"Amikor ezt sikerült megszilárdítani, akkor a bal kezünket a hasunkról helyezzük át a mellkasunk felső részére, a szív és a gége közé. Most a belégzés első harmadát szívjuk az alhasba, ahol korábban a bal kezünk volt, majd a belégzés második harmadát szívjuk be a törsz középső részébe. Amikor ezzel is készen vagyunk, a belégzés harmadik részét irányítsuk a törzs felső harmadába. Ellenőrizzük, hogy a légzésünk ténylegesen eléri-e a tüdő legmagasabb részeit, amit sokan elhanyagolnak, de mindezt erőfeszítés nélekül tegyük. Sohase töltsük meg annyira a tüdőnket, hogy azt érezzük, mindjárt felrobban. Ez az érzés arra figyelmeztet, hogy a hörgőcskék közötti elválasztó falakra hatalmas nyomás nehezedik. Ha figyelmen kívül hagyjuk ezt a jelzést, annak az lehet a végeredménye, hogy néhány hörgőcske megszakad, ami hosszú távon tüdőtáguláshoz vezethet.
Kilégzésnél
először ürítsük ki azt a részt, ahová a legvégén szívtuk be
a levegőt, vagyis a törsz felső harmadából. Ennek érdekében
fókuszálunk arra, hogy a bal kezünk süllyed. Amikor az első
harmadból kiürítettük a levegőt, fújjuk ki a levegőt a tüdő
középső harmadából, miközben a jobb kezünket engedjük
lesüllyedni. Végül a kilégzés harmadik részét fújjuk ki a
hasunkból. Addig folytassuk ezt a mintát, amíg nem érezzük, hogy
egy hullám megy végig a szeméremcsonttól a gégefőig
belégzésnél, és fentről lefelé kilégzésnél. Némi
gyakorlással egy olyan rezonanciát tudunk létrehozni, melynél
minden egyes légzésciklus a következőhöz kapcsolódik, így
erősítve annak erejét és amplitúdóját. Tudatosítsuk a
változásokat, amiket ez okoz a gerincünkben. Azt fogjuk érezni,
hogy egy hullámszerű mozdulat végigmozgatja a gerinccsigolyákat.
Nagyon jó terápiás hatással van, ha engedjük ezt a hullámot
hanyatt fekvésben végigvándorolni a gerincünk mentén hanyatt
fekvésben."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése