A külső uddíjána bandha

Újabb részlet Gregor Maehel Pránájáma-könyvéből:

"Az uddíjána bandha három formájának hierarchiájában először a belégzési uddíjána bandhát kell megtanulni, mert anélkül nincs teljes jóga-légzés. A következő a kilégzési uddíjána bandha. Ez fejleszti az állóképességet a pránájámában, de mindig emlékezni kell rá. Csak ezután jön a belső (kumbhaka) uddíjána bandha. Csak akkor fogjunk bele, ha már nagyon szilárddá váltunk a pránájámában.

Külső (kumbhaka) uddíjána /báhja uddíjána

A jóga-irodalom két nagyon eltérő gyakorlatot ír le majdnem ugyanazzal a névvel. Az egyik az uddíjána, a másik pedig az uddíjána bandha. Mindkettő célja az apána váju felemelése. Bár a nevük hasonló, az alkalmazásuk nagyon eltér. Az uddíjána bandha egy izomösszehúzás, ami befelé és felfelé nyomja a hasűri szerveket. Csak akkor van hatása, ha levegő van a tüdőben, és így a hasi szervek valaminek neki tudnak nyomódni. Éppen ezért csak a belégzés, belső kumbhaka és a kilégzés közben használják.

Amikor a tüdő üres, a bandha helyett a vákuum szívja be a hasi szerveket a mellkasi üregbe. Ez is felemeli az apána vájut, de ennek teljesen más a fiziológiai mechanizmusa. Az uddíjána a teljes kilégzés után lép működésbe. A külső kumbhaka közben a légzés megáll, a torkot elzárjuk, és egy hamis kilégzést hajtunk végre, ami alatt a rekeszizom megemelkedik. A hasizmok teljesen ellazulnak, a hasűri szerveket pedig felszívjuk a mellkas üregébe, amit a széles hátizom és a trapézizom is támogat. M.V.Bhole azt mondja egy cikkében a Jóga-mímámszában, hogy ez nem igazi bandha. Szigorú értelemben véve ez valóban így van, mivel nem feszítjük meg benne a bandha központi izmait, a hasizmokat. A dzsálándhára bandhában például összehúzzuk a torkunkat és ez képezi az akadályt. Ugyanez történik a múla bandhában, a gátizom megfeszítése közben. Az uddíjána bandha tehát szigorúan véve csak akkor valódi bandha, amikor a hasfal megtartott állapotban van, Az olvasók gyakran félreértik annak a jelentőségét, hogy a technikát néha uddíjána bandhának nevezik, máskor pedig uddíjánának. Hogy még tovább növeljük a káoszt, a modernebb jógaiskoláknak nincs is fogalmuk arról, hogy az uddíjánán kívül létezik még az uddíjána bandha, ami nem csak teljesen más természetű, hanem a valódi bandha. Hogy még tovább tetézze a zűrzavart, Theos Bernard, a tanára kifejezését használva a hasfal ütemes behúzását nevezte uddíjánának, amit máshol, agniszárának vagy vahniszára dhautínak is neveznek, ebben a könyvben pedig a naulí 1. szintjénak neveztem. Ez egy teljesen másik gyakorlat, és Swami Kuvalayananda úgy tanította, az agniszárában nincs is uddíjána bandha (vagyis nem végzünk hamis kilégzést)."