A kapálabháti hatásai

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A kapálabháti növeli a vér oxigén-szintjét és csökkenti a széndioxid-szintet, így lúgosítva a vért. Ezen kívül jó hatással van túlsúly, savasság, puffadás, székrekedés, cukorbetegség, vércukor-problémák és depresszió esetén is. Swami ramdev szerint Ha napi 30 percen keresztül (2x15) gyakoroljuk a kapálabhátit, az jó hatással van rák esetén is. A véredényekben képződő lerakódások eltávolítására és megelőzésére is hasznosnak tartja, valamint krónikus prosztata-problémák esetén, melyre még jobbnak tartja, mint az összes ászanát együtt véve. Ebből a célból olyan intenzíven kell gyakorolni, hogy az összes zsövet rezegjen. Mivel az agy a légzéssel együtt pulzál, a kapálabháti hatására nagyon magas frekvencián fog vibrálni, ami tisztítólag hat az agyszövetre. 

Ha nagyon hosszú időtartamokon keresztül gyakoroljuk, akkor a kapálabháti a kévala kumbhakához is elvezethet. Swami Kuvalayananda elmagyarázta, hogy a vér megnövekedett oxigénszintje kapálabháti közben csökkenti az agy légzésközpontjának stimulációját. A légzőközpont így nem ad parancsot a következő belégzésre, ami lehetővé teszi, hogy a jógi kumbhakában maradjon. Emellett, ha megfelelően, lent a hasban végezzük a kapálabhátit, akkor javítja a múla bandhát, ami nagyon fontos a pránájáma gyakorlója számára. A kapálabháti nagy kincs, ezért minden jóginak gyakorolnia kell.

Mikor gyakoroljuk a kapálabhátit?

Mint a legtöbb pránájáma technika és krija esetében, étkezés után legalább négy órát kell várni a kapálabháti gyakorlása előtt, ami miatt a kora reggeli időszak a legjobb. Ne gyakoroljuk késő éjszaka, mert feltölt energiával, és nem tudunk utána aludni. Általában az összes pránájáma technika előtt ajánlott gyakorolni, mivel ideálisan felkészít a többi pránájámára. A kapálabhátít el kell sajátítani, mielőtt a bhásztrikával megpróbálkozunk. A kapálabhátí megtisztítja a tüdőt, eltávolítva belőle a nyálkát. A hörgőcskéket is megnyitja a gyors légzés közben, és feltölti a testünket pránával és oxigénnel. Emellett, felébreszti az elmét és felfrissíti a testet. Ezekből az okokból kifolyólag mindig az ászana- és pránájáma-gyakorlás közé kell illeszteni, különösen, ha kifáradunk az ászanától. A pránájámát nem lehet fáradtan gyakorolni, vagy amikor az elme tamaszikus (tompa) vagy radzsaszikus (izgatott)."