"Háromrészes fel-le hullám ülve
Most
már készen állunk arra, hogy áthelyezzük a háromrészes fel-le
hullámot a függőleges síkba. Üljünk a kedvenc meditációs
ászanánkba. Osszuk fel a törzset pontosan ugyanúgy, mint
ahogyan a fekvő háromrészes hullám esetében tettük. A belégzési
uddíjána bandhát aktiválva, először az alhasba szívjuk
be a levegőt. Utána a belégzés második felét irányítsuk a
törzs középső részébe. Végül a belégzés harmadik részét
juttassuk a mellkas felső részébe. Érezzük meg, hogy milyen
mértékben kell használnunk a belégzési uddíjána bandhát
ahhoz, hogy a légzést egészen a kulcscsontokig juttassuk. érezzük
az előnyét annak, hogy felszabadítjuk és átszellőztetjük a
tüdő felső lebenyeit, amit a legtöbben egész életükben
elhanyagolnak.
Kilégzéshez
használjuk azt a sorrendet, amit a gravitáció és az apána
váju diktál. Ez azt jelenti, hogy először a mellkas felső
részéból lélegzünk ki, utána a törsz középső részéből,
majd végül a hasból. Belégzésnél ez a hullám kiterjeszti a
törzset és ezért a fej is megemelkedik. Kilégzésnél ez a hullám
előrehajlítja a törzset, és így a fejünk előre és lefelé
mozog. Ezért ennek a hullámnak a hatására úgy mozgunk, mit egy
beduin a tevén, már ha hagyjuk, hogy ez megtörténjen. Ez az a
légzéshullám, amit a pránájáma-gyakorlás elején és
végén használhatunk a mély légzéshez. Relaxációhoz és rövid
meditációkhoz is használható. Ha több, mint néhány percig
alkalmazzuk, akkor túlzottan tamaszikussá teheti az elmét a
kilégzés végén. A kilégzést az apána váju irányítja,
és ez a „természetes” hullám felfelé viszi a tudatosságunkat
a belégzés közben, majd lefelé a kilégzés közben. Ezért nem
alkalmas a magasabb jóga-tevékenységhez, mint amilyen a komolyabb
pránájáma és meditáció. Ezeknél az apána váju
felfelé fordítására hagyatkozunk, mivel ez a Kundaliní
felemelésének egyik mozgatója, és pontosan erre szolgál a
következő hullám."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése