Mostanában divatba jött a mozgásminta elemzése, számtalan személyi edző tanítja, hogyan kell helyesen guggolni. De mi a helyes? Ryan DeBell következő cikkéből kiderül, hogy mindenki esetében más a helyes, és nem várhatjuk el, hogy mindenki pontosan ugyanúgy hajtson végre egy guggoló gyakorlatot, mindjárt ki is derül, hogy miért. Az alábbi anatómiai információknak a jógában is nagy jelentősége van, például nem várhatja el mindenki, hogy ha eleget nyújt, akkor feltétlenül a nyakába fogja tudni rakni mindkét lábát.
"Ez a cikk segít megérteni, hogy miért a sportoló kényelmi szempontjai alapján kell meghatározni a lábak távolságát guggolásnál, miért fog némelyik ember lába kifelé fordulni (nem mindenkié), attól függetlenül, hogy mennyit mobilizálja a csípőjét, hogy miért nagyon nehéz egyes embereknek mélyre guggolni, és miért megy egyeseknek simán az egylábas guggolás, míg másoknak esélye sincs rá.
A csípőízület alapvetően egy vápából (félgömb alakú mélyedés) és egy fejből (a combnyak végén található gumó) áll. A csípőízület körül számos izom, az ízületi tok és kötőszöveti elemek találhatók. Sok más anatómiai tényezőt kell figyelembe vennünk a guggolásnál, de koncentráljunk a csípőre.
Ha valakinek nehezére esik a guggolás, vagy kifelé fordul a lábfeje, vagy szélesen szereti tartani, mindenki szereti rámondani, hogy mobilizálni kell a csípőjét, mert túl kötött. Ha viszont nem vesszük figyelembe a csípő anatómiai módosulatait, akkor tévedhetünk.
Nézzük meg az első képet! Itt van két combcsont, az egyik inkább felfelé áll, a másik pedig lefelé. Gondolod, hogy ugyanúgy fognak guggolni, ha ennyire eltér a csontszerkezetük?
Ha ez még nem győzött meg, nézzük a második képet! Egyértelmű, hogy az egyik esetben a combnyak sokkal hosszabb, mint a másikban. Ezáltal a két ember esetében a guggolás teljesen máshogyan fog bekövetkezni. Bármennyire is nyújtjuk a lágy szöveteket, ezt a különbséget nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Most pedig nézzük meg a harmadik képet! Láthatjuk, hogy a combcsont és a combnyak szöge mennyire eltér. Mi következik ebből? Az egyik embert a csontok összeütközése gátolni fogja a szűk guggolásnál, míg a másik gond nélkül le tud guggolni mélyre.
Vagy pedig egyikőjük tud szélesen guggolni, míg a másiknak fájni fog a széles guggolás. Nem egyértelmű-e ez a combnyak formája közötti különbségből? Szóval lehet, hogy nem a kötött piriformis akadályozza meg a guggolást.
A dolog akkor válik még érdekesebbé, amikor elkezdjük vizsgálni a vápa helyzetét. Nézzük meg a negyedik képet! A bal oldali medencénél belelátunk a vápába, és ez az ember simán tud guggolni szűk lábtartással, míg a jobb oldali medence tulajdonosa képtelen lesz rá.
Most nézzük meg az ötödik képet! megint látjuk, mennyire eltér a csípővápa szöge a két esetben. Lehetetlen, hogy a két ember egyformán guggoljon, mert a csontok anatómiai képlete ezt nem teszi lehetővé.
A hatodik képen oldalról látjuk a csípőízületet. Az egyik esetben a vápa kifelé áll, míg a másik esetben előre és lefelé. Arra következtethetünk, hogy az egyiknek jobban fog menni az egylábas guggolás, mint a másiknak."
Szóval akkor hogyan állapítsuk meg, hogy milyen guggolótávolság a legmegfelelőbb a kliens számára, ha nem rendelkezünk a megfelelő orvosi felszereltséggel? A szerző ajánl egy tesztet, ami az eredeti cikkben megtekinthető, de a lényeg az, hogy kísérletezni kell a talpak távolságával és a lábfejek szögével. Meg kel nézni, hogy melyik lábpozícióval a legstabilabb a guggolás, hogyan tud a legmélyebbre menni a sportoló, illetve hol terhelhető a legjobban. Egy dologra viszont mindenképpen érdemes odafigyelni, hogy se az egylábas, se a kétlábas guggolásnál ne menjenek befelé a térdek.
Ez persze nem helyettesíti a mobilitás-fejlesztést, mert a csontok formájából adódó anatómiai különbségeken túl még mindig kevés sportoló használja ki a mobilitása maximális határait. A csípő körül sok izom és olyan lágyszövet található, melyek nyújtásával a csípő mozgástartománya megnövelhető. Viszont bizonyos irányokban elérhetjük azt a pontot, akár egy egyszerű guggolásnál is, amikor a combcsont vagy a combnyak nekiütődik a medencének, és akkor egyszerűen nem tud tovább mozdulni abba az irányba. Ahogy fent említettem, a jógapózok esetében is fontos a combnyak formája és a vápa szöge, mert például egyes emberek viszonylag könnyen a tarkójuk mögé tudják tenni a lábukat, míg mások számára esélytelen a mozdulat, még hajlott háttal is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése