"Azért,
hogy megkülönböztessem az izomösszehúzódással járó uddíjána
bandhát
(melyet a belégzés, a belső kumbhaka
és a kilégzés közben végzünk), a passzív uddíjánától,
mely csak a külső (báhja)
kumbhaka
közben történik, ebben a könyvben báhja
uddíjánának
neveztem el. Amikor ezt teszem, azt a hagyományt követem, amit
tudomásom szerint Shrinivasayogi, a
Hatha-ratnávalí
szerzője kezdett el (2.56). Ez a szöveg valószínűleg a 17.
században keletkezett, és a szerzője tisztában volt vele, hogy
különbséget kell tenni az uddíjána
és az uddíjána
bandha
között.
A
Jóga-rahaszja
szerint a kilégzés után külső (báhja)
kumbhakát
kell végezni erős uddíjána
és dzsálándára
bandhával
(1.62). A báhja
uddíjánára
azt mondják, hogy megszünteti a hasi szervek működési zavarait,
mint például a cukorbetegség, és megtisztítják a manipúra
csakrát.
A külső kumbhaka
közben történő alkalmazása mellett a naulí
krijában
és az olyan múdrák
közben is használják, mint a tadaga
múdrá,
jógamúdrá
és mahámúdrá.
Ez egy passzív gyakorlat, abban az értelemben, hogy a hatását nem
a hasizmok összehúzásával érjük el, hanem a felfelé húzó
hatás elérésével, amit a torokzár utáni hamis belégzéssel
érünk el. Míg az uddíjána
bandha
előző három aktív változata a paraszimpatikus idegrendszert
szokta aktiválni, lelassítja a szívverést és a vérnyomást,
addig ez a passzív uddíjána
bandha
a szimpatikus idegrendszert stimulálja, és felgyorsítja a
szívverést. Ezt főleg a mellékvesékre gyakorolt szívó hatáson
keresztül éri el. Így segítségével egyensúlyt állíthatunk be
a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer között, de a
funkciója azt is elmagyarázza, hogy a külső kumbhaka
miért nehezebb, mint a belső. A szív hajlamos felgyorsulni és
több oxigént igényel, amikor a tüdő teljesen üres. Ez egy másik
ok lehet, amiért T. Krishnamacharya olyan nagy hangsúlyt fektetett
a dzsálándhára
bandha
nehéz feladatának végzésére a külső kumbhaka
és báhja
uddíjána
közben. A dzsálándhára
bandha
ugyanis semlegesítheti a báhja
uddíjána
szimpatikus hatását.
Míg
a többi bandha
növeli a hasűri szervekre gyakorolt nyomást, a
báhja uddíjána
gyorsan lecsökkenti a hasűri nyomást a normálishoz képest. Ha
mindkettőt felváltva alkalmazzuk, miközben a belső kumbhakáról
a külsőre váltunk és fordítva, masszírozzuk a belső szerveket.
Az állott folyadékot kiszivattyúzzuk a szervekből, és friss vért
pumpálunk beléjük. Ezáltal elősegítjük a méreganyagok
kiürítését és a szervek vitalitását. Ugyanezt mondhatjuk el a
tüdő szöveteiről is."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése