Padmászana vs más pózok

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"T. Krishnamacharya kiemelt kedvence, a Jóga-rahaszja szerint az összes póz közül a sírsászana és a padmászana a legfontosabbak (1.103). Természetesen a fejenállást közvetlenül nem használják pránájáma-gyakorlásra, de általa elérhető az amrita (nektár) megszilárdítása és visszafordítása, amelyek elengedhetetlenek a pránájámához. Góraksa Nátha, a sziddha azt tanította, hogy a pránájámát csakis padmászanában szabad gyakorolni (Góraksa-sataka 41). Gheranda is a padmászana használatát tanította, de csak úgy, ha először a jobb lábunkat tesszük be, és rá a balt. (Gheranda-szamhitá 2.8).

A védikus szövegek közül a Jóga-csudámaní Upanisad csak a padmászanát fogadja el a pránájámához (106). Az ősi Brihadjógí Jágjavalkja Szmriti szintén a padmászanát ajánlja a pránájáma gyakorlásához (9.186-190). A Jóga-kundaliní Upanisad a padmászanát és a vadzsrászanát is elfogadja (1.2), de a padmászanát részesíti előnyben (1.22-23). Az Amrita-náda Upanisad valamennyire liberálisabb, azt mondja, hogy a padmászana, szvasztikászana és a bhadrászana is megfelel, ha a gyakorló könnyedén tud ülni benne (18-20).

A Hatha Tatva Kaumudí szigorúbb, mert csak a padmászanát fogadja el a pránájámához (36.6). Bhávadéva Misra, a Juktabhávadéva szerzője valamivel engedékenyebb, amikor azt mondja, hogy a pránájámához a legjobb a padmászana. Brahmánanda, a Hatha-jóga Pradípiká kommentátora, a sziddhászanát tartja előnyösnek a kumbhaka végzéséhez (2.9. kommentár). A sziddhászana sok szöveg szerint a legkiválóbb jógapóz, mivel elősegíti a múla bandhát és a Kundaliní felemelkedését. A legtöbb esetben azonban a padmászanát tekintik a legjobb ászanának a pránájámához.

Van Lysebeth szerint, az összes póz közül a padmászana az egyedüli, amely garantálja a gerinc megfelelő helyzetét, és ez az a tény, ami miatt a legtöbb jóga-írás ezt a pózt ajánlja a pránájámához. A saját pránájáma-gyakorlásom alapján alátámaszthatom, hogy a padmászana a leghatékonyabb póz hozzá. Azt azonban el kell ismernem, hogy az ászana-sziddhit a padmászanában nem pusztán ászana-gyakorlással értem el. Még hosszú ászana-gyakorlási szakasz után is kényelmetlenné vált a padmászana 10-15 perc után. Ez radikálisan megváltozott, amikor lekezdtem gyakorolni a pránájámát. Lehet, hogy ennek oka pusztán az a tény volt, hogy az elme most egy feladatra koncentrált, amit a padmászanában végre kellett hajtania ahelyett, hogy csak a kényelmetlenség jeleire várt volna. Miután elkezdtem a pránájámát padmászanában gyakorolni, hamarosan már 30 percig tudtam ülni benne, majd egy óráig, és végül három óráig is, ha nem is egyben. Most visszanézve, jobban jártam volna, ha nem vagyok ennyire konzervatív, és hamarabb elkezdem a pránájáma gyakorlást padmászanában. Sokkal messzebbre jutottam volna ahelyett, hogy valamiféle mítikus tökéletesség bekövetkezésére várok az ászanában, ami sohasem jön el."