De mi a siker? Ezt elsődlegesen az határozza meg, hogy mi az, amitől boldognak érzed magadat. Ha a fenti bekezdésben foglaltak jelentik számodra a boldogságot, legalábbis azt hiszed, akkor nyilván ezekre fogsz hajtani. Én azonban sok "sikeres" és ismert, sok pénzzel rendelkező embert ismerek, és látom, hogy nem boldogok, mert nem elégedettek. Minél több anyagi dologra tesznek szert, annál többre vágynak, annál mohóbbak. És amikor egy-egy anyagi vágyuk beteljesül, abban a pillanatban rájövünk, hogy már nem is vonzó a számunkra. Éppen ezért egy nagy lépést tudunk tenni a boldogság keresésésnek útján, ha átirányítjuk a figyelmünket a tárgyakról a személyekre, a kapcsolatainkra.
A tartalmas, szeretetteljes kapcsolatok és a közös élmények sokkal több boldogságot és szép emléket tudnak adni, mint egyik vagy másik áhított tárgy vagy luxuscikk megszerzése és az arra tett előzetes erőfeszítés. A modern sikertréningekkel és marketing-menedzser-stb. képzésekkel tehát szögesen ellentétes az az elképzelés a sikerről és a boldogságról, amit a Jóga-szútra tár elénk.
A jamák, vagyis tilalmak között találjuk az aparigrahát, ami a birtoklásvágytól való mentességet jelenti. Ha ezt gyakoroljuk, akkor megtanuljuk átalakítani a vágyainkat, és ahelyett, hogy számunkra nem létfontosságú anyagi tárgyak után sóvárognánk, megtanulunk értékesebb, tartalmasabb dolgokra vágyni. Ezt persze nem lehet megjátszani, és nem is cél, hogy mindenről mesterségesen lemondjunk. De ahogy mondtam, az első lépés lehet az, hogy a kapcsolatainkba invesztálunk, hiszen ha szeretünk valakit, akkor vele is törődni kell, időt, energiát, figyelmet kell rá szánni, ha ugyanezt akarjuk visszakapni.
A nijamák között pedig egy még fontosabb erényt találunk, a szantósát, vagyis az elégedettséget. Persze kellenek célok, és azok eléréséért komoly erőfeszítést kell tenni. De ugyanakkor meg kell tanulni elégedettnek lenni az elért közbülső eredményekkel, mert az apró sikerek fognak motiválni a további erőfeszítésre. márpedig minden komoly célt csakis sok apró lépésben, rendszeres erőfeszítéssel érhetünk el.
Ha például üzleti vállalkozásunk van, az nem lehet veszteséges. Jövedelmezőnek kell lennie, de nem leszünk boldogok, ha munkamániássá válunk, és minden más életterületünket alárendeljük vagy feláldozzuk a karrier oltárán.
Tehát én azt látom sok esetben, hogy nem a pénztelenség teszi boldogtalanná az embereket, hanem a magány, a szeretetteljes kapcsolatok hiánya, és az ezzel sokszor összefüggésben kialakuló munkamánia.
A Jóga-szútra persze végső lépésként az önvaló megismerését adja meg a boldogság keresésének útján. Ez azonban megint csak nem jelenti azt, hogy ennek érdekében minden áron mesterségesen le kellene mondani a jólétről, vagy a szeretetteljes kapcsolatokról.
Meg kell tanulnunk azonban mélyebbre menni annál, mintsem hogy a társadalmi pozíciónk vagy elismertségünk felszínes kritériumai alapján határozzuk meg a sikerességünket. Csakis saját magunk előtt kell elszámolnunk, és ha sikerült úgy leélni az életünket, hogy a halál pillanatában nem bánunk meg semmit, és nem érezzük úgy hogy elmulasztottuk a fontos dolgokat, és a jelentéktelenekre fecséreltük az időnket, akkor sikeresek vagyunk. Hogy mit mondtak mások az előtt rólunk, vagy mit fognak mondani a halálunk után, az igazából nem számít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése