Dzsálándhára
bandha
A
dzsálándhára bandha végrehajtásához az állunkat a
szegycsonthoz kell nyomni. Ha a nyakizmok és a csuklyásizom túl
kötöttek, akkor ez nem fog sikerülni. Ilyenkor a gyertya- és
ekepóz gyakorlásával tudjuk mobilizálni a nyaki szakaszt, hogy az
állunk a szegycsonthoz érjen. A dzsálándhára bandha
részleges kifejeződését légézés közben is végre tudjuk
hajtani, ha a torkunk tövében, illetve a két kulcscsont közötti
területen befelé húzzuk az izmokat. Ha légzésszünettel végezzük
a bandhát, akkor teljesebben tudjuk aktiválni. Ilyenkor
nyomjuk az állunkat a mellkashoz, zárjuk el a légrést, és
nyeljünk egyet. A nyelés után tartsuk befeszítve a torok izmait,
és próbáljunk elvégezni egy színlelt ki- illetve belégzést.
Ilyenkor nem történik konkrét légzés, csak azt ellenőrizzük,
hogy a torokzár mennyire helyesen van aktiválva.
A
dzsálándhára bandha segítségével nyomást gyakorolunk a
torok szerveire, vagyis a gégére, hangszálakra, a mandulákra, a
pajzsmirigyre és a mellékpajzsmirigyre. A nyelv és a nyálcsatornák
is masszázsban részesülnek, ami által megelőzhetők az érintett
szervek betegségei, és a felső légúti fertőzések is. A
dzsálándáhra bandha energetikai hatása is nagyon fontos,
mivel légzésvisszatartás esetén megakadályozza, hogy a prána
felszökjön a fejbe, és különböző panaszokat okozzon, pl. fej-,
fülfájás, szembetegségek stb.
A
bandhák végrehajtása
A
múla és uddíjána bandhát a gyakorlás kezdetétől
a végéig aktívan tarthatjuk, ha belégzéskor nem megy, akkor
minden egyes kilégzéskor behúzhatjuk őket. Mivel ilyenkor a
levegő kiáramlik a tödőből, a rekeszizom meg tud emelkedni, és
a hasűri szervek felfelé tudnak mozdulni. A dzsálándhára
bandhát azoknál a pózoknál alkalmazzuk, amikor az állat a
szegycsonthoz nyomjuk, illetve a báhja kumbhaka során. Ennek
leírását a következő fejezetben olvashatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése