Uddíjána bandha a négy légzésfázisban

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Az uddíjána bandha ellenjavallatai

Ne gyakoroljuk az uddíjána bandhát teli gyomorral vagy terhesség alatt. A belégzés közbeni uddíjána bandhán kívül a másik három változat különböző mértékben nem javasolt gyomorfekély esetén.

További ellenjavallatok a báhja uddíjána alkalmazásához

A fentieken kívül, az uddíjána extrémebb formáját nem ajánlott menstruáció közben gyakorolni. Ha azonban a menstruáción kívül gyakoroljuk, akkor a báhja uddíjána kifejezetten jó hatással lehet a menstruációs panaszokra, különösen, ha az okuk a méh előreesése. Ne gyakoroljuk a báhja uddíjánát gyenge szív, szívbetegségek vagy magas vérnyomás esetén.

Miért az uddíjána bandha?

Számos utalás létezik az uddíjána bandha rendkívüli hatásaira. A Jóga-rahaszja szerint a szusumnába irányítja a pránát (1.65), megtisztítja a csakrákat és a nádíkat (1.67), és jó hatással van az apánával kapcsolatos betegségek, például a menstruációs panaszok esetén (1.69). A Hatha-ratnávalí szerint az uddíjána bandha a szusumnába irányítja a pránát, és ott a felemelkedését okozza (2.53). A Gheranda-szamhitá az uddjána bandhát oroszlánnak nevezi, mely szembeszáll a halál elefántjával – mivel az oroszlánt az állatok királyának tekintették, úgy vélték, hogy még az elefántot is képes legyőzni. Azt is állítja, hogy az uddíjána bandha képes spontán felszabadulást adni (3.8-9). A Góraksa-sataka odáig megy, hogy kijelenti: az uddíjána bandha segítségével legyőzhető a halál (77).

A belégzés közbeni uddíjána bandha

A teljes jóga-légzésciklus úgy épül fel, hogy a törzset egy víztartó edényhez hasonlóan töltjük fel levegővel, vagyis alulról fölfelé. A jógi először a hasába lélegzik be, majd a mellkasába, végül pedig a tüdőcsúcsokba, a kulcscsonti részbe. Így a jógikus belégzés egy hullámot indít el, ami a szeméremcsontnál kezdődik, majd a szegycsont felső végénél végződik.

Próbáljuk ki a következő kísérletet: lélegezzünk be úgy, hogy közben a hasfalunk teljesen el van lazítva. Úgy fogjuk érezni, hogy a hasunk egyre jobban kitágul, de a belégzés sohasem éri el a mellkast és a kulcscsontokat. Ez a belégzés természetellenes és vitalitást csökkentő módja. Most pedig feszítsük meg a hasfal alsó részét, és lélegezzünk be megint. Észre fogjuk venni, hogy most olyan magasra tudjuk emelni a belégzést, amennyire szeretnénk. Fontos, hogy ne az egész hasfalat feszítsük meg, csak a köldök alatti részét. Mivel a hasizmok a rekeszizommal összefüggésben működnek, a hasfal felső részének megfeszítése megakadályozná a rekeszizom mozgását is. Ez pedig azt okozná, hogy kizárólag mellkasi légzést végeznénk, ami ugyanolyan természetellenes és vitalitást csökkentő, mint a kizárólagos hasi légzés.

Ahhoz, hogy teljes és összefüggő emberi lényekké váljunk, az egész törzsünkkel részt kell vennünk a légzésciklusban. Ehhez aktívan kell tartani a hasfal alsó részét, a haránt hasizom részleges megfeszítése által, aminek a hatására a hasűri szervek a gerinc irányába nyomódnak. Ekkor a rekeszizom szabadon tud ereszkedni lefelé, miközben növeli a hasűri nyomást, valamint összenyomja és masszírozza a hasűri szerveket. Ennek hatására a hasfal köldök feletti része némileg kiemelkedik, de az alatta lévő része nem. A köldök feletti rész enyhe kiemelkedése jelzi, hogy a rekeszizom szabadon tud mozogni föl-le. Erre a jelzésre figyelni kell.

A hasfal felső részének korlátozott kiterjedése azt eredményezi, hogy a belégzés miatt kiterjed a mellkas. A szív egészsége szempontjából nagyon fontos, hogy a mellkas vibráló és pulzáló maradjon. A kizárólagos hasi légzés, melynél a hasfal laza, mereven tartja a mellkast, ami korlátozza a szív prána-ellátását. Miután a mellkas teljesen megtelt, a kontrollált alhas a belégzés maradékát egészen a tüdő felső lebenyeibe irányítja. A felső tüdőlebenyek szellőztetése nagyon fontos, és csak kevesen szívunk be elég levegőt ebbe a részbe. Emellett, ha egészen a tüdőcsúcsokig visszük a belégzést, akkor a levegőhullám eléri a háti gerincszakasz legfelső részét is. A legfelső háti csigolya megfelelő funkciója pedig biztosítani fogja, hogy az ezen a területen kilépő idegek megfelelően ellátják az általuk beidegzett területet, vagyis a karokat, kezeket, csuklókat és a vállakat. Az ezeken a területeken előforduló panaszok gyakran a gyenge és inaktív hasfallal hozhatók összefüggésbe.

Az előző könyveim olvasói észre fogják venni, hogy az uddíjána bandha ezen formája, amit ezen túl belégzési uddíjána bandhának fogok nevezni, használatos az egész uddzsájí légzésciklus alatt az Ashtanga vinyásza jógában. Andre Van Lysebeth, az első nyugati, aki meglátogatta K. Pattabhi Jois-t, megjegyezte, hogy tanára mekkora hangsúlyt fektetett a kontrollált hasfalra a pránájáma közben, és Van Lysebeth könyvében még képek is vannak arról, ahogyan Jois a pránájáma ezen formáját felügyeli egy haladó pránájáma-gyakorlónál.

A jógikus szövegekben általában találkozunk a kontrollált hasfallal, amikor az uddíjána bandháról esik szó. A bandhának ezt a formáját órákig ki lehet tartani."