"Kétlépéses légzéshullám föl-le hanyatt fekvésben
Helyezzük
a jobb kezünket a bordakosár közepére és a következő belégzést
kizárólagosan ide végezzük, úgy, hogy csak a mellkas emelkedjen
és a bordakosár maradjon teljesen mozdulatlan. Miközben aktiváljuk
a bordakosarat és bekapcsoljuk a légzésciklusba, legyünk biztosak
benne, hogy a légzés csak a legfelső bordáig emelkedik és nem
följebb. Az ősi jóga-szövegek óva intenek attól, hogy a
pránát
engedjük felemelkedni a fejünkbe. Természetesen nem tudjuk valóban
beengedni a levegőt a fejünkbe, de ha túl magasra lélegzünk,
akkor növekszik a koponyaűri nyomás, mivel túl sok vér áramlik
a fejbe. Ebben az esetben megszédülhetünk, de ami még fontosabb,
a koponyaűri nyomás váltakozása nem tesz jót a fejben található
ereknek sem. Tartsuk a levegőt és a nyomást lent a mellkasunkban,
és ne engedjük felemelkedni. Később, a kumbhaka
során a dzsálándhára
bandha
segítségével fogjuk ezt megakadályozni, de ha már ezen a ponton
is nehéznek találjuk a mellkas elkülönítését a fejtől
belégzés közben, akkor ne lélegezzünk olyan magasra a
tüdőcsúcsba.
A
belégzés végeztével ellenőrizzük, hogy ugyanolyan tudatosan
fújjuk ki a levegőt ebből a részből, mint ahogyan beszívtuk, és
fújjuk ki az összes levegőt, amit csak tudunk. Ahhoz hasonlóan,
hogy vannak kizárólagosan mellkasból lélegző emberek,
kizárólagos hasi légzést végzők is léteznek, és bár erről
kevesebb szó esik a médiában, de ez is ugyanolyan akadály lehet,
mint a mellkasi légzés. Merevvé teszi a mellkast és élettelenné
a szívet és a tüdőt. Ezen kívül növeli és gyengíti a hasi
szerveket és az érzelmeink szolgájává és függővé tesz
bennünket, mivel azok otthona a hasüreg. Ha képtelenek vagyunk
teljes mértékben használni a mellkast a légzésciklusban, azzal
súlyosan korlátozzuk a vitalitásunkat.
Azoknak,
akik nem szoktak hozzá a mellkas integrálásához a légzésciklusba,
érdemes eltölteniük méni időt azzal, hogy a mellkas különböző
részeibe lélegeznek, mint például a hátuk, ami földhöz ér, az
oldalaink, a mellkas elülső része és a kulcscsonti rész. Addig
folytassuk a légzést, amíg nem érezzük, hogy a bordakosár
minden egyes köbcentiméterét fel tudjuk tölteni levegővel, és
ugyanolyan tudatosan ki is tudjuk üríteni, mint ahogyan
feltöltöttük."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése