadó terhet. 

Az orvosok ritkán beszélnek erről, pedig sokan tudják, hogy mindez mivel jár. Inkább csak felírják a gyógyszert és hazaküldik a beteget. Vagy esetleg megműtik, mikor mindez megelőzhető volna. Le merem szögezni, hogy a képeken látható hat, erőteljesen túlsúlyos jógini nem a zöldségek és gyümölcsök végtelen zabálásától hízott ekkorára. A finomított liszt, cukor, zsíros tejtemékek és az ezekből készíthető összes étel valószínűleg gyakrabban kerül a tányérjukra, mint az egészséges, esszenciális tápanyagok. Ez pedig csupán választás kérdése, mint ahogyan a mennyiség is.

A másik hat, valóban betegséget vagy balesetet túlélt jógi érdekes módon egyáltalán nem kövér. Ők már megtanulták az élet értékét, és van annyi akaraterejük, hogy azért egyenek, hogy életben maradjanak, ne pedig azért éljenek, hogy betolhassanak még egy krémest vagy pizzát.

Hatalmas félrevezetés tehát, ha a gyenge akaraterőnket, esetleg a különböző pszichológiai komplexusainkat a "pozitív testkép" mozgalommal próbáljuk mentegetni. Nekem mindegy, hogy ki hány kiló. Aki le akar fogyni, annak segítek, mert mindenki le tud, ha akar. De azt azért mindannyian tudjuk, hogy például egy gerinccsavaró póznál vagy egy alvó teknősnél messze nem mindegy, hány kiló háj reng az ember dereka körül, a kartámaszokról nem is beszélve. Tehát ne csináljunk úgy, mintha ez nem számítana, akárcsak a hatékony ászana-gyakorlásban, de legfőképpen az egészségi állaptunkban. 

A korábban már emlegetett "Apatest" divathoz hasonló ez a dolog, amikor a lustaságunkat, evésfüggőségünket és akaratgyengeségünket megideologizáljuk, hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket. Ezzel legfőképpen az a baj, hogy a jógaoktató ilyenkor mások alá is adja a lovat, hogy nem számít, hány kiló vagy, mert mindenkit úgy szeretünk, ahogy van. Holott a jógaoktatónak a mértékletességet és az egészséges életmódot kellene propagálnia, és a saját életével is példát kell mutatnia ebben ahhoz, hogy másokét is meg tudja változtatni. Nem beszélve arról, hogy ez mennyire negatív diszkrimináció azokkal szemben, akik valóban betegek, vagy azok voltak, és megvívták a saját küzdelmüket az életért, az egészségért.