"Kétrészes fel-le hullám ülve
Amint
azt korábban is említettük, a kétrészes fel-le hullám a
bhásztriká, vagyis a fújtató légzés természetes
légzéshulláma. A bhásztriká egy haladó, nagy kapacitású,
gyors pránájáma-légzés, amit később majd részletesebben
is leírok ebben a szövegben. Fontos, hogy nagyon lassan tanuljuk
meg ezt a légzést, és miután beintegráltuk a pránájámába,
és csak fokozatosan növeljük a sebességét. Az ok, ami miatt sok
gyakorló sikertelen marad a bhásztrikában, az, hogy nem
tanulmányozzák annak természetes légzéshullámát és túl
gyorsan növelik a frekvenciáját.
Üljünk
függőleges törzzsel az általunk választott meditációs pózban
a térdeinkkel a padlón, felfelé néző tenyerekkel és talpakkal,
a gerincünk, nyakunk és fejünk pedig legyen egy függőleges
vonalon. Ugyanúgy, mint a hanyatt fekve végzett kétrészes hullám
esetében, a teljes mellkast elkülönítjük a teljes hastól. A
belégzés első részét a hasba végezzük. Tartsuk aktívan a
hasfal alsó részét (belégzési uddíjána bandha),
máskülönben az összes levegő eltűnik a hasban és lehetetlennek
találjuk a mellkasba is bejuttatni. Most a belégzés második felét
szívjuk be a mellkasba, szétoszlatva a mellkas elülső, hátsó,
oldalsó és felső részeibe. Biztosítsuk, hogy a felső
tudőlebenyek is részt vesznek a légzésben. Kilégzésnél
engedjük ki a levegőt először a mellkasból, és miután teljesen
leeresztett, aktiváljuk a kilégzési uddíjána bandhát,
hogy teljesen ki tudjuk üríteni a hasi részt is. Észre fogjuk
venni, hogy ez eléggé automatikusan megtörténik, mivel a
mellkasra ható gravitáció szinte önmagától le fogja azt
ereszteni. Ezzel a hullámmal képessé válunk arra, hogy nagy
terjedelmű légzéseket is nagyon gyorsan hajtsunk végre, éppen
ezért ideális a bhásztrikához.
Kétrészes
kétszeres felfelé hullám ülve
Ez
a hullám nem annyira magától értetődő, mint az előző. Mint
ahogy az előző esetben is, üljünk kedvenc meditációs
ászanánkba, a belégzés első felét szívjuk be a hasba, a
második felét pedig a mellkasba. Ehhez ismét alkalmaznunk kell a
belégzési uddíjána bandhát.
A
belégzés befejeztével, aktiváljuk az egész hasfalat (kilégzési
uddíjána bandha) a teljes levegő kifújásához. Addig
ismételjük a légzéshullámot, amíg meg nem szilárdulunk benne
és nem érezzük a különbséget az előzőhőz képest. Mivel
ismét csak két részt különítünk el a törzsünkben, ezt a
hullámot, mint az előzőt is, gyors légzéshez érdemes használni.
Azonban két fontos különbséget fogunk észrevenni: mivel először
a hasból lélegzünk ki, a kontrollált hasfal meg fogja akadályozni
a bordakosár összeesését, amikor abból is kifújjuk a levegőt.
Ez azt jelenti, hogy a kilégzés nem annyira teljes, mint az előző
hullámban, és ez némiképpen lecsökkenti a légzés térfogatát.
Másodsorban, mivel először tudatosan a hasból lélegzünk ki,
ebben a hullámban felemelkedik az életerő, ami a kilégzés végén
kevésbé teszi tamaszikussá az elmét. A kétszeres felfelé
hullám éberebbé tesz, mint a fel-le hullám. Ez a kétrészes
felfelé hullám képezi a kapálabháti, a hasi fújtató
légzés alapját. A kapálabháti gyakorlása előtt azonban
tanulmányozzuk ét figyelmesen annak leírását, mivel a
légzéshullámot tovább fogjuk módosítani annak céljai
érdekében. A kapálabhátiban főként az alhast használjuk
(és nem a teljes hasfalat) a kilégzésre. Emellett, a kilégzés
gyors és aktív, míg a belégzés lassú és passzív."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése