Szkanda eredete

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Szkandát sokféleképpen ábrázolják: mint szabados lelkű fiatalembert, mint a fiatal lányok ártatlanságának védelmezőjét, mint cölibátusban élő szentet, mint boldog házast, vagy mint kicsapongó nőcsábászt. Nyilvánvaló, hogy az istenségben a szexualitáshoz fűződő összes attitűd megjelent, ami valaha is népszerűvé vált Indiában. Dél-Indiában házas, feleségei Széná és Vallí. Ezt persze úgy is lehet értelmezni, hogy a „széná” szó a hadsereget jelenti, Vallí pedig a félhold alakú lándzsa neve, amely a fegyvere. Ezek sokkal inkább jelképezik harcos természetét, mint bármilyen emberi nő. Orisszában és Bengálban fennmaradt egy érdekes folklór-mese azt illetően, hogy Kárttikéja vagy Szkanda miért agglegény. Egyszer az anyja, Párvatí megkérdezte tőle, hogy milyen lányt szeretne feleségül venni, mire Szkanda azt válaszolta, hogy „Olyan szépségeset, mint te.” Ezek után Párvatí egész életig tartó cölibátussal „áldotta” meg. Bármely nő, aki szent erdejébe belépett, azonnal fává változott.

Kelet-Indiában azonban Kárttikéját a jóképűség és a bátorság megtestesítőjeként tisztelik. Egy másik sajátossága Szkanda ábrázolásának Kelet-Indiában az, hogy nyilasként tartják számon, és nem lándzsahordozóként, mint India többi részében. A kelet-indiaiak emlékezetében úgy látszik, hogy a vadász-isten képe a legerősebb, tekintettel az ott burjánzó sűrű erdőkre. Azonban India minden részén Szkanda legfontosabb jellemvonása a fiatalsága. Az örök fiatalságot képviseli, nem is annyira életkora szempontjából, mint optimista és vidám, pajkos hangulatával. A szobrokon mindig Trisikhinként ábrázolják, azaz három hajtinccsel, ami az örök ifjú – Kumára jellemzője.

Szkanda Kumára-jellege már általánosan elfogadottá vált akkorra, amikor Kálidásza megírta Kumáraszambhavam című költeményét Szkanda születéséről. A történet itt már jelentősen megváltozott, és a Puránák még tovább módosítják. A démonoknak volt egy Táraka nevű vezére, aki tulajdonképpen legyőzhetetlen volt. Csak Siva és Párvatí fia ölheti meg, de a félistenek nem örültek annak a lehetőségnek, hogy egy ilyen fiú szülessen ennyire erőteljes szülőktől, hiszen könnyedén felülkerekedne rajtuk is hatalomban. Mivel akkor Táraka nem jelentett valós veszélyt, csak jóslatok szóltak róla, a félistenek meggyőzték Sivát, hogy soha ne nemzzen gyereket. Siva egyszerűségében meg is ígérte, de a feldühödött Párvatí bosszúból megátkozta az összes félisten feleségét, hogy örökre meddők maradjanak. Ez egy tudatalatti módja lehetett annak, ahogy Kálidásza megmagyarázta a védikus hagyomány hanyatlását.

Siva azonban csak azt fogadta meg, hogy szexuális úton nem lesznek gyerekei. Telnek-múlnak az évezredet, és a hatalmas energia, ami összegyűlik Sivában, amiért megtartja a magját, már az egész univerzumot fenyegetik. A félistenek ekkor megbízzák Agnit, hogy zavarja meg Sivát szeretkezése közben. Siva dühödten elvesztegeti a magját, de a ravasz Agni rájön, hogy az még jól jöhet. Összegyűjti, és Brahmához viszi abban a reményben, hogy az fegyvert tud kovácsolni belőle. Az isteni mag azonban túl forró, és még Agnit, a tűz istenét is megégeti. Beugrik hát a Gangesz folyóba abban a reményben, hogy szent vize lehűti Siva magját, de a folyó fájdalmában kiveti a magot a partra, ahol Szara nádak nőnek. Ezért Szkanda első neve Szarabhú, ami azt jelenti, hogy „aki szara nádasban született”.

Ekkor hat nimfa jön arra, akiket Krittikáknak neveznek (ebből a „Kárttikéja” név), és meglátják az újszülöttet, amint a parton fekszik. Annyira gyönyörű, hogy mindannyian meg akarják szoptatni, a baba pedig ekkor hat formát vesz fel, hogy mindannyian megetethessék. Egy másik változat szerint hat feje lett ugyanebből a célból. Ekkor nagy vita tör ki, hogy kié is a gyermek. Agni azt mondja, hogy az isteneké. Gangá arra hivatkozik, hogy az ő méhében fogant meg a gyermek. A Krittikák arra hivatkoznak, hogy ők találták meg, ezért megtarthatják. Végül azonban Siva felügyelete alákerül a gyermek, mivel az övé volt a mag, Párvatínak pedig még egy gyermeke születik (Ganésa).

Ennek a mesének a rendkívülisége sok mindent felfed. A régi istenek hanyatlása egyértelműen megfigyelhető benne ugyanúgy, mint a helyi kis istenségek küzdelme, hogy kapcsolatba hozzák magukat Szkanda felívelő hírnevével és népszerűségével. Végül Siva nyer, mert egyértelműen ő a leghatalmasabb istenség és a természete és szokásai nagyban hasonlítanak Szkandáéra. A hegyi istenség helyet kapott a hivatalos panteonban, de csak fiúként. Szkanda bekerülése Siva csoportjába sok érdekes következménnyel járt. Például az Agni Purána és a Szkanda Purána számos történetet közöl, melyek erről a visonyról szólnak.