A
ráksasza
testvérek és Kárttikéja között hat napig tartott az ütközet.
Az első félelmetes démon, akivel Kárttikéja és a serege
szembeszállt, Krauncha volt (a második sorozatban a krauncsászana
pózban jelenik meg a neve), aki egy nagy hegy formájában állta
útjukat. Kárttikéja egy lándzsacsapással megölte, majd belépett
Mahendrapuríba, Szurapadman fővárosába. Miután elutasította
Kárttikéja békeajánlatát, Szurapadman elküldte a testvérét,
Tárakát, hogy küzdjön meg Kárttikéjával. Táraka az összes
fegyverét bevetette Kárttikéja ellen, de ő könnyen visszaverte
őket és megölte Tárakát a lándzsájával. Utána Szimhamukha
jött, aki misztikus erejét felhasználva létrehozott egy kötelet,
mellyel megkötözte Karttikéja teljes hadseregét és áthúzta a
csatamezőn. Kárttikéja mennyei fegyverei segítségével
kiszabadította hadseregét és nagy csata után legyőzte
Szmhamukhát, bevetve ellene Indra villámát. Szimhamukha Párvatí
nevével az ajkán megadta magát Kárttikéjának, aki pedig azzal
áldotta meg, hogy Kálí szállítójává tette.
Végül
Szurapadman lépett a csatamezőre, a háború ötödik napján.
Néhány óra múlva Szurapadman rájött, hogy nagyon erős az
ellenfele és egyetlen esélye a győzelemre, ha beveti varázserejét.
Egy rendkívüli repülő szekeret materializált, és azzal indított
támadást az égből. Kárttikéja azonban eltalálta lándzsájával,
és saját maga foglalta el a szekeret. Ekkor Szurapadman egy nagy
sas alakját vette fel, melyet Kárttikéja a kardjával akart
levágni. Ekkor Szurapadman egy nagy mangófa alakját öltötte fel,
és az óceánba rejtőzködött.
A
fa hatalmas méretű volt, és a világot fenyegette azzal, hogy
rádől. Kárttikéja azonban egy lándzsacsapással kettétörte.
Szurapadman újra megjelent a törött fatörzsből és megtámadta
Kárttikéját. Súlyos ütközet után Szurapadman elfogadta
vereségét, amikor Kárttikkéja lándzsája eltalálta. Szurapadman
Kárttikéja bocsánatáért és menedékéért esedezett. Kárttikéja
pedig együttérzésében megmutatta a haldokló démonnak a
Visvarúpát (az univerzális formát), és megengedte, hogy sebzett
testéből két állat jöjjön létre – egy páva (majúra)
és egy kakas (kukkuta).
A páva lett a hátasállata, a kakas pedig a zászlójára került.
A
páva és a kakas az egót szimbolizálják. A páva az egó hiúságát
képviseli, míg a kakas az énséget. A történet annak az
allegóriája, hogy amikor az egót legyőzzük, akkor tud
megnyilvánulni az önvaló és a Legfelsőbb valódi formája
(Visvarúpa). Kárttikéját vagy Murugant az együttérző istenként
ismerik, és az egót csak szeretettel lehet feloldani, ahogyan
Szurapadmant is a kegy semmisítette meg.
Fizikai
szinten, mint ahogyan a páva a kígyók ellensége és megöli
azokat, a majúrászana megsemmisíti a méreganyagokat az
emésztőrendszerben, és különösen az emésztőszervi
megbetegedések esetén hasznos. A Kukkutászana is segít a
méreganyagok megsemmisítésében a hasüregre gyakorolt nyomás
által. A kakast általában a felkelő nappal hozzák összefüggésbe,
a kakaspóz pedig a mellékvesét, a saját energiaforrásunkat
aktiválja. Mindkét póz a csuklót és a vállakat is erősíti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése