Önszeretet vs önimádat

Lépten-nyomon szembetalálkozom a "Szeresd önmagadat!" az ezoterikus és jóga-közösségben. Általában ezzel a körítéssel, hogy amíg az ember nem tanulja meg önmagát szeretni, addig másokat sem tud. Én azért érzek némi kétélűséget vagy "kétféleképpen értelmezhetőséget" ebben a dologban. hiszen van, aki nagyon komolyan képes szeretni önmagát, éjjel-nappal önmagával van elfoglalva, olyannyira, hogy másokra már nem is jut ideje meg kapacitása, illetve másokat is legfeljebb abban a vetületben tud szeretni, hogy milyen szerepet játszanak önszeretetének (vagy ebben az esetben inkább önimádatának) forgatókönyvében.

Szóval rövidre fogva, attól, hogy önmagadat szereted, még nem biztos, hogy másokat is megtanulsz szeretni. Másfelől viszont, ha nem tudod önmagadat szeretni, elfogadni azon tökéletlenül, ahogy vagy, és megbocsátani magadnak ezeket a tökéletlenségeket, akkor másokkal szemben sem fogod tudni gyakorolni a toleranciát, türelmet, elfogadást, tiszteletet, amelyek mind-mind alapjai a szeretetnek. Ha nem vagy békében önmagaddal, akkor valóban nehezebb lesz másokban meglátni az értéket, a vonzó, pozitív dolgokat.

De valójában szükség lenne arra is, hogy pontosabban meghatározzuk: mit is jelent önmagunk szeretete? Kezdjük talán azzal, hogy a Jóga-szútra értelmezésében először meg kell ismerni a tényleges Önvalót, azaz a tudatot, és utána minden anyagi ragaszkodástól megszabadulva meg kell állapodni önmagunkban. Patandzsali nem használja erre a "szeretet" kifejezést", mert általában a szeretet két személy között megvalósuló viszonyra vonatkozik. Így önmagunk megismerése, a valótlan, hamis azonosságtól való elkülönülés és az önvalóban való megállapodás lenne a cél.

Az a jógi, aki ezt az állapotot eléri, valóban képes önzetlenül szeretni másokat is, mert a szeretete mentesül az egocetrizmustól, és valóban képes a másik félre koncentrálni egy kapcsolatban, önmaga helyett. A legtöbben azonban, akik a "self-love"-ról beszélnek, még nem érték el ezt a szintet, így az ő szeretetük inkább a külső burkolatokra, a testre, elmére, egóra fog korlátozódni. Ez nyilván a kapcsolataikra is rá fogja nyomin a bélyegét, hiszen egy szerető kapcsolat akkor lehet igazán sikeres és örömteli, ha mindkét fél önzetlenül tud koncentrálni a másikra. ha viszont mindketten önzők, akkor a kapcsolat meglehetősen le lesz terhelve. Az is előfordulhat, hogy a dominánsabb személy elkezdi manipulálni a másikat, hogy megfeleljen az elvárásainak, és ha nem felel meg, akkor különböző dolgokkal megfélemlíti, bünteti. A másik fél viszont pontosan a félelmei miatt marad benne az ilyen ko-dependens kapcsolatban.

Én az olyan kapcsolatok híve vagyok, amelyek őszinték, mentesek a manipulációtól, és nem akarjuk állandóan kikényszeríteni a másik féltől, hogy az elvárásainknak megfelelően cselekedjen. persze nem kell megalkuvónak lenni, de tiszteletben kell tartani a másik fél szabad akaratát. Az egyenjogúság híve vagyok, ha van ilyen, természetesen a nemek közötti eltérő pszichológiai jellemzők figyelembe vételével. ha békében vagyunk önmagunkkal, de teszünk azért, hogy fejlődjünk, és közben el tudjuk fogadni és értékelni tudjuk a másikat, és oda tudunk rá figyelni, akkor messzebbre juthatunk a kapcsolatunkban, mintha még mindig csak saját magunk szeretgetésén erőlködnénk.