"Az általános légzésciklusban a belégzés aktív, a kilégzés pedig passzív. A kapálabhátiban viszont fordított a sorrend. Itt a kilégzést tesszük aktívvá úgy, hogy erőteljesen behúzzuk a hasfalat a gerinc irányába. Ezt a hasizmok hirtelen és erőteljes megfeszítésével érjük el, amivel kiszorítjuk a levegőt a tüdőből. Fontos, hogy a vállaink és a fejünk szilárd helyzetben maradjanak. A vállaknak nem szabad föl-le ugrálniuk, és a fej se mozogjon jobbra-balra vagy előre-hátra. A hasfal minden egyes behúzására figyeljünk oda, és mindegyik legyen olyan erőteljes, amennyire lehetséges. ebből a célból eleinte kerüljük a begyorsulást. Ha begyorsulunk, akkor a légzések felszínessé válnak, aminek nem sok hatása van. Fontos, hogy lassan és módszeresen végezzünk a gyakorlatot.
Miután
kifújtuk a levegőt, végezzünk egy teljes belégzést passzívan.
Amikor ellazítjuk a hasizmokat, a tüdőben keletkező vákuum
automatikusan beszívja a levegőt. A légzéstérfogatot az a tény
is növeli, hogy a mellkas megemelve, a belégzési pozíciójában
marad. Ennek következtében a passzív belégzés háromszor-négyszer
hosszabb lesz, mint az aktív kilégzés. Ez az arány maghatározó
a kapálabháti
esetében. Míg a normális légzés esetén a kilégzés hossza
majdnem duplája a belégzésnek, a kapálabháti
esetében a belégzés akárr négyszer hosszabb a kilégzésnél.
A
kezdők által leggyakrabban elkövetett hiba az, hogy a belégzést
is aktívan hajtják végre, és így az túl gyors lesz. Azon kívül,
hogy a mellkast kiemelve tartjuk, teljesen el kell lazulni minden
egyes erőteljes hasbehúzás után."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése