Úrdhva-kukkutászana
(kiemelt kakaspóz)
Dristi:
Nászágrai (orrhegyre)
Az
úrdhva-kukkutászana a kartámasz-sorozat első eleme,
amelyben a lótuszpóz ugyanúgy megjelenik, mint az első vagy a
második sorozat közepén. Az első sorozatban a kukkutászana
szintén kartámaszos póz, annyi különbséggel, hogy ott a karokat
a térdhajlatok között dugjuk át, és úgy emeljük ki magunkat,
míg az úrdhva-kukkutászanánál a térdek a felkarnak
támaszkodnak, és a karok a lábak előtt támaszkodnak a talajon. A
lábak és a súlypont ezáltal magasabban vannak, illetve a póz is
nehezebb, mivel a bakászanához hasonlóan a karoknak vagy a
hónaljnak támasztjuk a lábakat, és a vállakat előbbre kell
vinni a tenyereknél. Ideális esetben nyújtott könyökkel tudjuk
kivitelezni a póz mindhárom változatát (úrdhva-kukkutászana
A, B, C). A három változat esetében a végpozíció azonos,
viszont a póz felvétele másképpen történik.
Úrdhva-kukkutászana
A
Vinyásza
számolás
Szapta:
Belégzésre a lefelé néző kutyában helyezzük a fejtetőt a
talajra a kezek előtt, úgy hogy a két tenyér és a fejtető
háromszöget alkossanak, és emeljük ki a lábat és a törzset
fejenállásba. Ez a fejenállás lesz a kartámaszos pózok kiinduló
helyzete. A fejenállás-pozíció megegyezik a második sorozat
végén megjelenő mukta-haszta sírsászana A változattal. A
tenyerek vállszélességben vannak, a könyökök a tenyértő
fölött, az alkarok függőlegesek, a felkarok vízszintesek és
párhuzamosak. Amennyiben a törzserőnk lehetővé teszi, lefelé
néző kutyából egyenes és zárt lábakkal emeljük ki magunkat a
kézenállásban. Ha ez még nem megy, akkor zsugor-fejenálláson
keresztül, behajlított térddel is kiemelhetjük magunkat. A nyaki
porckorongok védelme érdekében ne ugorjunk bele a fejenállásba,
mert ennél a póznál a testsúly több, mint hetven százaléka a
fejtetőre nehezedik, és ha hirtelen beleugrunk, akkor ennek a
terhelésnek a többszöröse fogja hirtelen a nyaki porckorongokat
érni. A fejenállásban irányítsuk a tekintetet az orrhegyre.
Astau:
Kilégzésre fejenállásban hajtogassuk be a lábainkat
lótusz-pozícióba, először a jobb lábat, majd rá a balt. Ehhez
megfelelő csípőmobilitás szükséges, hiszen ha nem tudjuk
elegendő mértékben kifordítani a combcsontot, akkor nem fogjuk
tudni a bokánkat az átellenes combra helyezni. Ha sikerült
ráhelyezni a lábfejet, akkor a combhajlító és combközelítő
izmok segítségével, illetve a boka mozgatásával be tudjuk
juttatni a bokát a csípőhajlatba. A lótuszpozíció felvétele
itt abból a szempontból könnyebb, mint ülő helyzetben, hogy a
comb a törzzsel 180 fokos szöget zár be, és nem 90 fokot.
Nava:
Belégzésre lassan eresszük le a lótuszban lévő lábainkat a
hónaljba, majd emeljük ki a fejünket, és nézzünk előre
(illetve az orrhegyre). Fontos, hogy a kiemelésnél a vállakat
előrefelé kell mozdítani, mert a medence leeresztése miatt a
súlypont hátrébb kerül. Ha ezt az ingamozgást (a csípő lefelé
és hátrafelé mozog, a vállak pedig egyidejűleg felfelé és
előre) sikerül megfelelő kontrollal végrehajtani, akkor nem
fogunk hátracsüccsenni a póz felvétele közben, hanem a levegőben
maradunk. A csípő mobilitása és a csípőhajlító izmok ereje
függvényében igyekezzünk a térdeket vagy teljesen a hónaljba,
vagy ahhoz minél közelebb, a felkarhoz nyomni. Húzzuk be a
bandhákat, és
teljesen egyenesítsük kia könyökünket. Maradjunk a pózban öt
mély légzésig.
Dasa:
Belégzésre helyezzük a fejünket ismét a földre, majd emeljük
ki a lótuszban lévő lábainkat fejenállásba, és egyenesítsük
ki őket. Ez általában könnyebben megy, mint a kiemelés.
Ékádasa:
Kilégzésre emeljük ki a fejünket a fejenállásban, és
ereszkedjünk hátra csaturanga-dandászanába.
Dvádasa:
Belégzésre felfelé néző kutya.
Trajódasa:
Kilégzésre lefelé néző kutya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése