A tíz legjobb rákellenes étel - 1. rész

Az alábbi cikket az eatlocalgrown.com honlapon találtam, tehát hangsúlyozom, hogy nem a Szabadon Ébredők és egyéb ilyen magyar gyűjteményes oldalakon, ahol ugye nem mindig szavahihető információkkal találkozik az ember. A "Ma éppen mi gyógyítja a rákot?" című Index-cikk szkepticizmusával szemben foglalnék állást, mert bár én sem veszek mindent készpénznek, amit "brit tudósok" kimutatnak, de azért látok némi összefüggést az általunk elfogyasztott élelmiszerek és az egészségi állapotunk között. Nos, ha nem is vehetünk mérget rá, hogy az alábbi tíz étel habzsolása megment bennünket a ráktól, az biztos, hogy ha sokat eszünk belőlük, azzal nem ártunk az egészségünknek, hanem inkább segítjük az immunrendszer munkáját. Ez pedig nagy előny, főleg, ha emellett kizárjuk az étkezésünkből a finomított, feldolgozott élelmiszereket, az élvezeti cikkeket, valamint az állati fehérjéket, hiszen ezek általában növelik nem csak a rák, de tucatnyi más halálos betegség kockázatát is. Természetesen a genetikai hajlam, a stressz, a belső konfliktusok stb. mind további tényezők, de most maradjunk egyelőre az élelmiszereknél!


"A tíz legjobb funkcionális rákellenes étel

Az immunrendszerünken számos fehérje, enzim és egyéb kódvivő anyag található, melyeket aktiválhatunk, hogy felvegyék a küzdelmet a rákos sejtekkel. Nincs olyan rákos sejt, melyet az emberi immunrendszer képtelen lenne legyőzni. A növekvő és nem növekvő rákos daganatok között az a különbség, amit a testünkbe táplálunk, hogy megakadályozza a növekedésüket. Ezek a fehérjék hatástalanná válnak, ha a DNS károsodása vagy mutációja miatt a sejtek kontrollálhatatlan növekedésbe kezdenek, vagy pedig a táplálkozással és vegyi szennyeződéssel a testünkbe kerülő méreganyagok korlátozzák az immunrendszer természetes működését. Az alábbi tíz funkcionális étel megakadályozhatja a tumorok növekedését az immunrendszer felügyelete alatt az emberi testben.

A tudósok megállapították, hogy a kemoterápiával károsított egészséges sejtek többet választanak ki egy olyan fehérjéből, amely elősegíti a rákos sejtek életben maradását.  A kemoterápiáról bebizonyították, hogy hatására a kezelt sejtek kapcsolatba lépnek a mellettük lévő rákos sejtekkel és elősegítik azok növekedését, szétterjedését és a további terápiának való ellenállását. Ahol a konvencionális medicina csődöt mond a rák kezelésében, ott a természetes ételek sikeresek.

A Science Translational Medicine nevű újságban megjelent tanulmány szerint a tudósok beazonosítottak egy TIC10 nevű molekulát, amely aktiválja a betegség legyőzését elősegítő proteint. A TRAIL-nek nevezett (tumour-necrosis-factor-related apoptosis-inducing ligand) protein, amely elnyomja a tumornövekedést, valójában még a vér-agy gáton is át tud hatolni, ami a fő keringési rendszert elválasztja az agytól. 

A test végtelen bölcsessége által a rendszerei felismerik az idegen betolakodókat és az olyan méreganyagokat, mint a kemoterápia, melyek nem hasznosak az agy számára. A legtöbb rákgyógyszer így nem képes áthatolni a vér-agy gáton. A TRAIL azonban képes átjutni az immunrendszerre gyakorolt kedvező hatása miatt.

A másik pozitívum, hogy a TIC10 nem csak a rákos sejtekben aktiválja a TRAIL gént, hanem az egészségesekben is. Ezt a "melletteálló hatásként" ismerik, ami azt jelenti, hogy a rákos sejtek melletti sejtek is elpusztulnak. A közelben található egészséges sejtek felszínén is növekszik tehát a rákot pusztító TRAIL-receptorok mennyisége.


1. Kurkuma

A Kurkumin, mely elképzelhetőleg a legerősebb antioxidáns, és a népszerű indiai fűszer, a  Kurkuma hatóanyaga, számtalan gyógyhatással rendelkezik. Egy müncheni kutatócsoport által nemrég végzett kutatás szerint az áttételek képződését is gátolja.

A kurkumin gyulladásgátló és antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik, valamint gátolja a  TNF-alpha faktor képződését, ami a rákos sejtek pusztulásáért felelős.

Az egyik legátfogóbb tanulmányt, amely 700, kurkumával kapcsolatos kutatást foglal össze, az elismert etnobotanista, James A. Duke PhD készítette el. Ebben kimutatta, hogy a kurkuma  számos krónikus betegség esetében erősebb hatású, mint a hagyományos gyógyszerek, és mindezt gyakorlatilag mellékhatás nélkül teszi.

2. Tengeri zöld növények

A nori, hijiki, wakame, arame, kombu és az alga csupán néhány azon tengeri növény közül, melyek erőteljes hatással vannak a rákra. Számos csodálatos ásványi anyag, például magnézium, kalcium, vas és biológiailag hasznosuló jód forrásai is. 

De mivel a krónikus gyulladások és az oxidatív stressz egyaránt a rák kialakulásának kockázati tényezői, teljesen természetes lenne, ha a tudósokat nem csak a vastagbél-rák, hanem másfajta rákok esetében is érdekelnék a tengeri algák, mint daganatgátló ételek. A tengeri moszatokban számos kutatás kimutatta gyulladásgátló és antioxidáns összetevőket, így ezeknek a fogyasztása csökkentheti  a vastagbél. és más rákfajták kockázatát.

Külön figyelmet érdemelnek a rák és a tengeri növények kapcsolatában az ösztrogénnel kapcsolatos rákfajták, kiváltképp a mellrák. Úgy tűnik, hogy a tengeri növények fogyasztása olyan változásokat okoz a nők menstruációs ciklusában, melyek hatására hosszú évtizedek alatt a teljes ösztrogén-kiválasztás mennyisége lecsökken. 

3. Szőlő és rezveratrol

A rezveratrol egy fenolsav, melynek a vörös szőlő antioxidáns hatását tulajdonítják.

A rezveratrol nem csak antioxidáns és antimutagén, de az oxidáció miatti sejtpusztulást is megelőzi. Kimutatták, hogy a rezveratrol gátolja a nitrogén-oxid és a TNF-A képződését a Kuppfer-sejtek stimulálása által. A Kuppfer-sejtek a májban található makrofágok. A krónikus fertőzések miatt ezek a sejtek krónikusan túl sok nitrogén-oxidot és TNF_A-t termelnek, ami májkárosodást eredményezhet.

A rezveratrol legfontosabb tulajdonsága valószínűleg a ciklooxigenáz-2 (CoX-2) - gátló hatása. A CoX-2 kapcsolatba hozható a béltraktusban előforduló daganatokkal és sejtszaporulatokkal. Az olyan természetes CoX-2 gátlókról, mint a rezveratrol, kimutatták, hogy csökkentik a rák és a rákot megelőző sejtburjánzások előfordulását a béltraktusban. Tehát miközben a gyógyszergyártók lázasan keresik a CoX-2-gátló vegyületeket, azok már ott vannak a vörös szőlőben, melynek napi fogyasztása természetes módon véd a tumoroktól.

4. Chlorella és Spirulina

Dél-koreai tudósok nemrégiben felfedezték, hogy a Chlorellában található karotinoidok hatékonyak lehetnek a rákmegelőzésben emberek esetében. Felfedezték, hogy a C. ellipsoidea fő karotinoidja a violaxanthin, míg a C. vulgarisé a lutein. Megvizsgálták e karotinoidok részlegesen tisztított kivonatának hatásait az emberi rákos sejtekre, és azt találták, hogy adagolás függvényében gátolják azok szaporodását. 

A klorofill semlegesíti a környezeti toxinok hatását. Elősegíti a vér oxigénszállítását a sejtek és szövetek felé. A rák nem tud életben maradni az oxigénnel bőven ellátott sejtekben. A klorofill a Chlorella nehézfém-semlegesítő hatásában is szerepet játszik és természetes sebgyógyító. Arra is van bizonyíték, hogy a klorofill csökkenti a rákkeltő anyagok képességét, hogy a főbb szervek DNS-éhez kapcsolódjanak. Antimutagén tulajdonságai az olyan toxinok ellen is védenek, mint a gyógyszeripari termékek.

A Spirulina önmagában nem képes úgy semlegesíteni a nehézfémeket, mint a chlorella, mivel nincs sejtfala, viszont jelentős immunerősítő tulajdonságokkal rendelkezik. Spirálszerű szálból áll, innen a neve. Nagyon gazdag B, E, K vitaminokban és béta-karotinban, valamint vasban, magnéziumban és eszenciális zsírsavakban. Olyan aminosavak vannak benne, amelyek elősegítik a mentális funkciókat, a vitalitást, életerőt és szabályozzák a vércukor-szintet. Egy kínai tanulmány szerint, a szelénnel dúsított spirulina gátolta a mellrák-sejtek növekedését.

(Befejzés következik)

A teljes jóga-belégzés

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A teljes jóga-belégzés

A púraka a teljes jóga-belégzést jelenti. Ez természetesen csak akkor lehetséges, ha a belégzést teljes jóga-kilégzés előzi meg. Ha a kilégzés után egy-két liter állott levegő marad a tüdőben, a következő belégzés sohasem lehet teljes. Ezárt mondja sok tradicionális pránájáma-oktató, hogy minden pránájáma-technikát teljes kilégzéssel kell kezdeni.

Végezzünk el itt egy kísérletet! A teljes kilégzés után lazítsuk el a hasfalat! Engedjünk el belőle minden izomfeszültséget. Most pedig lélegezzünk be. Ha a hasfal teljesen el van lazítva, akkor a következőket fogjuk tapasztalni: (a) a hasunk kiboltosodik, mint egy nagy dinnye, és (b) bármennyire is próbáljuk, nem tudunk levegőt szívni a bordakosárba. Amikor pedig kilélegzünk, azt is észre fogjuk venni, hogy a hasi belégzés térfogata meglepően kicsi. Csak akkor tudunk nagy mennyiségű levegőt beszívni a tüdőbe, ha teljesen kitágítjuk a mellkast. A hasüregben található szervek és folyadékok miatt a hasi belégzéssel nem tudunk nagy légzéstérfogatot biztosítani. Most a következő belégzést azzal az elhatározással végezzük, hogy a lehető legtöbb levegőt be akarjuk szívni. Közben helyezzük az ujjainkat az alhasunkra és nézzük meg, hogy mi történik. A viszonylag merev mellkas teljes felfújására tett kísérlet közben az alhas automatikusan megfeszül. Miután a mellkas teljesen megtelt levegővel, a következő kilégzésnél észlelhetjük, hogy milyen nagy mennyiségű levegőt szívtunk be.

A kísérlet végkövetkeztetése az, hogy a kontrollált és megfeszített alhas a teljes jóga-belégzés motorja. Ahogy fent is kijelentettük, ezt a mechanizmust „belégzési uddíjána bandhának” nevezem, hogy elkülönítsem az uddíjána bandha többi formájától, és ezt a formát lehet használni mozdulatok, például a vinyásza-gyakorlás közben is. Világosan el kell különítenünk magunkban az uddíjána bandha különböző formáit, melyeket a teljes jóga-légzésciklusban a belégzés és kilégzés során használunk. A kilégzés közben a teljes hasfalat használjuk arra, hogy a hasüreg tartalmát a gerincnek nyomjuk, ami segíteni fog a levegő kiürítésében a tüdőből. A belégzésnél azonban ez máshogy alakul: itt csak a haránt hasizom alsó részét használjuk, hogy a rekeszizom szabadon le tudjon ereszkedni, és helyet tudjon teremteni a beáramló levegőnek."

A hétköznapi hős

Szeretném bemutatni nektek Benit, akit néhány hete járat hozzám az anyukája magán jógaórára a BSK Crossfight-ba. Beni tizenhárom éves, és mozgássérültnek kellene tekinteni, mivel oxigénhiányosan született. Ennek következtében a mozgató idegrendszere nem úgy fejlődött, ahogy általában szokott, és még tízéves korában sem tudott járni, tolószékben közlekedett. Az izmai és inai, főleg a lábában és a medencéje körül megrövidültek és bemerevedtek, így legalább egy tucat műtéten kellett keresztülesnie, mire elkezdhették az orvosok és a gyógytornászok tanítani arra, hogyan kell a lábait használnia. 

Beni igazi hős, akinek minden napja egy közdelem, hogy valamikor ő is mankók és bokamerevítők nélkül tudjon járni, lépcsőzni, szaladni, sportolni, mit ahogyan mi, hétköznapi emberek gondolkodás nélkül tesszük. Neki mindezért naponta több órát kell fájdalmasan küzdenie, és a haladás apró jeleinek is örülnie kell, mert ehhez a kemény munkához bizony elkel a motiváció. 

Az én dolgom abban áll, hogy tanítgassam mozgatni a lábait, az ízületeit, és nyújtsam az izmokat, ezzel növelve a vágtagok mozgástartományát. Természetesen a csípő és a derék körül is van min dolgozni, hiszen a combhajlítói is megrövidültek. Ennek következtében nem tud rendesen előrehajolni és ülni. Persze a gerinc tartóizmain és a karokon is kell dolgozni, bár a felsőtestét sokkal jobban tudja használni, mint a lábait. 

Beni összeszorított fogakkal küzd minden foglalkozáson, néha még a könnye is kicsordul, de nem adja fel. Azok a jógapózok, amik az átlagember számára viszonylag könnyedén megvalósíthatók, neki még komoly kihívást jelentenek, de nem adjuk fel! Amíg ő hajlandó erőfeszítést tenni, addig én is megteszek minden tőlem telhetőt, bár az eddigi tapasztalataim nem igazán készítettek fel ilyen helyzetekre. Lassan feltérképezzük a különböző mozgástartományokat, és néha Beni dolgozik egy-egy mozdulat, póz kivitelezésén, néha pedig én asszisztálok neki egy-egy passzív nyújtással. Végső soron az a cél, hogy minél több mogzástartományt visszahódítsunk, és Beni képes legyen koordinálni a lábait. Utána jöhetnek majd a komolyabb ászanák és a komolyabb edzés. Biztos vagyok benne, hogy a számtalan nehézség ellenére is Beni nem fogja feladni és győztesen kerül ki a karmájával vívott csatából. 

A kilégzés művészete

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Amikör nagy jártasságra tettünk szert a kilégzés művészetében, akkor a pránát a szükséges területekre tudjuk irányítani – azt a pránát, amit a belégzés közben beszívtunk és a kumbhaka közben beépítettünk. A kilégzésnek simának és egyenletesnek kell lennie, anélkül, hogy felgyorsulna az elején vagy a végén, és anélkül, hogy kapkodnánk a levegőt, mert csak akkor lesz hatásos a prána rögzítése. Ha túl hosszú ideig tartjuk ki a kumbhakát és utána gyorsan kell kilélegeznünk, vagy kapkodunk kell a levegőért, azt a kört elvesztegettük a pránájámából, és valójában a prána csökkenését segítettük elő. Csak annyi ideig tartsuk meg a kumbhakát, hogy az azt követő kilégzést is erőlködés nélkül tudjuk elvégezni.

A kilégzésnek mindig az orrunkon keresztül kell történnie és sohasem a szánkon keresztül, máskülönben elvesztegetjük a pránát. A kilégzés nyújtása csökkenti a radzsaszt az elmében, és ezért a belégzésnél kétszer hosszabb kilégzés relaxált állapotot eredményez. Másfelől viszont a túlzottan hosszúra nyújtott kilégzés tamaszikussá teheti az elmét. A kétszer olyan hosszú kilégzés, mint belégzés hasznos lehet annak számára, aki idegfeszültségben szenved, de nem hasznos annak számára, aki depresszióban szenved. Éppen ezért a megfelelő előírt arányban végzett légzés nagyon fontos. Az egyén számára megfelelő arányok kiválasztásához egy képesített tanárra van szükség.

A kilégzést nem szabad erőltetett módon nyújtani, hanem csak az egyéni gyakorlóképességeinek megfelelő mértékben az adott napon. M.L. Gharote szerint a túl hosszú kilégzések szívproblémákhoz vezethetnek. Ez azonban elkerülhető, ha a jógi használja a józan eszét és lassan, módszeresen halad előre. Mint ahogy a legtöbb emberi erőfeszítés esetében, a pránájámában sem éri meg a nyers erőt alkalmazni."

Spartan Kettlebell

Többen felkapták a fejüket, amikor elkezdtem személyi edzősködni, mert ugye a legtöbb ember skatulyákban gondolkodik. Vagy jógaoktató valaki, vagy személyi edző. Voltak, akik vissza is kérdeztek, amikor mondtam, hogy személyi edzéseket tartok: "Milyen személyi edzést? Jógát?" Persze, mindkettőt tartom is meg csinálom továbbra is, bármennyire nehezen illik össze egyeseknek.

Én nem akartam régebben sem valamiféle kategóriákba illeszkedni, és ami engem inspirált, azt képviseltem, közvetítettem mások felé. A jógát már több, mint tíz éve űzöm, és nagyon sokat adott eddig, meg biztos vagyok benne, hogy fog is a jövőben. A szellemi háttere is igen mély, ennek szentelem ezt a blogot immáron négy éve napi szinten. A jóga mellett azonban elkezdtem edzeni, először a calisthenics, majd a thaibox, és végül a kettlebell, pontosabban a Spartan Girja jött be a képbe. Szeretem csinálni az edzést is meg a jógát is, hát akkor miért ne tanítsam mindkettőt? Van olyan vendégem, aki jógára is meg személyi edzésre is jár. Akit a személyi edzés tmémája érdekel bővenbben, az látogasson el ide: privategym.hu

Augusztus háromtól azonban új kihívás elé nézek, a csoportos Spartan Kettlebell edzések formájában. Az edzések helyszíne a BSK Crossfight lesz, az időpont pedig hétfőn 20 órától és pénteken 18 órától kezdődően, kb 1 óra 15 perc bemelegítéssel és nyújtással együtt. A kettlebellről annyit kell tudni, hogy nagyjából háromféle gyakorlási rendszer lelhető fel Magyarországon: a Pavel Tsatsouline nevével fémjelzett Hardstyle Kettlebell vagy RKC, újabban SrtongFirst rendszer, az Antti Nurmi nevével fémjelzett Spartan Girja rendszer, és a Girisport, mely egy versenysport, és többféle szövetség, illetve edző is foglalkozik vele. 

Az eszközök terén a versenygirjákat preferálom az RKC kettlebellel szemben, ugyanis a versenygirja szabványos méretű, a különböző súlyú golyók ugyanakkorák, csak más színnel vannak festve. Kényelmesebb dolgozni vele, főleg, ha a versenytechnikákat is meg szeretné tanulni az ember. A girisportot azonban csak azoknak ajánlom, akik már rendelkeznek a megfelelő erőnléti alapokkal és mozgáskészséggel. A felkészülést a nulláról egyszerűbb gyakorlatokkal érdemes kezdeni, ebben pedig az SFG és a Spartan rendszer is nagyon sokat segíthet. 

Alapvető különbség a két rendszer között talán az, hogy az SFG-ben mindent egyféleképpen oktatnak, illetve tartanak helyesnek, és a gyakorlatokat maximális izomfeszítéssel hajtják végre, viszonylag kisebb ismétlésszámot produkálva ezáltal. A Spartan rendszere szabadabb, változatosabb, lehetőséget ad a játékos feladatokra, a terhelés széles körű variálhatóságát teszi lehetővé. Ugyanakkor a helyes és biztonságos technikára itt is nagyon odafigyelünk, és fokozatosan felkészítjük a sportolókat a Girisport versenyszámainak (szakítás, lökés, hosszú ciklus) megismerésére. 

Aki csak erősödni, izmosodni, fogyni szeretne, vagy éppen alakot formálni, állóképességet, robbanékonyságot fejleszteni, annak is ajánlom a Spartan Kettlebell edzéseket. Aki pedig később a versenysport felé szeretne kacsintgatni, akár negyven fölötti veteránként, mint én, az is megkapja ehhez a megfelelő alapokat és ismereteket. Kis súlyokkal és saját testsúlyos feladatokkal fogjuk kezdeni az edzéseket, hogy azok is tudjanak fejlődni, aki eddig maximum csak az egeret és a slusszkulcsot emelgették és a billenytűket vagy az érintőképernyőt nyomogatták. Most egy kicsit megismerkednek majd a vassal is, és megérzik az izmokban lüktető vér bizsergését, és az elvégzett munkával járó jóleső izomlázat (persze ez csak mértékkel lesz, mert nem az a cél, hogy minden edzésen leharcoljuk magunkat, azt elég néha-néha megejteni).

Mindekit szeretettel várok tehát hétfőn este a BSK Crossfightban. Tegyél egy próbát, add meg magadnak az esélyt, hogy spártai harcos válhassék belőled! Tépd le magadról a gyengeség láncait és válj a vasgolyók urává!

Pársva praszárita pádóttánászana

Újabb részlet a Detox-jóga könyvből:

7. Pársva praszárita pádóttánászana (előrehajlítás terpeszben kifordított törzzsel, tekintet fölfelé)

Az előző gyakorlatból belégzésre emeljük ki a törzset vízszintes helyzetig, majd bontsuk a kézkulcsolást a hátunk mögött. Bal kezünkkel fogjuk meg a jobb bokánk külső oldalát, majd forgassuk ki a törzset, a bal kart végig nyújtott állapotban tartva. A jobb kart nyújtsuk a fejünk fölé, és a mellkast maximálisan kifordítva (anélkül, hogy görbület keletkezne a gerincben) feszítsük hátra a kinyújtott jobb kart, amennyire a vállöv és a lapocka mobilitása lehetővé teszi. A tekintetünkkel kövessük a jobb kezünk ujjait. nem baj, ha a bal medencefél lejjebb billen a jobbnál, de figyeljünk arra, hogy a lábak és a csípők továbbra is maradjanak egy síkban. A nyakunkat is beleforgathatjuk a pózba a teljes gerinccsavaró hatás elérése érdekében.

Tartsuk ki a pózt tíz légzésig, majd eresszük le a jobb kart, és fogjuk meg vele a bal bokánkat. A bal kart emeljük a fejünk fölé, és forgassuk ki a törzset a másik oldalra. Végezzünk el tíz légzést így is. A képhez képest a felül lévő kart nyújtsuk és nyissuk a mellkast, amennyire lehetséges. 

A gyakorlat hatásai:

Erősíti az agy és a mellékvese keringését

Szabályozza az idegrendszert

Elűzi a depressziót

Megszünteti a székrekedést

Csökkenti a hasi zsírlerakódást

Kedvező hatással van a cukorbetegségre és a gyomorsavasságra

Hajlékonnyá teszi a derekat

Növeli a csípő és a gerinc mozgékonyságát

Nyújtja a gerinc mentén húzódó izmokat

Csökkenti az öregedés jeleit

Stimulálja az agyalapi mirigyet

Ellenjavallatok:

Magas vérnyomás, váll- csípő vagy hamstring-sérülések.

Praszárita pádóttánászana

Újabb részlet a Detox-jóga könyvből:

6. Praszárita pádóttánászana (előrehajlítás terpeszben, tekintet az orrhegyen)

Álljunk legalább akkora terpeszbe, hogy a két lábunk 90 fokos szöget zárjon be egymással. A lábfejek párhuzamosan előre néznek, a térd megfeszítve.

Belégzésre karjainkat nyújtsuk ki oldalra, majd kilégzésre kulcsoljuk össze az ujjainkat a hátunk mögött. Belégzésre emeljük ki a mellkast és egyenesítsük a könyökeinket, majd kilégzésre derékból, egyenes háttal hajoljunk előre. A cél az lesz, hogy a fejtető a két talp között leérjen a földre, miközben a gerinc egyenes marad, és a kézfejeinket a hátunk mögött szintén érintsük a földhöz. Ha ez nem megy, akkor nyomjuk össze a tenyértöveket, és távolítsuk a karjainkat a hátunktól egyenes könyökkel, illetve kilégzésnél húzzuk be a hasfalat, és igyekezzünk a törzzsel lefelé, függőleges helyzetbe. Ezt a törzs- és csípőhajlító izmok aktiválásával tudjuk elérni.

Egyesek használnak 1-2 kg-nyi nehezéket is a kezükben, de a kiegészítő vállnyitó gyakorlatok talán jobb hatásúak.

Könnyített változat: A tenyerekkel támaszkodhatunk a talajon, a talpak között, vagy kicsit előrébb, hogy vissza tudjuk egyenesíteni a gerincet kötött hamstringek esetén. Illetve a kezünkkel megfoghatjuk a bokánkat kát oldalról, és így a karokkal is rá tudunk segíteni az előrehajlításra. Ennél a gyakorlatnál másképpen nyúlnak a combhajlító izmok, mint a zárt lábas előrehajlításnál, így elképzelhető, hogy mélyebbre tudunk ereszkedni benne fájdalom nélkül. Mégis vigyázzunk arra, nemhogy túlhúzzuk a combhajlító izmokat.

A gyakorlat hatásai:

Erősíti az agy és a mellékvese keringését

Szabályozza az idegrendszert

Elűzi a depressziót

Megszünteti a székrekedést

Csökkenti a hasi zsírlerakódást

Kedvező hatással van a cukorbetegségre és a gyomorsavasságra

Hajlékonnyá teszi a derekat

Növeli a csípő mozgékonyságát

Csökkenti az öregedés jeleit

Stimulálja az agyalapi mirigyet

Ellenjavallatok:

Magas vérnyomás, váll- csípő vagy hamstring-sérülések.

Fejlődési kényszer

Az önszeretet témájához kapcsolódik még egy kérdéskör: a tökéletesség keresése. A legtöbb ember persze elsősorban boldog szeretne lenni, és nem tökéletes, de a legtöbbször úgy tapasztaljuk, hogy a jellembeli hiányosságaink, feloldatlan belső konfiktusaink akadályokat gördítenek a boldogságunk útjába, vagy legalábbis feltételessé teszik azt. Vagyis nem tudunk mindig ugyanolyan boldogok lenni, hanem az elménk változásaink függvényében néha örülünk, néha pedig szenvedünk.

Patandzsali éppen ezért az elme működésének felfüggesztésében látja a felszabadulás kulcsát, illetve a jóga állapotának elérését. Az elme felfüggesztett állapotának fenntartását viszont megakadályozzák a múltbeli lenyomatok (szamszkárák) és az általuk kialakított feltételekhez kötött természet (vászaná). A szamszkárák által létrehozott karmikus visszahatások pedig úgy fejlődnek, mint a növények, és amikor meghozzák a karmikus gyümölcsüket, az vagy örömteli, vagy szenvedéssel teli, vagy a kettő keveréke, de a legtöbbször ideköt bennünket ehhez a világhoz.

Patandzsali szerint a szamszkáráktól való megtisztulás a meditáció, a pránájáma és a tudás gyakorlása által válik lehetségessé. Patandzsali nem helyezi erkölcsi kontextusba a szamszkárákat, csupán élvezetes és szenvedést okozó kategóriákra bontja őket. Ez hasonló a pszichológia megközelítéséhez. 

Amikor viszont például egy vallás szemszögéből vizsgáljuk meg ugyanezt a dolgot, akkor már megjelenik a külső erkölcsi értékrend, amihez a gyakorlónak igazodnia kell. A cselekedeteket vagy jellemvonásokat istennek tetsző és nem tetsző kategóriákra osztják. A szív (vagy elme) tisztítása a nemkívánt tulajdonságoktól a Krisna-tudatban is központi kérdés, hiszen a hívő csakis akkor érheti el a Krisna iránti tiszta odaadás szintjét, amikor elméje megtisztult minden anarthától, vagyis szennyeződéstől. A fejlődést tehát kezdeti szinten a rossz tulajdonságoktól való megszabadulás mértékével mérik, és ha ez nem következik meg megfelelő módon, az a hívőt frusztrációval és bűntudattal tölti el. 

Valahol én is itt torpantam meg, mert a "rossz" tulajdonságoktól, az anyagi ragaszkodásoktól azért nem olyan könnyű ténylegesen és véglegesen megszabadulni. Sokkal könnyebb elhitetni magunkkal, hogy megszabadultunk tőlük, miközben csak elfojtjuk, a tudattalan mélyére süllyesztjük az állatias énünket és ösztöneinket. Természetesen ez pszichózishoz és belső feszültséghez vezethet, illetve képmutatáshoz, hiszen kifelé egy önmagvalósított szent szerepét játsszuk, miközben nem tudunk mit kezdeni belső késztetéseinkkel. Ha pedig a környezetünk kezdi elhinni a szerepet, amit játszunk, és ennek megfelelő elvárásokat támaszt velünk szemben, akkor elkezd növekedni a spirituális egónk, és különbnek gondoljuk magunkat másoknál. Minél fejlettebbnek gondoljuk magunkat, és minél inkább rájátszunk erre a viselkedésünkkel, annál nagyobbat bukhatunk a végén. 

A spiritualitásban tehát nem igaz a "fake it until you make it", vagyis "színleld addig, amíg nem megy ténylegesen" elv. Ha elkezded színlelni, akkor elveszíted az őszinteségedet, és a lehetőséget, hogy egyszer valóban elérj a spiritualis szintre. Jó dolog tehát, ha az embernek fejlődik a jelleme és kiegyensúlyozódnak benne a polaritások, mint ahogyan ezt a nagy spirituális tanítók, próféták, szentek életében is megfigyelhetjük, ha fellibbentjük az áhítat fátylát, és esendő, konfliktusaival küszködő emberként látjuk őket. 

A mai világban azt hiszem, hogy a külső elvárások, illetve az azoknak történő megfelelési kényszer nagyon könnyen elviszi az embereket a külsődleges vallásosság vagy spiritualitás irányába, és képmutatóvá teszi őket. Amikor az a fontos, hogy milyen ruhában vagyok szent, mit cselekszem, hogy hívnak, és milyen pozíciót foglalok el a spirituális "hierarchiában", akkor könnyű visszacsúszni a megjelölések világába, amit éppen hogy le kéne lassan vetkőznünk, ha el akarjuk hagyni a múlandóságot az örökkévalóságért. Csupán annyi történt, hogy az anyagi megjelöléseket lecseréltük spirituálisakra, melyek ugyanúgy az átmeneti, hamis énünkhoz tapadnak. A felődés nem mindig egyértelmű, és nem is mindig lineáris, mégis mindig meg tudjuk tenni a következő lépést, amikor készen állunk rá.

A jógikus kilégzés

Újabb részlet Greogr Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A teljes jóga-kilégzés

A teljes légzésciklus megismerését a kilégzéssel fogjuk kezdeni. Amikor a tanítvány mélyíteni akarja a légzését, általában megpróbál több levegőt beszívni, de a mély légzés igazából azzal kezdődik, hogy teljes kilégzést végzünk. A kilégzés jógikus kifejezése a récsaka, de a récsaka nem csak a kilégzést jelenti, hanem a teljes kilégzést.

Ha bármennyi elhasznált levegő marad a tüdőben anélkül, hogy kilélegeznénk azt, az csökkenti a széndioxid és egyéb gáznemű salakanyagok kiürítését, valamint a következő belégzés potenciálját is csökkenti, így az oxigén és prána felvételét is korlátozza. Az első dolog, amit meg kell tanulnunk a jógikus kilégzésről, az, hogy minden levegőt ki kell fújni, amit csak ki tudunk. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, ki kell fejlesztenünk az erőteljes kilégzési uddíjána bandhát. Ez azt jelenti, hogy a teljes hasfalat, és különösen a haránt hasizmot használjuk a levegő kipréselésére (emlékezzünk rá, hogy a kilégzésnek ezt a fajtáját csak akkor használjuk, amikor a testük mozdulatlan állapotban van egy meditációs ászanában, és ne használjuk a vinyásza-gyakorlás közben.

Aktiváljuk az egész hasfalat, és finoman, de határozottan húzzuk a köldököt hátrafelé. Egy fejlett gyakorló akár azt is érezheti, hogy a hasizmok hozzáérnek a gerincoszlophoz. Ennek a fajta kilégzésnek az az előnye, hogy nagyon egyenes marad a törzs, míg ha a kilégzésünk csak abból állna, hogy leeresztjük a mellkast, a tartásunk görnyedtebb lenne, és az életerő is lefelé áramlana.

A gyakorlók néha felteszik a kérdést, hogyan lehet először a hasból kilélegezni. Képzeljük el egy pillanatra, hogy egy puha műanyag flakont tartunk a kezünkben, kupak nélkül. Nyomjuk meg a flakon felső felét a kezünkkel, és látni fogjuk, ahogyan a víz kifolyik belőle. Most pedig helyezzük a kezünket az üveg alsó részére és nyomjuk meg. Észrevehetjük, hogy bárhol nyomjuk meg, a víz ugyanúgy ki fog folyni belőle. A törzsünk is hasonló módon működik kilégzésnél. Amikor azt javaslom, hogy előbb a hasból lélegezzünk ki, azt értem ezalatt, hogy az izmok megfeszítése, ami kinyomja a levegőt, a hasból indul és nem a mellkasból.

Bár belégzés közben viszonylag kevés dolgot lehet elrontani (azon kívül, hogy túl mélyen lélegzünk be és ezzel a hörgőcskék elszakadását idézzük elő, ami hosszú távon tüdőtáguláshoz vezethet), illetve a kumbhaka közben sem (azon túl, hogy nem tartjuk helyesen a bandhákat vagy túl hosszú ideig tartjuk vissza a levegőt), a kilégzés az, ami tisztán megmutatja a pránájámában való jártasságunk szintjét. Például Raghuvira a Kumbhaka Paddhatiban azt mondja, hogy a récsaka (kilégzés) elsajátításával a pránájáma összes aspektusának mesterévé válhatunk (Kumbhaka-paddhati, 73)."

Önszeretet vs önimádat

Lépten-nyomon szembetalálkozom a "Szeresd önmagadat!" az ezoterikus és jóga-közösségben. Általában ezzel a körítéssel, hogy amíg az ember nem tanulja meg önmagát szeretni, addig másokat sem tud. Én azért érzek némi kétélűséget vagy "kétféleképpen értelmezhetőséget" ebben a dologban. hiszen van, aki nagyon komolyan képes szeretni önmagát, éjjel-nappal önmagával van elfoglalva, olyannyira, hogy másokra már nem is jut ideje meg kapacitása, illetve másokat is legfeljebb abban a vetületben tud szeretni, hogy milyen szerepet játszanak önszeretetének (vagy ebben az esetben inkább önimádatának) forgatókönyvében.

Szóval rövidre fogva, attól, hogy önmagadat szereted, még nem biztos, hogy másokat is megtanulsz szeretni. Másfelől viszont, ha nem tudod önmagadat szeretni, elfogadni azon tökéletlenül, ahogy vagy, és megbocsátani magadnak ezeket a tökéletlenségeket, akkor másokkal szemben sem fogod tudni gyakorolni a toleranciát, türelmet, elfogadást, tiszteletet, amelyek mind-mind alapjai a szeretetnek. Ha nem vagy békében önmagaddal, akkor valóban nehezebb lesz másokban meglátni az értéket, a vonzó, pozitív dolgokat.

De valójában szükség lenne arra is, hogy pontosabban meghatározzuk: mit is jelent önmagunk szeretete? Kezdjük talán azzal, hogy a Jóga-szútra értelmezésében először meg kell ismerni a tényleges Önvalót, azaz a tudatot, és utána minden anyagi ragaszkodástól megszabadulva meg kell állapodni önmagunkban. Patandzsali nem használja erre a "szeretet" kifejezést", mert általában a szeretet két személy között megvalósuló viszonyra vonatkozik. Így önmagunk megismerése, a valótlan, hamis azonosságtól való elkülönülés és az önvalóban való megállapodás lenne a cél.

Az a jógi, aki ezt az állapotot eléri, valóban képes önzetlenül szeretni másokat is, mert a szeretete mentesül az egocetrizmustól, és valóban képes a másik félre koncentrálni egy kapcsolatban, önmaga helyett. A legtöbben azonban, akik a "self-love"-ról beszélnek, még nem érték el ezt a szintet, így az ő szeretetük inkább a külső burkolatokra, a testre, elmére, egóra fog korlátozódni. Ez nyilván a kapcsolataikra is rá fogja nyomin a bélyegét, hiszen egy szerető kapcsolat akkor lehet igazán sikeres és örömteli, ha mindkét fél önzetlenül tud koncentrálni a másikra. ha viszont mindketten önzők, akkor a kapcsolat meglehetősen le lesz terhelve. Az is előfordulhat, hogy a dominánsabb személy elkezdi manipulálni a másikat, hogy megfeleljen az elvárásainak, és ha nem felel meg, akkor különböző dolgokkal megfélemlíti, bünteti. A másik fél viszont pontosan a félelmei miatt marad benne az ilyen ko-dependens kapcsolatban.

Én az olyan kapcsolatok híve vagyok, amelyek őszinték, mentesek a manipulációtól, és nem akarjuk állandóan kikényszeríteni a másik féltől, hogy az elvárásainknak megfelelően cselekedjen. persze nem kell megalkuvónak lenni, de tiszteletben kell tartani a másik fél szabad akaratát. Az egyenjogúság híve vagyok, ha van ilyen, természetesen a nemek közötti eltérő pszichológiai jellemzők figyelembe vételével. ha békében vagyunk önmagunkkal, de teszünk azért, hogy fejlődjünk, és közben el tudjuk fogadni és értékelni tudjuk a másikat, és oda tudunk rá figyelni, akkor messzebbre juthatunk a kapcsolatunkban, mintha még mindig csak saját magunk szeretgetésén erőlködnénk. 

A szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Másfelől viszont, a kizárólagos hasi légzés a paraszimpatikus reflexet aktiválja, és ellazulunk tőle. Ez hasznos lehet olyankor, amikor csak a relaxációra vágyunk, és semmi másra. A pránájáma és meditáció közben azonban nem segít, mivel az elme túlzottan tamaszikus lesz tőle. Mélyen lent tartja a pránát a hasban, míg a jógi a magasabb energiaközpontok (csakrák) felé szeretné továbbítani azt. Bár időnként hasznos lehet, ha a hasi légzés segítségével csökkentjük a stresszt, Nem ad olyan energiát és ragyogást az intellektusnak, ami a spirituális feladatok, például a pránájáma vagy a meditáció elvégzéséhez szükséges. Az emberi léány a híd az állati és az isteni lét között.

A hidaknak szüksége van bizonyos mértékű belső feszültségre ahhoz, hogy át tudják ívelni a szakadékot, máskülönben összeesnének. Számos feladat van az életünkben, ami bizonyos mértékű kreatív feszültséget igényel, és így egyensúlyt a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer között, amit a hasi légzés nem tud biztosítani. Ezt az egyensúlyt a mellkasi és rekeszizom-légzés integrálása képes megadni. Ezen felül, ez túljuttatja a gyakorlós a hasi légzés tamaszikus és mellkasi légzés radzsaszikus minőségén, és szattvikussá teszi az elmét azáltal, hogy egyensúlyt hoz létre. Ebből a célból azonban, az egész törzsnek részt kell vennie a légzés folyamatában. A légzésciklus gyakorlása során először a récsakában (kilégzés), majd a púrakában (belégzés) válunk jártassá, és csak azután tudunk elkezdeni foglalkozni a kumbhakával (légzésvisszatartás). Fontos, hogy megtapasztaljuk és integráljuk a belégzéssel és kilégzéssel kapcsolatos összes különböző gyakorlatot, mielőtt elkezdjük megismerni a kumbhakát."

Áldozati oltár

Krisna azt mondja a Bhagavad-gítában, hogy jogunk van kötelességünk végzéséhez, de nincs jogunk élvezni az eredményét. Ugyanakkor azt is mondja, hogy ha elmulasztjuk a kötelességünk végrehajtását, akkor szenvedni fogunk. A kérdés mindig az, hogyan találd meg a motivációt, úgy, hogy közben ne kezdj el ragaszkodni az eredményhez. Legalábbis nem olyan mértékben, ami már akadályozza a fejlődésedet. 

Minden felelősség, minden kapcsolat, amit az életben elfogadunk, a személyes fejlődésünket hivatott szolgálni. Mégsem lehetünk önzők a kötelességünk végzése közben, mert akkor a motivációnk ingadozóvá válik. Ha sikereket érünk el, és élvezni tudjuk az eredményt, akkor lelkesek vagyunk. Ha viszont kudarcok, nehézségek érnek, akkor elveszítjük a motivációnkat, és nincs kedvünk fenntartani a felelősséget. 

Épen ezért kell megtanulni a kötelességérzetet a saját szabad akaratunkkal és meggyőződésünkkel táplálni. Abban a pillanatban, amikor úgy érezzük, hogy a kötelesség egy kívülről ránk erőltetett dolog, és nem a saját szándékunk által vállaltuk fel, nem tudunk teljes szívből eleget tenni neki.

Áldozatot kell hoznunk, életünk minden napján, minden percében. Keresnünk kell a boldogságot, az átmeneti örömérzeten túlmutató, végső boldogságot, melyet akkor érhetünk el, ha megszabadultunk a klésáktól, vagyis a tudatlanságtól, az önzéstől, a ragaszkodástól, az ellenszenvtől és a halálfélelemtől. Attól a félelemtől, amely bizonyosságként ott lakozik bennünk, hogy egyszer mindent el fogunk veszíteni, hiszen minden anyagi jelenség átmeneti. Végül csak a lelkünk marad, legalább ezt ne veszejtsük el olyan múlandó dolgok miatt, melyekkel amúgy sem vagyunk azonosak. 

Meg kell bocsájtanunk önmagunknak azokért a hibákért, amelyeket önmagunk és mások ellen vétettünk, de nem szabad eltűrnünk a gyengeséget, mely ezeknek a hibáknak a megismétléséhez vezetne. meg kell szabadulnunk az önzőségünktől, mert ez a boldogságunk legfőbb akadálya. Az önzetlen ember sokkal könnyebben tud boldog lenni, mert ha sikerül másokat boldoggá tennie, akár csak egy pillanatra, ha sikerül enyhítenie mások szenvedését, akkor ő már boldog. 

Nem vár el semmit az élettől, és nem vár el cserébe valamit azért az áldozatért, amit másokért hoz. Az áldozat akkor éri el a valódi célját, ha nem várunk el viszonzást. Sem Istentől, sem embertől. Amíg ott van a vágy, a remény, hogy valamit visszakapjunk cserébe, addig az áldozatunk is önző és kicsinyes marad. Inkább zsarolás, mint felajánlás. 

Önzetlenül szeretni nagy művészet, és egész életünkben gyakorolni kel azok felé, akiket ránk bízott a sors, és akik kedvesek és fontosak a számunkra. Utána gyakorolni kell azok felé is, akikkel csak éppen összehoz az élet egy-egy futó pillanatra, sőt, minden fűszál és legparányibb élőlény felé is. Az önzetlen adás boldogsága a legmagasabb boldogság, de ahhoz, hogy ezt megtapasztaljuk, meg kell érni, mint a gyümölcsnek. Ez nem azt jelenti, hogy kiszolgáltatjuk vagy alávetjük magunkat mások önzőségének. 

Önzetlenül szeretni csak az tud, aki már szabad és a kapcsolatai nem kötik meg. Önálló, kiteljesedett személyiséggel rendelkezik, akinek nincs szüksége mások jóváhagyására, igazolására, vagy kontrolljára. Nem vezetik, de nem is vezet. Ad, de nem kötelez le. Ez egy nagy művészet, talán valaha, sok-sok szenvedés árán majd én is megértem és megérek rá egyszer.

Natarádzsászana

Újabb részlet a Detox-jóga könyvből:

5. Natarádzsászana (Siva táncoló póza, tekintet az orrhegyen)

Utolsó egyensúlyozó és egyben csípő nyitó pózunk a natarádzsászana lesz. Ez az Agni-jóga sorozatból megismert egylábas álló íjpóz haladóbb változata, melynél nem csak a csípőt, hanem a vállakat is erőteljesen nyitjuk, mivel a fejünk fölött nyúlunk hátra, hogy elérjük a lábfejünket. Megfelelő hajlékonyság esetén segédeszköz nélkül is végre tudjunk hajtani a pózt, de addig érdemes egy jógaövet használni.

Tádászanában tekerjük a jógaövet a jobb bokánk köré úgy, hogy egyszer tekeredjen körbe, és mindkét vége hátrafelé nyúljon egyforma hosszan. Fogjuk meg az öv két végét a két kezünkkel, majd a könyököket előreforgatva hosszuk a könyököket a fej fölé, és egyidejűleg emeljük a lábunkat. A lábszárnak végig függőlegesnek kell lennie, vagyis ne dőljön befelé. Igyekezzünk az övet minél rövidebbre fogni. Ha a két övet egy kézbe fogjunk, akkor hátrébb tudunk kapaszkodni rajta.

A végső pozícióban figyeljünk oda az egyensúlyra, valamint arra is, hogy a törzs maradjon középső helyzetben, és minél kevésbé forduljon ki oldalra. Így biztosítani tudjuk, hogy a hátizmok egyenletes terhelést kapnak, és nem húzódnak meg vagy görcsölnek be egyik oldalon. Amikor a minimális távolságot elértük a kezek és a láb között az övön, akkor egyidejűleg egyenesítsük a térdet és a könyököket is, amennyire tudjuk. Ezt a négyfejű combizom és a tricepsz megfeszítése által érjük el. Így a hátrahajlító gyakorlatban maximálisan nyílni fog a két váll és a csípő is. Tartsuk ki a pózt tíz légzésig, majd bontsuk, és hajtsuk végre a bal lábfejjel is.

A gyakorlat hatásai:

Fejleszti a koncentrációt és az egyensúlyérzéket

Tonizálja és nyújtja a láb és a csípő izmait

Nyújtja a csípőhajlító izmokat

Erősíti a földön lévő láb boltozatát

Fejleszti a vállak mozgástartományát

Kiterjeszti a mellkast és a test elejét

Erősíti a hátizmokat a hátrahajlításokhoz

Ellenjavallatok:

Alacsony vérnyomás esetén ne végezzük a pózt. Ha szédülünk, akkor azonnal hagyjuk abba a póz végrehajtását.

Ha a levegőben lévő láb bokáját ellazítva tartjuk, azzal megelőzhetjük a combhajlító izmok görcsét.

Paradicsommadár-póz

Újabb részlet a Detox-jóga könyvből:

4. Szvarga-dvidzsászana (paradicsommadár-póz – tekintet az orrhegyen)

A garudászana végrehajtása közben befelé rotáltuk a csípőt, a térded és a bokát, így a mobilizáltuk a csípőízületet. Ebben a pózban pedig enyhén kifelé rotáljuk a csípőt és nyújtjuk a combhajlítókat, valamint ismét próbára tesszük az egyensúlyérzékünket.

Belégzésre álljunk csípőszéles terpeszbe, majd kilégzésre döntsük előre a törzset, és a jobb vállunkat dugjuk be a jobb térdhajlat alá. Vigyük hátra a jobb kezünket a térd alatt a derekunk mögé, majd fogjuk meg jobb kézzel a bal csuklónkat. Ha nem érjük el, akkor csak kulcsoljuk az ujjakat. Ha ez sem megy, akkor használjunk övet, melyet minél rövidebbre fogunk a két kezünk között. Törekedjünk arra, hogy a törzsünk és a jobb comb belső oldala között lehetőleg ne legyen rés, vagy minél kisebb.

Helyezzük át a testsúlyt a bal lábfejünkre, majd belégzésre egyenesedjünk fel, miközben fenntartjuk a szoros kulcsolást. Így a jobb lábunk a levegőbe emelkedik. Amikör a törzs teljesen függőleges, feszítsük meg a jobb láb négyfejű combizmát, és egyenesítsük ki a térdünket, spiccelve a lábfejünkkel. Közben a bal láb is maradjon térdben nyújtva. Tartsuk ki a pózt tíz légzésig, majd bontsuk a kulcsolást és álljunk vissza tádászanába. Ismételjük meg a pózt ugyanígy a bal oldalra is.

A gyakorlat hatásai:

Erősíti a csípőt, medencét és a négyfejű combizmot

Nyújtja a combhajlító izmokat és a vádlit (csak ha pipáló lábfejjel végezzük)

Tonizálja a lábakat

Csökkenti a visszerekre nehezedő terhelést, a láb emelt helyzete és a lábban elszorított vérkeringés miatt

Elősegíti a hasi szervek méregtelenítését, amennyiben a combokat megfelelő erővel tudjuk a hasfalhoz préselni

Nyitja a vállat

Fejleszti az egyensúlyérzéket

Ellenjavallatok:

A póz nagy terhelést ró a medencére, csípőre, és a combhajlítókra. Ha fennálló vagy friss sérüléseink vannak ezeken a területeken, akkor ne végezzük a pózt, vagy módosítsuk a végrehajtást. A láb, törzs és a vállöv izmait tartsuk aktívan, hogy stabilitást érjünk el a pózban, és elkerüljük az esetleges húdásokat. Ha a lábízületeink nem bírják az egylábas pózokkal járó terhelést, akkor támasszuk a hátunkat a falnak, vagy kapaszkodjunk valamibe.

A gyógyító fahéj

A jóízű, finom illatú fűszernövény régóta ismert, gyakran használt konyhafűszer. Tudományosan bizonyított egészségre gyakorolt kedvező hatásai is figyelmet érdemlőek, és meglepően hosszú a sor. Íme.

Vizsgálatokkal igazolták például, hogy hozzájárulhat a szervezet szénhidrát/cukor egyensúlyának fenntartásához. A fahéj inzulinszerű hatással bír, amit három fehérjének köszönhet. Mindössze napi egynegyed teáskanálnyi fahéj képes 10-30 százalékkal csökkenteni a metabolikus szindróma kialakulásának kockázatát is. Emellett emésztésjavító, étvágyserkentő és gyomorerősítő hatása is ismert.

A fahéj jótékony hatásai

Csökkenti a vércukor-szintet

Egy amerikai kutatás szerint a fahéjban található aldehid segít a vércukorszint optimalizálásában. A kutatók megfigyelték, hogy a fahéj hatására csökken az éhgyomri vércukorszint, javult a szervezet inzulinválasza olyannyira, hogy rendszeres fogyasztása a diabéteszben szenvedők számára is segítség lehet.

Segíti az emésztést

A fahéj elősegíti az élelmiszerek egészséges emésztését. A fahéjban lévő nyálka- és cseranyagoknak, valamint az illóolajnak köszönhetően pedig a gyomor-béltraktus működését is serkenti. Kevesen tudják, hogy a fahéjból tea is főzhető, ami erős emésztésserkentő hatással bír. Ráadásul Indiában rendszeresen használják puffadás ellen, mivel megakadályozza a gázok kialakulását az emésztés során.

Erős antioxidáns

Antioxidánsok a fahéjban igencsak nagy számban előfordulnak elő – többek között remek mangánforrás – amiért a fahéj képes harcolni a szabadgyökök ellen. A fahéj immunerősítő hatása régóta nem vita kérdése, egyes kutatások szerint a világon fellelhető 10 legerősebb antioxidáns élelmiszer egyike.

Szépíti a bőrt

Kiváló tonizáló hatása van, ennek köszönhetően ápolja, szépíti a bőrt. Ezen bőrfiatalító hatása miatt keverik bele krémekbe is. Egyiptomban már ezer évvel ezelőtt is használták hasonló célokra, de napjainkban is használják egyes szépségipari készítményekben, masszázsolajokban.

Elősegíti a fogyást

Mivel serkenti az emésztőnedvek termelését, gyorsítja az anyagcserét, ennek köszönhetően segítségedre van a diétád során. Érdemes tudni, hogy fokozza a vérkeringést, ezáltal az anyagcserét is, amiért enyhe zsírégető hatással bír. Ráadásul csípős-édeskés íze elnyomja a cukor utáni sóvárgást.

Csökkenti a koleszterin-szintet

Szintén ez a kutatás bizonyította be, hogy az összkoleszterin és az LDL – más néven rossz – koleszterin szintre gyakorolt hatása is rendkívül kedvező. Napi 1,5-2 gramm fahéj a koleszterinnel összefüggésbe hozható betegségek ellen mérhető eredménnyel használható.

Felveszi a harcot a gombás fertőzések ellen

Meglepően hatékony a gombás fertőzések ellen is. Erre legjobb formája a fahéj olaj, de a lábgombás fertőzésekre több esetben a vízbe kevert fahéjjal történő kenegetés is használt. Egy német tudományos vizsgálat során a fahéjjal átitatott vécépapír hasz­nálatával teljes mértékben vissza lehetett szorítani a fertőzése­kért felelős élesztőgombát.

Izületi gyulladások ellen is hatásos

Akik izületi gyulladástól szenvednek naponta egy pohár meleg vízben keverjenek el 2 kanál mézet és 1 kiskanál fahéjat. Ha rendszeresen fogyasztják ezt az italt akár a krónikus arthritis-től is megszabadulhatnak. A Copenhaven-i egyetemen végzett kísérletekben részt vett 200 betegből 73-nál teljesen megszűntek a fájdalmak.

Enyhe fájdalomcsökkentő hatású

A fahéj segít távol tartani a prosztaglandinokat, amik hormonhatású lipidek, amik a szervezetben allergiás rohamoknál, gyulladásnál szabadulnak fel. Hatásukra fájdalom, láz lép fel. Számos fájdalomcsillapító gyógyszer is ezen az elven működik.

Kétféle fahéj kapható. A jóízű, finom illatú fahéj Ceylonból származik, ahol egy vadontermő trópusi fa héja adja magát a fűszert. Az illatos fahéj (Cinnamomum verum), népies nevén ceyloni fahéj a sütemények és a capuccino kitűnő kiegészítője. Élettani hatása nem jelentős. Ezzel ellentétben a gyógyászati célú kutatások a kínai fahéj (Cinnamomum cassia) hatását igazolták. A cassia fahéj a kínai hagyományos gyógyászat 50 alapvető gyógynövényének egyike.

A fahéj állítólagos veszélyei

A fahéj természetes formájában viszonylag nagy mennyiségben tartalmazza a kumarin nevű vegyületet. Az élelmiszerjogi szabályozás 2 milligramm kumarin jelenlétét engedélyezi 1 kg élelmiszerben, bizonyos speciális – általában ritkán, vagy kis mennyiségben fogyasztott – termékekben, (pl. rágógumi, szeszes italok) ennél több is engedélyezett. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) 2004-ben a kumarinra vonatkozó elfogadható napi beviteli értéket (TDI):0,1 mg/ttkg/nap-ban határozta meg. A kumarint 2 mg/kg koncentrációban tartalmazó élelmiszerekből egy 60 kg testtömegű átlagos fogyasztónak összesen 3 kg-ot kell ennie ahhoz, hogy a napi bevitel az egészségügyi határértéket (TDI) elérje.

A túl sok kumarin károsíthatja az egészséget?

Gyógyszerészet terén folytatott kutatások bebizonyították, hogy a nagy dózisban adott adagok bizonyos érzékeny csoportoknál májkárosodást okozhatnak. Ilyenkor a máj több enzimet juttat a véráramba, emellett gyulladásba jön, és sárgaság alakulhat ki. Emberkísérletekben, néhány héten át nagy mennyiségen adott kumarin májgyulladást okozott, azonban az anyag megvonása után a máj helyreállt és normálisan működött tovább.

A tudósok a szervezet által maximálisan tolerálható kumarin mennyiségét 0,1 mg-ban 

határozták meg testsúlykilogrammonként, azaz egy 60 kilós ember 6 mg kumarint fogyaszthat még naponta „büntetlenül”. Egy gramm Ceyloni fahéj kumarin tartalma maximum 0,015 mg. Ne feledjük azonban, hogy egy elég intenzív fűszerről van szó, ráadásul igen kevesen fogyasztják naponta, hacsak nem gyógyászati célból. A Cassia fahéj kumarin-tartalma enélé valamivel magasabb, de így is legalább 10-20 gramm fahéjat kellene elfogyasztani ahhoz, hogy a határétréket elérje.

A teljes jóga-légzés

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Teljes jóga-légzésciklus

A teljes légzés jelentősége

Az alapvető pránájáma-gyakorlat, melyen az összes további technika alapszik, a teljes jóga-légzésciklus. A kizárólagos mellkasi vagy hasi légzéssel ellentétben, a teljes jóga-légzés a törzs minden területét átlélegzi. Ez képessé tesz bennünket arra, hogy mélyen lélegezzünk, maximális mennyiségű szándioxidot és toxint lélegezzünk ki, maximális mennyiségű oxigént lélegezzünk be és egyenletesen eloszlassuk a pránát az egész testünkben. Abban is segít, hogy megszabaduljunk az olyan blokkoktól, amelyek máskülönben korlátoznák a vitalitásunkat. A teljes jóga-légzésciklus alatt a légzéshullámokat fogjuk alkalmazni, melyek, mint egy rezonáló frekvencia, föl-le pulzálnak a gerinc és a törzs mentén. Ideális esetben a légzés a testünk minden egyes sejtjét vibráló vitalitással járja át.

Még egyszer hangsúlyozni kell, hogy a jóga-légzés más, mint a kizárólagos hasi légzés. A kizárólagos hasi légzés meggyengíti a hasizmokat, amik a gerinc fontos stabilizáló izmai. A hasi szerveket is renyhévé teszi, a hasunk kitüremkedik, a mellkasunk pedig merevvé válik, és ami a legrosszabb, hogy az elménk is tamaszikus lesz tőle. Természetesen ez a legkisebb ellenállás útja, mivel a hasfal kevésbé áll ellen a kiterjedésnek, mint a mellkas. De ha kizárjuk a mellkast a légzés pulzálásából, az számos hátránnyal jér. Meggyengül a szív, a tüdő, a hasi szervek, a felső hti és nayki csigolyák mozgása is beszűkül, így a nyak-, váll-, és csuklóproblémák gyakoribbak lesznek.

A kizárólagos hasi légzést sok pozitív figyelem kíséri. Ennek az volt az oka, hogy a kizárólagos mellkasi légzés ellenszerének kiáltották ki. Természetesen a kizárólagos mellkasi légzés is nagyon káros, mivel radzsaszikussá teszi az elmét. A mellkasi légzést gyakran azzal a szándékkal végezzük, hogy ne érezzük vagy érjük el a bennünk felgyülemlett érzelmeket, melyeket a hasüregben tárolunk. Ha nem lélegzünk a hasunkba, akkor nem érezzük ezeket az érzelmeket. A mellkasi légzés aktiváljas a szimpatikus idegrendszert, és „felhúzott” állapotba kerülünk tőle, mintha kávét ittunk volna."

Pozitív testkép???

Néha felkapom a fejemet egy-egy cikkre, amit a Facebokon megoszt valaki. Az igazság az, hogy a Facebook már annyira tömegjelenség lett, hogy próbálok egyre kevesebb időt tölteni a hírcsatornám nézegetésével. Én magam is főleg az Instagramon posztolok, itt a blogban is jobb oldalt látható az Instagram ablakom. Illetve igyekszem továbbra is időt szakítani a blogomra, bár ez néha nem olyan könnyű, így becsúszok pár nappal, van, hogy egy héttel is. Ez is a múlt szerdai blogbejegyzés éppen. 

Szóval a szemem a következő cikken akadt meg: "12 Rockstar Yogis Who Are Leading the Body-positive Movement". Olvassátok végig a szöveget, nézzétek meg a tizenkét képet. Szerintem itt a nagy liberalizmus és tolerancia jegyében össze lett mosva két dolog, amit nem kellene. Az egyik azok, akik valamilyen betegség, baleset, testi fogyaték miatt kerültek hátrányos helyzetbe, veszítették el a végtagjukat, a testük valamely funkcióját vagy épségét-szépségét. A másik viszont a kövérek klubja, és a tizenkettőből bizony hatnak kábé semmi más baja nincs azon kívül, hogy szeret túl sokat zabálni és keveset mozogni. Mert ugye, a pránájámától nem lesz valaki ekkora :-). 

Örülök neki, hogy rendszeresen jógáznak ők is, de mint látjuk, a jóga nem képes napi 3-4000 kalóriát elégetni, illetve arról se feledkezzünk meg, hogy a jóga-írások szerint a tilalmak közül a mitáhára (vagyis a mértékletes evés) előírása a legfontosabb. Márpedig aki nem zabál, hanem azt eszi és annyit, amennyire a testének szüksége van, az nem így néz ki. 

Örvendetes dolog, ha az ember el tudja fogadni magát olyannak, amilyen, mert az önutálat nem fog elvezetni a megoldáshoz. De a jóga a változásról, fejlődésről, tökéletesedésről szól.Ttehát miután elfogadtuk, hogy a karmánk és a függőségeink oda juttattak bennünket, ahol éppen vagyunk (például egy 100 kilós testbe), akkor fontolóra kell venni, hogy mit tudunk ezen változtatni. Nem arra utalok itt, hogy miden jóginak ki kell, hogy látszódjon a bordája (bár a legtöbb indiai jógira ez jellemző, mivel kb kéthetente egyszer esznek), és 10% alatt kell, hogy legyen a testzsírja. A jóga nem fitnesz, és a médiában sulykolt "egészséges testkép" valóban néha eltúlzott dolog, és annak hajszolása nem feltétlenül a harmónia felé fogja vinni az embert. 

De. És ezt már tucatszor elmondtam, hogy bár a kövérség önmagában nem betegség, hanem a helytelen életmód és étkezési szokások, függőségek és pszichológiai problémák következménye, mégis, messze nem csak esztétikai, hanem elsősorban egészségügyi kérdés. Remek dolog, ha egy 100 kilós nő tud kézenállni, de kérdés, hogy ez milyen hatással lesz a gerincére és a vállára. Emellett ne feledjük el azt, hogy a legtöbb elhízott ember metabolikus szindrómában és kezdődő cukorbetegségben is szenved, vagyis a túlsúly számtalan krónikus betegség és a vezető halálokok kialakulásának előszobája. A szív, a vese, a máj, a gyomor, a belek, az ízületek és számtalan szervrendszerünk kénytelen viselni a nyakló nélküli zabálásból fakadó terhet. 

Az orvosok ritkán beszélnek erről, pedig sokan tudják, hogy mindez mivel jár. Inkább csak felírják a gyógyszert és hazaküldik a beteget. Vagy esetleg megműtik, mikor mindez megelőzhető volna. Le merem szögezni, hogy a képeken látható hat, erőteljesen túlsúlyos jógini nem a zöldségek és gyümölcsök végtelen zabálásától hízott ekkorára. A finomított liszt, cukor, zsíros tejtemékek és az ezekből készíthető összes étel valószínűleg gyakrabban kerül a tányérjukra, mint az egészséges, esszenciális tápanyagok. Ez pedig csupán választás kérdése, mint ahogyan a mennyiség is.

A másik hat, valóban betegséget vagy balesetet túlélt jógi érdekes módon egyáltalán nem kövér. Ők már megtanulták az élet értékét, és van annyi akaraterejük, hogy azért egyenek, hogy életben maradjanak, ne pedig azért éljenek, hogy betolhassanak még egy krémest vagy pizzát.

Hatalmas félrevezetés tehát, ha a gyenge akaraterőnket, esetleg a különböző pszichológiai komplexusainkat a "pozitív testkép" mozgalommal próbáljuk mentegetni. Nekem mindegy, hogy ki hány kiló. Aki le akar fogyni, annak segítek, mert mindenki le tud, ha akar. De azt azért mindannyian tudjuk, hogy például egy gerinccsavaró póznál vagy egy alvó teknősnél messze nem mindegy, hány kiló háj reng az ember dereka körül, a kartámaszokról nem is beszélve. Tehát ne csináljunk úgy, mintha ez nem számítana, akárcsak a hatékony ászana-gyakorlásban, de legfőképpen az egészségi állaptunkban. 

A korábban már emlegetett "Apatest" divathoz hasonló ez a dolog, amikor a lustaságunkat, evésfüggőségünket és akaratgyengeségünket megideologizáljuk, hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket. Ezzel legfőképpen az a baj, hogy a jógaoktató ilyenkor mások alá is adja a lovat, hogy nem számít, hány kiló vagy, mert mindenkit úgy szeretünk, ahogy van. Holott a jógaoktatónak a mértékletességet és az egészséges életmódot kellene propagálnia, és a saját életével is példát kell mutatnia ebben ahhoz, hogy másokét is meg tudja változtatni. Nem beszélve arról, hogy ez mennyire negatív diszkrimináció azokkal szemben, akik valóban betegek, vagy azok voltak, és megvívták a saját küzdelmüket az életért, az egészségért.

A pránájáma légzésmintái

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Háromrészes fel-fel hullám ülve

Most áthelyezzük a háromrészes kétszeres felfelé-hullámot a függőleges síkba. Üljünk kedvenc meditációs ászanánkba. Az előző hullámhoz hasonlóan, aktiváljuk a belégzési uddíjána bandhát, hogy először az alhasba menjen a levegő, majd a törzs közepébe, és végül a mellkasba. A kilégzésnél a gravitációval ellentétesen dolgozunk, és felfelé visszük az apána vájut. Ez azt jelenti, hogy először az alhasból lélegzünk ki. Érezzük meg, hogy mennyire kell ehhez megfeszíteni az uddíjána bandhát. Utána lélegezzünk ki a törzs közepéből, majd a mellkasból. Eleinte irányítsuk a tudatosságot arra, hogy ne erőltessük túl a rekeszizmot. A rekeszizomnak többet kell dolgoznia ebben a módszerben, mivel a gravitáció ellenében végezzük a kilégzést.

A háromrészes fel-fel hullám nagyon jól energizál és megtanít a légzés szétosztására. Végezzünk el egy kísérletet. Finoman vigyük a figyelmünket a bhrúmadhjára (a harmadik szemre). Amikor felfelé lélegzünk ki ennek a hullámnak a segítségével, észre fogjuk venni, hogy a prána természetesen a harmadik szem felé áramlik. Míg az előző háromrészes fel-le hullám aláveti magát az apána vájunak, a háromrészes fel-fel hullám az apána gatit használja, vagyis a belső felfelé irányuló mozgást, ami az általában lefelé áramló kilégzésen belül található. Ez fontos ahhoz, hogy elérjünk és fenntartsunk bizonyos állapotokat a pránájáma és a meditáció közben. A prána felfelé áramoltatásával ez a hullám megakadályozza, hogy az elme tamaszikussá váljon a kilégzés végén. A háromrészes fel-fel hullám minden olyan lassú légzéssel járó pránájáma természetes légzéshulláma, mint a nádí sódhana, a szúrja és csandra bhédana és a sítalí.

Hatrészes fel-le hullám ülve

Ez a hullám a csakra-légzés és -tisztítás alapja, mert mindegyik hullám teteje a hat csakra egyikéhez kapcsolódik. Mivel a hatodik csakra a fejünkben van, be kell építeni egy biztonsági óvintézkedést, hogy a koponyaűri nyomás ne emelkedjék meg. Ennek érdekében nem lélegzünk végig az egész törzsön, hanem csak a szusumnán, ami egy nagyon vékony energiavezeték a gerinc mentén. Ez nehezebbnek hangzik, mint amilyen. Mivel a prána oda megy, ahová a vritti (gondolat) megy, csupán folyamatosan kell koncentrálnunk a szusumnára, hogy ezt elérjük.

Hatrészes fel-fel hullám ülve

Ez a Kundaliní felemelésének természetes hulláma. Belégzés és kilégzés közben is a csakrákra koncentrálunk, de ahelyett, hogy engednénk az apánát leereszkedni, kilégzésnél felemeljük, miközben felfelé sorrendben koncentrálunk a csakrákra, ahogy azt a belégzésnél is természetesen tesszük.

A hatrészes meditációs hullámok természetesen bontakoznak ki a háromrészes hullámokból, mint ahogyan a meditáció is természetesen fejlődik ki a pránájámából, a pránájáma pedig az ászanából. Ezek az összetett hullámok számos kiegészítő aspektussal rendelkeznek, mint a mantra, csakra, bandha és múdrá, melyek túlmutatnak e könyv témáján. Remélhetőleg egy későbbi publikációban sor kerül az ismertetésükre."